Kombinált időmérős eredmények
A 2000-es évek első felében számos változtatáson estek át az időmérő edzésre vonatkozó szabályok, míg ki nem alakult a ma is megszokott rendszer. Minden változat közül alighanem az a mindössze hat versenyhétvége után elvetett variáció volt a legkülönösebb, melynek értelmében két külön időmérő edzést rendeztek, szombat üres tankkal, vasárnap viszont már a versenyre tankolva, s ezek összesített eredményéből alakult ki a rajtsorrend. A rendszer amellett, hogy értelmetlen volt, attól is megfosztotta a rajongókat, hogy szombaton láthassák a rajtsorrend megszületését, így elvetése mindenki számára kívánatos volt.
A leggyorsabb körért járó pont
A bajnokság történetének első éveiben még lehetett pontot kapni a leggyorsabb körre - végül 1958-ban változtatták meg a szabályt, attól kezdve csakis a versenyen elért helyezésekre lehet pontot kapni. A Formula-1 ezt a mai napig őrzi, bár az elmúlt időben felmerültek olyan elképzelések, hogy ismételten pontot kellene adni a leggyorsabb körre, vagy esetleg így kellene értékelni a pole-t. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen különös szituációkhoz vezethetne...
Barázdált abroncsok
1998-tól a slickek helyét átvették a barázdált abroncsok, mivel az FIA ezzel kívánta csökkenteni a kanyarsebességet. A lépés nagy vihart kavart, különösen azon versenyzők körében, akik nem tudtak jól alkalmazkodni az új abroncsokhoz, mindemellett értelmetlen is volt, hiszen a kanyarsebességek egyáltalán nem csökkentek. A slickek végül több mint egy évtized elteltével, 2009-ben térhettek vissza a Formula-1-be.
Keskeny autók
Nem ez volt az egyetlen megosztó szabály, melyet 1998-ban vezettek be. A barázdált abroncsok érkezésével egyetemben az autók szélességét 200 centiméterről 180-ra csökkentették, mely alapjaiban megváltoztatta kinézetüket. A keskeny és magas autók látványát nehéz volt megszokni, még az 1998-as világbajnok autó tervezője, Adrian Newey is kritikusan nyilatkozott róluk.
