A Ferrari versenyzői akadémiájának legígéretesebb tagja, Charles Leclerc monacói zászló alatt versenyez: ez nem csupán egy látványos fogás, a Formula-2 éllovasa valóban a 37 ezer lakost számláló miniállamban született, amely szó szerint az F1-es nagydíjtól hangos minden évben. Az 19 éves Leclerc apja is versenyzett Formula-3-asokkal, így az autósport szeretete több forrásból táplálkozott:
„Mindig Sennáról beszélt nekem, így az ő legendájával átitatva nőttem fel, és természetesen ő lett a példaképem. A monacói időmérős köreit nagyon sokszor megnéztem, figyeltem őt az utcákon, amelyeken minden nap végigsétáltam. Pole-pozíció a tökéletes körrel: ez tényleg a legjava, amitől átjár a borzongás” – beszélt az első benyomásokról a formula1.com-nak Leclerc, aki megszökött otthonról, hogy maga is megízlelhesse a versenyzés első cseppjét.
„Közöltem apámmal, hogy nem érzem jól magam, így nem kellett iskolába mennem. Helyette a brignoles-i gokartpályára mentem Jules-lel, mikor pedig hazaértem, kijelentettem, hogy ha nagy leszek, versenyző leszek” – idézte fel az első élményt. Az elhangzottak idején mindössze ötesztendős volt, az említett gokartpályát pedig Philippe Bianchi birtokolta. Fiára, Jules Bianchira igaz barátjaként tekintett, aki a 2014-es tragédiáig végig segítette őt.
„A félelem? Nem az, nem létezik. Még Jules suzukai balesete után sem merült fel bennem a legcsekélyebb kétely a jövőmről. Tisztában vagyok azzal, hogy a veszély a versenyzés összetevője, de mikor a pilótafülkében ülök, csak a felszökő adrenalint érzem. Soha egyetlen métert nem tettem meg úgy, hogy attól féltem, valami történni fog” – adta tanújelét annak, hogy a személyes tragédiák ellenére – Bianchi után idén édesapját is elveszítette – nem ismer félelmet.
Leclerc-t nem fenyegeti veszély, hogy tehetsége elkallódjon, jövője ugyanis a legjobb kezekben van. Menedzsere a számos pilótát F1-be juttató Nicolas Todt, emellett a Ferrari versenyzői akadémiájának tagja, ahol Massimo Rivola tartja rajta figyelő szemét. Ezek a kapcsolatok akár már jövőre a Sauber ülésébe juttathatják, végső célja azonban az, hogy a mezőny legpatinásabb istállójában versenyezzen.
„Valóban igaz, a Scuderiánál versenyzés egy álom megvalósulása lenne. Kellemes látni, hogy a nevem egyre gyakrabban feltűnik a sajtóban, és a Formula-1-hez és Ferrarihoz kapcsolják. Ez azonban nem helyez rám több nyomás. Csak arra koncentrálok, ami a Formula-2-ben a dolgom a Premával. A jövőmről való töprengést másokra hagyom.”
