Hamilton és a Mercedes között a megállapodás állítólag már több mint két hete, a Spanyol Nagydíj előtt létrejött, Barcelonában pedig alá is írták a dokumentumokat: több forrás szerint ennek volt köszönhető, hogy akkor teljesen váratlanul villámlátogatást tett a helyszínen Dieter Zetsche, a Daimler-konszern nagyfőnöke. Ha így történt és valóban csak a bejelentést halasztották mostanára, azzal nagyot húztak: szerdán, a korona gyémántjának számító Monte-Carlóban jóformán semmi másról nem esett szó, kizárólag az új szerződésről és ebben szerepe van annak is, hogy a kontraktust komoly misztérium lengi körül.
Ha minden igaz, Hamiltonnak kifizetődött a hosszas egyezkedés, a szerződés ugyanis a pletykák szerint történelmi alapbért szavatol a pilótának. Mint mindig, pontos számadatokat hivatalosan egyik fél sem közölt, ám tűzközeli források szerint a brit alapbér tekintetében odavágott Fernando Alonsónak: a kétszeres világbajnok spanyol állítólag évi 32-35 millió euróért folytat egyre kilátástalanabbnak tűnő küzdelmet a McLaren-Honda volánja mögött a mezőny hátsó régiójában, míg a brit erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Amikor erről próbálták faggatni, pusztán annyit jegyzett meg a menedzser nélkül dolgozó, az ügyeit egy ideje már saját maga intéző pilóta, hogy „megkeresetem a magam tíz százalékát!”
Hamilton az utóbbi időszak Ferrari-pletykáira utalva cáfolta, hogy bárkivel tárgyalásokat folytatott volna: „Nem igazán” – felelte, amikor arról kérdezték, hogy megvizsgált-e más lehetőségeket az egyezkedés ideje alatt. „Azt mondtam a Mercedesnek az elején, hogy nem tervezek tárgyalásokat senki mással és bíztam abban, hogy ők is ugyanezt teszik.” A brit természetesen méltatta a Mercedesszel 1997 óta fennálló együttműködését és nem titkolta azt sem, hogy a jövőt szem előtt tartva döntött, amikor tollat ragadt és aláírta a szerződést: ez 2012-ben is bejött neki, amikor elképesztő bírálatözön közepette az akkor jól menő McLarentől átpártolt a még csak középszerű Mercedeshez. „Ilyenkor mindig azt kell mérlegelni, hogy mi várható hosszabb távon, a jövőben. Amikor ehhez a csapathoz igazoltam, tudtam, hogy milyen irányba fogunk haladni, mik a tervek és milyen változások várhatóak annak érdekében, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk. Természetesen most is tanulmányoztam, hogy mit tervez a csapat, milyen irányba készülünk mozdulni. Ez is megkönnyítette a döntésemet” – fogalmazott az aranyból készült extrém napszemüvegben és új, gyémántberakásos fukszban lófráló pilóta.
Nico Rosberg, a Mercedes másik versenyzője saját bevallása szerint gratulált a házon belüli riválisnak az új kontraktushoz és a brit sajtó nyomására ki kellett fejtenie azt is, hogy nem irigykedik csapattársára. Egyúttal a német azt is megjegyezte, hogy nem hisz a csillagászati fizetéssel kapcsolatos teóriáknak: „Nem láttam a számokat, semmit nem tudok azokról, viszont szerintem köszönőviszonyban sincs azzal, amit a lapokban olvastam, ezt a saját tapasztalatomból tudom, mert tudom, hogy mennyit kapok én és mennyit írtatok arról ti. Jómagam egyébként nagyon elégedett vagyok a szerződésemmel és örülök annak, hogy Lewis marad a csapattársam, imádom ugyanis a kihívásokat és Lewis egy csodálatos pilóta. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg távozik, mivel jelenleg a Mercedes a legjobb csapat az F1-ben és valószínűleg a következő néhány évben is az marad” – mondta a német.
Hamilton új szerződése mellett a nap másik fontos témája az volt, ami a tavalyi Monacói Nagydíj időmérőjén történt a két Mercedes-pilóta között. Akkor Rosberg egy vitatott húzása miatt a britnek a Q3 végén már nem volt lehetősége arra, hogy újabb kísérletet tegyen a rajtelsőség megszerzésére: mivel a rajtpozíció sehol máshol nincs annyira fontos, mint a hercegség városi pályáján, a pole-ból rajtoló német simán nyerte a futamot, a viszony ennek okán kezdett elmérgesedni a felek között, a többi pedig már – ahogyan mondani szokás – történelem. Az egy évvel ezelőtti események boncolgatása odáig vezetett, hogy fény derült egy apró érdekességre, mégpedig Hamilton jóvoltából, aki egy újságírói kérdésre válaszolva elárulta, hogyan dől el a Mercedesnél, hogy melyik versenyző mehet először a pályára a Q3-ban.
„Az első futamon feldobtunk egy pénzérmét, amely Nicónak kedvezett, ő pedig úgy döntött, hogy másodikként megy ki, azóta pedig versenyről versenyre változik a sorrend. Most én választok, ami szerintem jó dolog, de mivel itt mindig sok a sárga zászló és az egyéb más probléma, akárhogyan választasz, el lehet szúrni. Abban egyébként biztos vagyok, hogy az nem fog megismétlődni, ami tavaly történt” – fogalmazott a szigetországi versenyző.
Rosberg kissé értetlenkedve nyugtázta, hogy honnan tud a sajtó a pénzfeldobásos húzásról, ám miután személyi asszisztense megerősítette, hogy Hamilton és a csapat röviddel korábban megerősítette, kifejtette a saját álláspontját a helyzetről. „Amikor második vagy a pályán, picit jobb a tapadás, mert nem közvetlenül a csapattársad után mész, hanem van közöttetek néhány autó, akik szintén gumiznak valamicskét a pályán. Szerintem általában ez jobb választás, itt viszont mérlegelnünk kell azt is, hogy bármikor történhet valami. Mindenki úgy dönt, ahogyan jónak látja” – mondta a német.
A Mercedes borzasztó barcelonai fölénye után egyébként a többi csapat abban reménykedik, hogy a sokszor emlegetett Monaco-faktor – amely szerint ezen a pályán nem domborodnak ki annyira a különbségek, mint más helyszíneken – jótékony hatással lesz a szereplésükre. A nap folyamán természetesen mindenféle szó esett a Stratégiai Munkacsoport által szorgalmazott, 2017-re tervezett változtatásokól is, amelyek közül a többség elsősorban a tankolások újbóli bevezetését támogatja. A gumiháború esetleges visszatérése mellett Alonso állt ki a legnagyobb vállszélességgel, aki kijelentette, hogy ez különösen jót tenne a Forma-1-nek, mert – mint fogalmazott – „változatosabbak lennének a stratégiák, köszönhetően annak, hogy az egyik gumi jobb lenne az időmérőn, a másik a futamon, miegymás, ráadásul az egyik pálya ennek, a másik a másik gyártónak kedvezne és ez felkavarhatná az eredményeket is.” A spanyol csattanóként megjegyezte, hogy amennyiben minden javasolt módosítás megvalósulna, „akkor visszatérnénk a hét vagy nyolc évvel ezelőtti szabályrendszerhez, ami azt jelentené, hogy az utóbbi négy vagy öt évben biztosan rossz irányba haladtunk…”
