Szám szerint: Változatos Formula-1-es idények

Nézzük, hogy az adott évben hány versenyző volt képes a legjobb háromba kerülni a futamok során. Kiemeltem azokat az éveket, amelyekben kevesebb változatosságot hozott a küzdelemsorozat. 1970-től érdemes ezt vizsgálunk (a korábban tucatnyinál kevesebb éves futam torzítaná az összehasonlítást). Az ötvenes években pedig az engedélyezett pilótacsere tenné kusza szövevénnyé a táblázatot.

A balesetekkel, tragédiákkal beárnyékolt években kényszerből tartalék versenyzőket volt szükséges csatasorba állítani. Ilyen volt 1970, 1982 és 1994 is. 1982-ben különösen sok volt a pilótacsere. A Ferrari mindkét sztárpilótáját elvesztette (Gilles Villeneuve Zolderben életét vesztette, Didier Pironi pedig Hockenheimben sérült meg nagyon súlyosan). Helyettük Patrick Tambay és Mario Andretti vitte tovább a Ferrari színeit, ami négy újabb dobogós helyezésben is megmutatkozott.

1982 változatossága egyébként több szempontból is érdekes. Tizenegy különböző versenyző tudott futamgyőzelmet aratni, közülük öten (!), Riccardo Patrese, Patrick Tambay, Elio de Angelis, Keke Rosberg és Michele Alboreto életük első ilyen sikerét érték el. A pokolian gyors, de törékeny Ferrari, az erős, de megbízhatatlan Renault és a szélvészgyors, de széthulló Brabham-BMW turbók jósolhatatlanná varázsolták a versenyeket. Ez kiegészült a minden lehetőségre lecsapó szívómotoros McLarennel (Laudával és Watsonnal), a Williamsben pedig a kiegyensúlyozott Rosberg tovább keverte a kártyákat. Mindez a közjáték 18 különböző versenyzőt engedett dobogóra állni.

1994-ben Senna tragédiája után Coulthard és Mansell is vezette a 2-es rajtszámú Williamst, így ők tovább növelték a dobogósok létszámát. A Ferrarinál Jean Alesi nyaksérülése Nicola Larinit juttatta pilótaüléshez, és így dobogós helyezéshez. Összesen tizennégy versenyzőt láttunk a pódiumra felállni abban az évben.

1997 sokak számára érdekes, fura év volt. Úgy tűnt, gyakran fordul az erősorrend. A Williams és a Ferrari tört bajnoki címre, de gyakran kiugrott az élre McLaren és a Benetton is, teljesen váratlanul. Eleinte, kanadai balesete előtt még harcolt az élbolyban Olivier Panis (Ligier), a két jordanes „kakas” (Fisichella és Ralf Schumacher) is befolyásolni próbálta az eredményeket. Az újonc Stewart-Ford Rubens Barrichellóval remekelt Monacóban, és még nem is szóltunk Damon Hill (Arrows) magyarországi bombameglepetéséről, a majdnem győzelemről, ami végül csak második helyezést ért.

2013-ban csak nyolc versenyzőt láttunk a pezsgőrázás mámorában, tavaly már tízet. Tehát a 2014-ben visszatért turbókorszak enyhe javulást hozott. Figyelembe véve, hogy a Mercedes fölénye miatt Hamilton és Rosberg gyakran elfoglalt a pódium három lépcsőjéből mindjárt kettőt – sőt a csapatok száma eközben apadó félben van – ez még bíztató jel is lehet.