Eltekintve a gyorsasági-ob keretében kisebb regionális bajnokságokban is résztvevőktől, jelenleg a 18 éves Tóth László az egyetlen magyar, aki együléses autóval számottevő nemzetközi porondon versenyez. A gokartozással egy évvel ezelőtt felhagyó pilóta 2017 vége óta megfordult az Egyesült Arab Emírségek, majd Olaszország és Spanyolország Formula-4-es bajnokságában is. Utóbbinak volt részese a legtovább és legeredményesebben, a 10. helyen zárta a 2018-as szezont.
Mikor kezdted a versenyzést és milyen gokartos eredményeket szereztél?
A gokartozást úgy négy éve kezdtem, előbb magyar, majd nemzetközi szinten. Ahogy egyre jobban és jobban ment, kipróbáltam magam a német bajnokságban, az Euro Challenge-ben, az utolsó évemben pedig már olyan rangos sorozatokban is rajthoz álltam, mint a WSK, vagy az FIA-CIK Európa- és világbajnoksága. Legjelentősebb eredményeim a Junior kategóriában születtek: 2016-ból a Rotax Winter Cup 3. helye, a magyar bajnokság 3. helye, valamint az EuroFinal 1. helye volt a legkiemelkedőbb.
Hogyan jött a továbblépés lehetősége? Magyarországon sokaknak ezt az ugrást a legnehezebb megtenni.
A Junior után már terveztük, hogy valamilyen szinten belekezdünk a formulaautózásba. Jóban voltunk Danilo Rossival, aki DR néven gokartos és formulaautós csapatot működtet. Előtte egy évet, pontosabban a sérülésem miatt csak fél évet nála gokartoztam a KZ2 kategóriában, majd pedig segített nekem a továbblépésben is. Vele kezdtük el 2018-ban az olasz F4-es bajnokságot, aztán év közben csapatot váltottam, és az MP Motorsport színeiben a spanyol F4-ben folytattam.
Említettél egy sérülést. Ez versenybaleset következménye volt?
Igen. Tavaly februárban egy gokartversenyen egy ütközésben szilánkosra tört az ujjam, és azt kellett műteni, emiatt voltam kénytelen kihagyni pár hónapot.
Mi indokolta a csapatváltásodat az idei év közben?
Idővel kialakult köztünk némi súrlódás a DR-nél, a mérnökömmel is voltak vitáim, és nem voltunk megelégedve a csapat felkészültségével. Érzésünk szerint nem vették elég komolyan a versenyzést, számomra pedig ez nem volt valami optimális, hiszen a kezdőévemben éppen az lett volna a fontos, hogy minél több időt tölthessek a pályán, ezt a lehetőséget pedig nem tudták megadni.
.jpg)
Mennyire volt nehéz megszokni egy komoly versenyautót a gokartok után? Meg voltál elégedve a saját fejlődéseddel?
Egy ilyen bevezetőévre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy aztán ott tudjunk lenni az elejében. Senki nem úgy kezd, hogy megérkezik a gokartból és azonnal dobogókat szerez. Ezt az évet rá kellett szánni, és egyébként is bonyolult szezonom volt a váltással és a csapatkeresés nehézségeivel. Szerettem volna az olasz bajnokságban folytatni, de ott már nem találtam helyet a szezon közepén. Nem vagyok teljesen elégedett, hiszen ha olyan csapatom lett volna, akivel végig tudom csinálni az egész évet, akkor sokkal jobb eredményeket is elérhettem volna.
Mik a jövő évi tervek?
Ezt még nem tudjuk pontosan, egyelőre várjuk a visszajelzéseket, csak azt követően tudunk majd dönteni.
Mifelénk egy autóversenyző útja általában a túraautók felé vezet. Téged nem vonzott ez az irány?
Nem igazán érdekeltek a túraautók. És már az elején, gokartos koromban megmondták, hogy ha az ember tényleg komolyan akarja venni a versenyzést, akkor arra törekedjen, hogy minél tovább a formulaautóknál maradjon, hiszen még utána is bármikor át lehet váltani túraautókra. Fordítva viszont ez nem nagyon megy, túrából formulára váltani sokkal nehezebb, és nem is sokaknak sikerül.
