DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 25. hétfő
F1

Szám szerint - Az ""Emberi Tényező" 1996-ban

Az egyéni teljesítményt szemléltetni kívánó statisztikák sorában a harmadik ilyen fejezet egy 18 évvel ezelőtti F1-es évadot igyekszik átvilágítani. Csak emlékeztetőül: azt studírozzuk, hogy egy adott versenyző milyen helyezést tudott elérni a lehetőségeihez képest. A ""lehetőség" mértékét a csapatának az eredményessége határozta meg.

Ezúttal egy kivételes szezont választottam példa gyanánt. 1996 azért volt különleges a Formula-1-ben, mert több csapat vagy motort, vagy konstruktőrt, vagy meghatározó versenyzőt cserélt. Az első versenyek előtt a depóban a bizonytalansági faktor rekordmagasságban járt. Még a fogadóirodák is igen óvatosan jelölték meg az oddsokat.



 

Damon Hill maradt eredeti helyén, az akkoriban nagyon ütőképes Williams-Renault első számú versenyzőjeként, ezért ő volt a fő esélyes, még akkor is, ha veszedelmes ellenfelet kapott új csapattársa (Gilles Villeneuve fia) Jacques Villeneuve személyében.



 



 

A Ferrari teljes vérfrissítést hajtott végre, V10-es motorral neveztek, az adu ásznak szánt Michael Schumacher és a Jordantól kiemelt Irvine párosával - a Benetton pedig kiváló "csereügyletet" bonyolított eközben: Schumacherért elkérte, leigazolta Alesit és Bergert.



 

Meglepő, hogy csapatuk teljesítményéhez mérten a középosztálybeli, pontosabban a középmezőnybeli gázpedálbrigantik (versenyzők) mutatták a legnagyobb fejlődést. A francia Olivier Panis összteljesítményén hatalmasat lendített a monacói Formula-1-es Jackpot, azaz a váratlan futamgyőzelem. Mika Hakkinen 11 alkalommal süvített át a kockás zászló alatt a top hat között, tehát vb-ponttal gazdagodva, ami aláhúzta a kiegyensúlyozott szereplés jutalmát: a vártnál (pontosabban az elvárhatónál) nagyobb összetettbeli sikert.



 



 

Honfitársa, Mika Salo a már évek óta a csődeljárás szélén álló Tyrrellben kiválóan használta ki az ellenfelek balszerencséjét, és háromszor lett pontszerző egy arra teljesen alkalmatlan járművel. Ennek is köszönhette, hogy a legjobb három közé került.



 

Az élcsapatok közül a Ferrarinál volt a legerősebb kontraszt a két versenyző között. Michael Schumacher néhány kiábrándító műszaki hiba mellett három győzelmet harcolt ki, így csapata előrelépett a második legjobb együttessé. Eközben Eddie Irvine csak arra hivatkozhatott, hogy alig tesztelhette a vörös uborkának csúfolt versenyautót. összetettbeli tizedik helyezése jócskán alulmúlta a belé vetett bizalmat.



 

1996  

Csapat
helyezése

"elvárható"
helyezés

Hivatalos
helyezés

különbség
Panis Ligier 6 11 9 -2
Hakkinen McLaren 4 7 5 -2
Salo Tyrrell 8 15 13 -2
Alesi Benetton 3 5 4 -1
Barrichello Jordan 5 9 8 -1
Frentzen Sauber 7 13 12 -1
Verstappen Footwork 9 17 16 -1
D. Hill Williams 1 1 1 0
M. Schumacher Ferrari 2 3 3 0
Coulthard McLaren 4 7 7 0
J. Villeneuve Williams 1 1 2 1
Berger Benetton 3 5 6 1
Herbert Sauber 7 13 14 1
Brundle Jordan 5 9 11 2
Diniz Ligier 6 11 15 4
Irvine Ferrari 2 3 10 7


 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: