Még javában 2018-at írunk, azonban volt több olyan elem is a hungaroringi F1-es teszten az autókon, amely már a jövőt vetítette elő. Ilyen volt a Force Indián és a Williamsen a 2019-re kötelezővé váló, a mostanihoz képest jelentősen leegyszerűsödő első szárny, de a Toro Rosso autójával, valamint a versenyzőkkel, Brendon Hartley-val, Pierre Gaslyval és Sean Gelaellel a Pirelli is bőszen gyűjtötte az adatokat a gumikkal kapcsolatban, az idei és a jövő évet illetően is.
Erről is beszélt a sajtótájékoztatón Mario Isola, a gyár első embere, aki tegnap, a második hungaroringi tesztnap felénél állt az újságírók rendelkezésére egy az átlaghoz képest kifejezetten hosszú, majdnem félórás sajtótájékoztató keretein belül, ahol természetesen mi is ott voltunk.
„Alapvetően egy normális, jól zajló teszten vagyunk túl” - kezdett bele Isola. „A csapatok nagyrészt aeroelemeket, illetve 2019-es megoldásokat próbálgattak, de minden csapat rendelkezésére bocsátottunk két-két szett fekete gumit is. Ezek még nem a végleges verziói annak, amiket majd 2019-ben láthatunk, de ezzel kapcsolatban is zajlottak a tesztek. Silverstone-ban már érdekes iránymutatásokat kaptunk ezekkel kapcsolatban, de ezt az alkalmat is ki szerettük volna használni arra, hogy egyfajta utat mutathassunk a csapatoknak 2019-cel kapcsolatban, merre haladunk a munkával. A Toro Rossóval is folytattuk a 2019-re vonatkozó munkát. Az utolsó ilyen jellegű gumiteszt a fejlesztések befagyasztása előtt szeptember 19-20-án lesz a Paul Ricardon, a Ferrarival és a Mercedesszel. Abu-dzabiban már a végleges verziót próbálhatnák ki a csapatok a verseny utáni kedden és szerdán, ott minden kiderülhetne.”
Nem volt fennakadás a munkában. „Hólyagosodás nem, csak némi szemcsésedés volt a gumikon, ez érdekes információ volt számunkra. Egyébként úgy zajlott a teszt, ahogy azt vártuk, a gumik úgy viselkedtek, ahogy arra számítottunk, és szerencsére (Sean) Gelael balesete sem befolyásolta a programunkat érdemben.”
Felmerült kérdésként az is, mi lenne, ha más gumiszállító is érkezne a Formula-1-be. Isola szerint nekik nem lenne ezzel problémájuk, de ha mégis így alakulna, részükről ennek semmi akadálya. „A Formula-1 jelenleg az egy beszállító irányába halad. Persze a világ nagyon gyorsan változik, de jelenleg nem csak a Formula-1-ben, hanem gyakorlatilag minden sportban a költséghatékonyság a cél, ez pedig egy fejlesztési háborút eredményezhetne. Ehhez a fejlesztési háborúhoz több teszt is kellene, ami megint csak növelné a költségeket, de ha esetleg mégis úgy döntenének, hogy több gumiszállító legyen a Formula-1-ben, mi állunk a kihívás elé. Új tapasztalat lenne, hiszen egyedüli beszállítóként mindenkinek egyforma gumit biztosítunk, ami adott esetben jobban is kophat. Ha viszont lenne más beszállító is, csak a teljesítmény számítana.”
Több aprónak kinéző, mégis jelentős változás jöhet a gumikínálattal kapcsolatban 2019-re. „A cél természetesen az, hogy a most szerzett tapasztalatokat is felhasználva javítani tudjunk a gumik minőségén, viszont szeretnénk lecsökkenteni a gumikeverékek mennyiségét. Azt szeretnénk elérni, hogy nagyobbak legyenek a különbségek (valahol kilenc tized és egy másodperc között) az egyes keverékek között. Az extrakemény keverék már eddig is csak tartalékként volt a kínálatban, a szuperlágy pedig teljesítményben nagyon közel áll a lágyhoz. Ahhoz, hogy többféle taktikát láthassunk a versenyeken, a lényeg az, hogy nagyobbak legyenek a különbségek az egyes keverékek között.”
Ahogy a legkeményebb keverék gyakorlatilag teljesen haszontalan, a hiperlágyat illetően is vegyesek voltak a vélemények, Isola szerint viszont, amikor kérdésünkre válaszolt, nincs vele semmilyen probléma. „Úgy gondolom, a hiperlágy gumi megfelelően működik. Persze nyilván nem lehet elvinni minden helyszínre, de használtuk már Monacóban és Montrealban és tervezzük még bevetni Szocsiban és Mexikóban. Nem akarom időmérős keveréknek hívni, de nyilván nagyon lágy és emiatt nem használható mindenhol. Ha el tudjuk vinni 4-5 helyszínre, az már tökéletes. A cél is ez volt, amikor ezt a keveréket megalkottuk. ”
Az is szempont, hogy felismerhetőek legyenek az egyes keverékek. „A legegyértelműbb, a mindenki számára legkönnyebben értelmezhető jelölések a lágy-közepes-kemény elnevezések. Ami a színeket illeti, a lényeg, hogy azok a helyszíni és a tévéképernyők előtt lévő nézők számára is felismerhetőek legyenek. De elképzelhető, hogy az egyes keverékeket számokkal vagy éppen betűkkel fogjuk jelölni, hogy mindenki biztosan tudja, melyik keverékről van szó.”
