Steward
Admin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2017. november 18. szombat
F1

Van, aki imádja, van, aki utálja Szingapúrt

A Szingapúri Nagydíj legtöbb elemében eltér a normális Formula-1-es hétvégéktől. Többségüket inkább nehézségnek élhetik meg a pilóták, mégis van, akinek egyik kedvenc helyszíne. De nem mindenkinek…

A különleges hangulat, az utcai pálya, az első távol-keleti futam, ezek a tényezők mind befolyásolják a versenyzők véleményét Szingapúrról. A hőség és a késő esti időpont sem elhanyagolható, utóbbit a többség szereti, mivel nem feltétlenül kell átállni a szervezetüknek az ottani időzónára. A pilóták szerint, aki egy pillanatra is elveszíti a koncentrációját ezen a pályán, könnyen a falban végezheti.

A szakemberek a legnehezebb feltételű versenynek tartják a naptárban. Olyan forró, mint Malajzia, mentálisan olyan nehéz, mint Monte Carlo és ehhez jön még az időzóna-váltás is. A Speedweek szaklap összeállította a pozitív és negatív oldalt, bár a határvonal egyénenként változik. A pilótáknak például jóval több helyük van a manőverezéshez, mint Monte Carlóban, de mivel minden centimétert kihasználnak, így is néha csak pár centiméterrel a korlát és a fal előtt zúgnak el, így hibázásra itt sincs lehetőség.

Kobayashi is a határokat feszegette ennél a repülésnél

Daniel Ricciardo az év legnehezebb versenyhétvégéjének tartja a szingapúrit a meleg és a magas páratartalom miatt. Az aszfalt még göröngyös is, egy pillanatig sem lehet pihenni még az egyenesben sem. Ennek ellenére a versenyzők többségének egyik kedvenc pályája. Ennyire szeretik a kihívásokat? Nagyon valószínű, szeretik megismerni a határaikat és azt feszegetni.

Az egyenetlen aszfalt miatt az alacsony építésű versenyautók többször a földhöz csapódnak, ekkor idegessé válhatnak és nehezebb vezetni. Az aerodinamikai beállításokban emiatt kompromisszumra kényszerülnek a mérnökök, hogy kicsit megemelni az autó hasmagasságát, de nem túlzottan, mert akkor túl sok tempót veszíthetnek, mert az aerodinamika nem elég hatékony.

Szingapúrban az autók egy hídon is áthaladnak, az Anderson-híd viszont erős mágneses mezővel bír, mivel alatta nagyfeszültségű áramkábel fut, mintha lent lennénk a metróban. Ez a versenyautók elektromos rendszerében zavart okozhat, volt rá már példa, hogy egy versenyző emiatt szenvedett elektromos hibát és esett ki a versenyből. A 30 fok feletti hőmérsékletben kiszámíthatatlanul viselkedhetnek a relatíve új abroncsok, a három keveréket ki kell próbálni és sokat tesztelni a szabadedzéseken, leginkább az FP2-n, mivel azok a körülmények hasonlítanak legjobban a futamhoz és az időmérőhöz.

Tavaly a Mercedes győzött, most inkább a Ferrari vagy a Red Bull az esélyes

A rengeteg egymás utáni kanyar miatt a gumik hajlamosak a túlhevülésre, ami probléma ezen a pályán, mivel a nagy meleg és a kevés egyenes szakasz miatt nehéz őket újra visszahűteni, ez pedig negatív hatással van a tempóra. Kiszámíthatatlan továbbá minden stratégia a biztonsági autó miatt, 2008 óta minden egyes versenyen legalább egy Safety Car periódust átéltünk, Bernd Maylander megdolgozott a pénzéért.

Ezek után érthető, miért van, aki kevésbé kedveli a helyszínt, de a döntő többség szívesen jön ide. Vettel és a Red Bull-pilóták azonban biztosan szeretik, az egyik utolsó esélyük kiugró eredményt elérni a Mercedesszel szemben ebben az évben.

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?