Miért Leclerc az utánpótlás legnagyobb ígérete?

Leclerc 1997 októberében született, Max Verstappennél két héttel fiatalabb, Lance Strollnál pedig csaknem egy esztendővel idősebb. Ennek ellenére az átlaghoz képest még mindig fiatalon jutott Formula-1-es üléshez, 20 esztendősen teljesíti a jövő évi nagydíjak jelentős részét, ami pedig ennél is fontosabb, eredménylistája tekintélyesebb, mint Verstappené és Strollé együttvéve. Míg a két másik ifjonc közvetlenül a Formula-3-ból került egy távolugrással az F1-be, addig Leclerc két magasabb szintet is bejárt – ráadásul megnyert.

A versenyző Jules Bianchi apjának pályáján ült először gokartba – meglógott az iskolából, hogy belekóstoljon az újdonságba, amely aztán szenvedélyévé vált –, gyerekkori barátságot ápolt a szintén Ferrari-védenc franciával, aki egészen 2014-es balesetéig támogatta. A versenyzést hétévesen kezdte, az utolsó szezonban, 2013-ban a gokart-világbajnoki második helyig jutott – a szintén ’97-es évjáratból való Verstappen mögött.

A következő idényben kezdődött az együléses pályafutás az egyik belépőkategóriában, a Formula Renault 2.0 Alpok-sorozatban, melyet néhány Eurocup-indulás egészített ki – a monacói ezüstérmet szerzett a szériában, így megkezdhette folyamatos lépegetését: minden szezonban új kategóriát fogyasztott el.

2015-ben a Formula-3 jött, ahol a Van Amersfoort Racingnél lényegében Verstappen megüresedett helyét foglalta el, és rögtön első versenyhétvégéjén futamgyőzelmet is szerzett. A monacói sokáig az Európa-bajnoki cím esélyesének tűnt, vezette a pontversenyt a Felix Rosenqvist és Antonio Giovinazzi ellen vívott harcban, a szezon második felében azonban szinte érthetetlen romlás történt eredményeiben. Meghökkentő statisztika, hogy míg a szezon első 17 futamán 13 dobogós helyet szerzett, addig a következő 16-on egyetlen alkalommal sem állt a pódiumra. Az egyre gyengébb hétvégéket Leclerc azzal magyarázta, hogy a csapat beállításai siklottak félre. Így év végén meg kellett elégednie az újoncbajnokság megnyerésével, összetettben negyedik lett. Efféle kisiklás azóta nem csúfította karrierjét.

Nem fecsérelte az idejét még egy évre az F3-ban, hanem a GP3-ba lépett 2016-ban, ekkor már a Ferrari akadémiájának tagjaként. Maranellóban gondoskodtak a háttérről: az ART GP-hez került, amely az eddigi nyolc GP3-as bajnokból ötöt adott. Az viszont már Leclerc-en múlt, hogy legelső versenyét megnyerte, év végére pedig a bajnoki címet is besöpörte. Korántsem volt akkora fölényben, mint idén a Formula-2-ben, az időmérőkön azonban már ekkor megmutatta oroszlánkörmeit, több mint a futamok felén pole-pozícióból indult.

Negyedik formulaautós évében jöhetett az újabb kihívás, az utolsó lépcsőfok, a Formula-2. Fontos megjegyezni, hogy Leclerc-nek minden szezonban nem csupán egy új kategóriát kellett megszoknia, hanem új csapatba is be kellett illeszkednie: a Fortec színeiben ment a Formula Renault-ban, a Van Amersfoort Racinggel az F3-ban, az ART-vel a GP3-ban, az F2-ben pedig a Premához csatlakozott – akárcsak előző évben, megint a kategória domináns csapatához.

A szezonnyitón pole-pozícióval és győzelemmel mutatkozott be annak, aki még nem ismerte, innentől fogva pedig mindig több lépéssel a többiek előtt járt, és tulajdonképpen ellenfél nélkül nyert: a bajnoki címet 62 pontos előnnyel szerezte meg. Eközben versenyzői készségei tovább fejlődtek: elmondása szerint a gumikezelésre és a fordított rajtrácsos versenyeken való felzárkózásra idén érzett rá igazán. Hét futamot nyert (még kettő első helyet büntetés miatt vesztett el), a 11 időmérő edzésből pedig nyolcat nyert meg hivatalosan – plusz a magyaroroszági kvalifikációt, ahonnan megint kizárták. Utóbbi eredménnyel újonc versenyzőként nemcsak bajnok, hanem rekorder is lett a kategóriában (ide számít a GP2 is).

Leclerc néhol domináns versenyeket produkált – Belgiumban 25 körön 26 másodpercet adott a mezőnynek, végül itt kizárták –, de azt is bemutatta, képes óriási csatákat vívni: Abu Dhabiban a hetedik rajthelyről verekedte fel magát a győzelemig, az utolsó körben végrehajtva a kulcsfontosságú előzést. A bajnoki cím rég az övé volt, a futamnak nem volt tétje, de utolsó F2-es hétvégéjén még bizonyítani akarta, hogy messze ő a sorozat legjobbja.

Az is kiderült, szomorú okból kifolyólag, hogy mentálisan 20 évesen olyan erős, mint a nála jóval idősebbek. Bianchi után másik fő segítőjét, édesapját is elveszítette, mégis ugyanolyan fókuszált tudott maradni a szezon többi részében. Sőt, napokkal a tragédiát követően brillírozott Azerbajdzsánban, és időbüntetése nélkül mindkét futamot megnyerte volna.

Nem Leclerc az első, aki az F2/GP2 szériát első nekifutásra megnyerte: sikerült ez már másnak is, név szerint Nico Hülkenbergnek, Lewis Hamiltonnak és Nico Rosbergnek. Az azonban példa nélküli volt, hogy valaki elsőre megnyerje a két legfontosabb nevelőkategóriát, a GP3-at és Formula-2-t is. A legközelebb talán Esteban Ocon eredménye áll ehhez, aki újoncként bajnok lett az F3-ban és GP3-ban is, ő azonban az utánpótlás-piramis felső szintjét hagyta ki – egy még keményebb kihívást, válogatottabb mezőnnyel, tehetségekkel és rutinos formulaautós versenyzőkkel.

Köszönhetően a Ferrari programjának a két kategória megnyerése közben már az F1-re készült tapasztalatszerzéssel: 2016-ban a Haasszal szerepelt pénteki szabadedzésekben, idén pedig a Sauberrel, amellyel 2018-ban versenyzőként is bemutatkozik, tehát az eddigiektől eltérően már ismerni fogja csapatát. A Ferrarit szintén tesztelte, augusztusban a Hungaroringen.

Leclerc-hez hasonló dicsőséglistával már nagyon régen érkezett versenyző a mezőnybe, eredményei láttán alighanem mindenki megérti, miért ő került előtérbe a Scuderiánál Giovinazzival szemben, akit olasz nemzetisége is segít. A Sauber pedig jövőre extra támogatást kap a Ferraritól, így alighanem a feltételek is adottak lesznek, hogy a mezőny második legfiatalabbjaként a legnagyobbak között is megcsillantsa kivételes tehetségét. Ez pedig csak a kezdet lesz: a versenyző azt az álmot dédelgeti, hogy a Ferrari pilótájává váljon, ez az ábránd pedig valószínűleg sok hasonlóságot mutat a Kimi Raikkönen személyében egy visszavonulás közelében álló versenyzővel rendelkező istálló terveivel.

Leclerc utánpótlás-pályafutása: