Amikor egy évvel ezelőtt a madridi Gymkhana GRiD-en egy rövid interjút készítettünk Nani Romával, a Dakar 2004-es motoros győztese többek közt arról beszélt nekünk, hogy minden erejével arra készül, hogy autóval is megnyerje a világ egyik leghíresebb versenyét. Két és fél hónappal később az álom valósággá vált, Hubert Auriol és Stephane Peterhansel után harmadikként ő is győzni tudott négy keréken azután, hogy motoron már megnyerte a Dakart. Roma idén is kilátogatott a Gymkhana GRiD-re (melyet nem mellesleg tavaly „beugróként” szintén megnyert Ken Block ellen), ezúttal a januári sikerről, a Mini csapatutasításáról és a közelgő 2015-ös Dakarról kérdeztük őt.
Tavaly ilyenkor versenyzőként érkeztél ide a Monster meghívásából, de úgy nyilatkoztál, hogy nincsenek különösebb elvárásaid, csak szeretnél jól szórakozni – másnap viszont megverted Ken Blockot, és megnyerted a Gymkhana GRiD-döntőt. Nem akartad idén megismételni ezt a sikert?
Nos, a sport néha ilyen, előfordul, hogy akkor teljesítesz jól, ha valamit csak szórakozásból csinálsz, hiszen nyugodt tudsz maradni, nem érzel nyomást. Ez így volt tavaly ilyenkor, hiszen a gymkhana számomra nem jelent többet puszta szórakozásnál, amit persze nagyon élveztem, és végül megnyertem a versenyt. Idén nem tudtam rajthoz állni, mivel túl sok dolgom volt az elmúlt hetekben, nem is töltöttem túl sok időt Spanyolországban. Most is csak tegnap érkeztem vissza egy útról, nem lett volna időm felkészülni, ezért úgy döntöttem, hogy nem vállalom a szereplést. De ettől függetlenül azért eljöttem, és nagyon jó, hogy itt lehetek.
Idén januárban egy nagyon különleges klub tagja lettél azáltal, hogy motor után autóval is megnyerted a Dakart. Hogy tekintesz vissza erre majd egy év távlatából?
Ez egy valóra vált álom. Amikor fiatal voltam, és először vettem részt a Dakaron motorral, még 1996-ban, egyáltalán nem hittem volna, hogy valaha megnyerhetem a versenyt, azt pedig még annyira sem, hogy ezt követően autóval is képes lehetek erre. Ez egy egészen különleges dolog, de nincs megállás, közeleg a következő Dakar, amire nagyon alaposan fel kell készülnünk, ez zajlik jelenleg is. Készen állok az újabb harcra!
Milyen érzés volt idén a biztos győzelem tudatában teljesíteni az utolsó szakaszt? Sikerült nyugodtnak maradnod?
Nem igazán, ideges voltam, hiszen sok veszítenivalóm volt. Emlékszem az utolsó húsz kilométerre, hú... Nagyon kemény volt a zárónapon az utolsó húsz kilométer az addig megtett hétezer után, semmit nem éreztem még ilyen hosszúnak életemben. Amikor 2004-ben motorral nyertem, a zárószakaszt Dakarban rendezték, az utolsó huszonöt kilométer akkor is sokkal többnek tűnt. Ilyen helyzetben, amikor már látod a verseny végét, de még mindig teljesítened kell, egyetlen kilométer is borzalmasan hosszú. Ilyenkor kezdesz furcsa hangokat hallani az autódból, na az egy igazi Dakar-pillanat!
Azokban a napokban sokat lehetett olvasni a Mini csapatutasításáról, amelynek értelmében Stephane Peterhansel nem előzhetett meg téged. Nem okozott ez problémát köztetek?
Egyáltalán nem, a motorsportban ez előfordul, néha el kell fogadnod ezt a dolgot. Egy évvel korábban én is elfogadtam a Stephane-t segítő utasítást, most pedig ő segített engem az utolsó napon. Ez ilyenkor benne van a pakliban: a Mini rengeteg pénzt költ a csapat működtetésére, és nem akarnak felesleges kockázatot vállalni. Stephane és köztem ez nem okozott semmilyen problémát, néha felhívjuk egymást, annak ellenére is, hogy most már a Peugeot-nál van.
Akár csak ötlet szintjén eszedbe jutott valaha is, hogy megpróbálkozz a mesterhármassal, azaz motor és autó után kamionnal is megnyerni a Dakart?
Nyár elején Spanyolországban teszteltem a de Rooy-kamiont, csak azért, hogy kipróbáljam, milyen érzés a vezetése. Az az igazság, hogy nagyon-nagyon nehéz. Sosem lehet tudni, de jelenleg úgy érzem, hogy nem akarok kamionnal versenyezni, az autóra koncentrálok, mindenekelőtt arra, hogy ismét megnyerjem a Dakart, ami idén nem lesz egyszerű, már csak a Peugeot és az új Toyota érkezése miatt sem. A jövőben viszont akár ez is elképzelhető, hiszen ez egy nehéz, de szép kihívás lenne.
Ahogy említetted, közeleg az új feladat, a következő Dakar – mivel töltöd ilyenkor az utolsó heteket, mielőtt útra kelsz Dél-Amerika felé?
Folyamatos edzéssel készülök, a következő két hétben pedig az új autót fogom tesztelni, szeretnék jó pár kilométert belepakolni. Emellett rengeteg promóciós és médiafeladatom van, ezek töltik ki az időmet, amíg el nem utazom Buenos Airesbe.
Címvédőként mi a minimális elvárásod magaddal szemben?
Az elsődleges célom az, hogy versenyképes legyek, és küzdeni tudjak, hiszen győztes csak egy lehet, és nem tudhatom, hogy én leszek-e az... Az a legfontosabb számomra, hogy kemény dolgozzak, a határon autózzak, és a végsőkig küzdjek, utána pedig meglátjuk, hogy alakul a verseny. Olykor a sivatag dönti el az eredményt, máskor a műszaki problémák, vagy épp az egyéni hibák... Nem tudom, de ahogy mondtam, a lényeg, hogy továbbra is olyan keményen készüljek a versenyre, mint most, és az utolsó pillanatig harcoljak.
Szerinted kik lehetnek idén a legkeményebb ellenfeleid?
Egy ideje ugyanaz a hat-hét jó versenyző van az élen, úgymint Carlos Sainz, Stephane, Giniel de Villiers, Nasser Al-Attiyah, továbbá Orlando Terranova és Krzysztof Hołowczyc. Hat-hét élpilóta ül jó autókban, épp ezért nagyon nehéz nyerni, ráadásul a holland srácok is jönnek az új Toyotával. Mindemellett azonban a legnagyobb ellenfeled nem más, mint saját magad. A legjobb, amit tehetsz, hogy csak magadra figyelsz, és megpróbálsz minél kevesebbet gondolni a többiekre. Egyetlen hiba, és veszítesz, nagyon kell koncentrálnod, ezért mondom, hogy az első számú ellenfelem saját magam, és csak utána gondolkodom a többieken.
A 2015-ös Dakar útvonala több módosítást tartalmaz az ideihez képest, mit gondolsz ezekről a változtatásokról?
A legfontosabb különbséget az új maratoni szakasz jelenti. Chiléből átmegyünk Bolíviába, majd onnan vissza Chilébe, és ezen az útvonalon nem lesz külső segítségünk, nem lesznek szerelőink és tartalékabroncsok, szóval ekkor tényleg tökéletes teljesítményt kell nyújtanunk. Itt nem követhetsz el egyetlen hibát sem, éjjel az autón kell dolgoznod, hogy aztán reggel elindulj vissza Chilébe. Nagy kihívás, de a változás jó dolog: elég régen, 2007-ben teljesítettem ilyen Dakar-szakaszt utoljára, persze még Afrikában. Meglátjuk, hogy alakul, de annyi biztos, hogy ez lesz a verseny egyik legfontosabb része.
