Lewis Hamilton Portimaóban 92. nagydíjgyőzelmét aratta, s ezzel immár egyedüliként ő a legeredményesebb versenyző a Formula-1 történetében e tekintetben. Martin Whitmarsh még a McLarennél dolgozott vele együtt, ahogy sok más klasszissal és világbajnokkal is, a wokingiak egykori főnöke szemében viszont a brit és Ayrton Senna mind közül kiemelkedik – minderről a MotorsportMagazine.com hasábjain nyilatkozott:
„Nagyon sok boldog emlékem van Jenson Buttonról, Mika Hakkinenről, Kimi Raikkönenről, Juan Pablo Montoyáról, sőt még Fernando Alonsóról is. Sok szempontból rendkívüli emberek. De az a kettő, aki a személyes tapasztalatom szerint felettük állt, és körüllengte őket a rendkívüliség aurája, az Ayrton Senna és Lewis volt. Amikor Ayrtonnal találkoztam, benne már megvolt ez, viszont amikor először találkoztam Lewisszal, benne még nem. Viszont kialakult azzal, amit elért. Szerencsés voltam, hogy közelről követhettem ezt az utazást.”
Hamilton Michael Schumacher rekordjait adja át a múltnak folyamatosan, Whitmarsh azonban sosem sorolta a legjobbak közé a németet, méghozzá a sportszerűtlen megmozdulásai miatt: „Sosem tudtam úgy viszonyulni Schumacherhez, ahogy talán kellett volna. Mindig ő volt a piszkos ellenfél, aki csalni próbált a versenyzőim ellen, szóval nem kiegyensúlyozott a véleményem Michael kapcsán. Lewis is könyörtelen, de ő őszintén és tisztességesen akar nyerni. Nem hinném, hogy ez számított Schumachernek. Csodálni kell azokat az embereket, akik fenn tudnak tartani bizonyos fokú ártatlanságot és őszinteséget, mint Lewis és Mika, akik sosem mutattak be piszkos manővereket.”
Whitmarsh a 2000-es spái versenyt is felidézte, amikor Hakkinen és Schumacher harca közben a ferraris a fűre szorította a finnt, aki egy körrel később az emlékezetes lekörözős előzéssel elment mellette. „Az egyik dolog, ami ott volt az irodámban, Mika törött szárnyvéglapja volt, rajta Michael guminyomával. A verseny utáni megbeszélésről kijövet levettem, és odadobtam Charlie Whitingnak, ezzel is mutatva, hogy Schumacher egyszer meg fog ölni egy versenyzőt. Rettenetesen ingerült voltam. Hat hónap után érkezett egy csomag mindenféle üzenet nélkül, visszaküldték! Beraktam egy szekrénybe az irodámban, és sajnálom, hogy nem hoztam el, amikor távoztam a McLarentől. Dicsőséges pillanat volt, mert a jó győzedelmeskedett a rossz fölött, ráadásul egy rendkívüli manőver révén.”
