A halála előtti évben Ayrton Sennát megkérdezték, hogy ki ellen élvezte legjobban a versenyzést karrierje során. A háromszoros világbajnok legenda egy pillanatra elgondolkodott, majd egy sokak számára meglepő választ adott, hiszen nem Alain Prostot vagy valamely másik F1-es riválisát emelte ki, hanem egy sokak számára ismeretlen nevet említett: Terry Fullertont.
„Az 1978 és 1980 közt időbe mennék vissza, amikor még gokartoztam és Fullerton csapattársa voltam. Nagyon tapasztalt volt, roppantul élveztem vele versenyezni, mivel gyorsan és megbízhatóan vezetett, egy komplett versenyző volt a számomra. És az még tiszta vezetés, tiszta versenyzés volt, politika nélkül, és a pénz sem számított. Igazi versenyzés volt, nagyszerű emlék ez számomra.”
Ez a mondat a 2010-es Senna című dokumentumfilmmel vált igazán ismertté, persze anekdoták régebben is szóltak kettejükről – elég csak azt a történetet említenünk, hogy Senna egyszer annyira dühös lett egy Fullertontól elszenvedett vereség miatt, hogy belelökte őt egy szálloda medencéjébe. A most 63 éves Fullerton, aki 1973-ban az első brit lett, aki világbajnoki címet szerzett gokarttal, a Reutersnek nyilatkozott, többek közt a Senna-filmről is:
„Ez mutatta meg a közönségnek, hogy az F1 előtt is volt élete. Ahogy azt is, hogy nem mindig őt gondolták a világ legjobbjának, s a gokartban, nem is ő volt az, hanem valószínűleg én. Ha akkoriban erről szavaztak volna, talán az 5-6. helyre érhetett volna oda” – idézi a Reuters Fullertont, aki arról is beszélt, mennyire megváltozott minden a gokartban is, hiszen negyven évvel ezelőtt egy teljesen átlagos család gyermeke is megpróbálkozhatott ezzel a karrierrel, ha elég tehetséges volt.
„Apám matematikatanár volt, az ő fizetéséből csináltuk, hiszen akkoriban egy orvos vagy egy tanár fizetéséből ezt megengedhette magának az ember. Minden ráfordítható pénzedet elvitte, de meg tudtad csinálni. Persze nagy különbség van az egyéni szórakozás és a csapat részeként történő versenyzés közt, amikor az adatok és a felszerelés is jóval komolyabbak. Ma már a kilenc-tíz éves gyerekek is az adataikkal és a csúcsponti sebességekkel foglalkoznak.”
Fullerton, aki bátyját fiatalon elveszítette egy motorversenyen, nem akart a Formula-1-be bekerülni, mivel úgy érezte, hogy szülei ezt nem viselnék el. Ezért sosem lépett tovább a gokartnál, majd 1984-ben, amikor Senna bemutatkozott az F1-ben, szögre akasztotta a sisakot, és edzősködni kezdett. Olyan versenyzőkkel foglalkozhatott fiatalkorukban, mint Anthony Davidson, Gary Paffett, Dan Wheldon vagy Allan McNish. És szavaiból úgy tűnik, hogy ezzel maximálisan elégedett is:
„Tizenhárom évesen az volt az álmom, hogy profi gokartos legyek, miközben ma már minden srác a Formula-1-ről álmodik. Mire 19-20 esztendős lettem, az álmom teljesült, és nagyon szerettem. Nem is kötöttem össze a autóversenyzéssel, tulajdonképpen nem is szerettem igazán. Az F1-et sem követtem, csak a gokartot szerettem.”