A Formula-1 világbajnoka nem a sportért mindent feladó atléta mintaképe: Lewis Hamilton ideje jelentős részét fordítja a versenyzésen kívüli tevékenységekre, megfogalmazása szerint azelőtt „csak a bennem rejlő lehetőségek 10 %-át használtam ki”. Egy interjúban elárulta, mi volt az egyik kiváltó ok, hogy néhány évvel ezelőtt, mikor a megengedőbb Mercedeshez került, szemléletet váltott.
„Még egy évem van a csapattal, és folytatni akarom utána is, de jelenleg azon a ponton tartok, hogy ugyanaz a kérdés gyötör: ha távozol, úgyis hiányozni fog, jövőre vagy öt év múlva. Az érzéseim ezzel kapcsolatban úgy változnak, mint az időjárás” – mondta a Motorsport Magazine-nak Hamilton, először a visszavonulás gondolatát pedzegetve. „Minap beszéltem a legjobb barátommal arról, hogy mit várok. Például hogy egy helyben éljek, legyen napirendem, láthassam a barátaim és családom. Minden sportban töltött évvel ezeket halogatom, de 40 felett még bőven lesz rá időm.”
„A nagynéném rákban halt meg. Az utolsó napján azt mondta: ’Minden nap azzal a tervvel mentem munkába, hogy egy napon majd befejezem, és akkor annyi mindenre jut majd időm. Azonban kifogytam az időmből.’ Ez mélyen mindig eszemben van, ezért élek napról napra, és igyekszem a maximumot kihozni belőle” – osztott meg egy személyes történetet Hamilton.
Ég és föld a különbség ahhoz képest, ahogyan fiatalként küzdött életcéljáért, felhasználva minden szabadidőt: „Emlékszem, otthon is elvárásokat támasztottak felém, apám minden áldott reggel 6-kor kelt fel. Ezért azt mondogattam magamnak, el kell mennem az edzőterembe, az apám értem dolgozik, nekem is olyan keményen kell dolgoznom, mint neki, mert ő az F1-be jutásomért küzd.”
„Egy nap az edzőterembe mentem, de félreálltam, és kidőltem az autóban. Egész nap távol voltam. Apám megkérdezte: egész nap edzettél? Mire válaszoltam: nem igazán, aludtam kicsit, aztán edzettem” – idézte fel a történetet abból az időből, amikor még személyi edzője sem volt.