- Azt tartja a mondás, hogy a jó dolgokért az életben nagyon meg kell szenvedni, a nagyon jó dolgokért még jobban, a legjobb dolgokért pedig még annál is jobban. Ti éveket szenvedtetek és dolgoztatok végig a csapattal ezért az Európa-bajnoki címért. Milyen érzés most, hogy megvan?
- Hát igen, szép mondás, és szerencsére most is beigazolódott! Csodálatos, fantasztikus érzés. Nagyon boldog vagyok. Nem is nagyon tudom szavakba önteni, amit érzek, ezt szerintem ki sem lehet jól fejezni szavakkal, nincs rá szó! Leintés után a csapatban mindenki csak sírni tudott, alig szóltunk egymáshoz, a könnyek, az örömkönnyek jobban kifejezték, amit éreztünk. Nagyon sok mindenen ment keresztül ez a csapat. (Szobi) Balázs halála nyilvánvalóan mindenkit megviselt, és azóta együtt dolgoztunk azon, hogy az ő álmát egy nap megvalósítsuk, és megnyerjük az Európa-bajnokságot. Ez most sikerült, és hát igen, ez egy fantasztikus, felemelő érzés, pláne úgy, hogy tudjuk, mennyi nehézségen mentünk keresztül az idáig vezető úton. Mennyi buktató volt, amin elhasalhattunk volna, mennyi mélypont, amikor feladhattuk volna, mennyi igazságtalanság, ami a kedvünket szeghette volna. De mi együtt mindig kitartottunk, és ennek most meglett a gyümölcse. Ennél többre vagy jobbra, azt hiszem, senki sem vágyhat, nagyon örülök, hogy sikerült Balázs és mindannyiunk közös álmát valóra váltanunk.
- Melyik volt az első pillanat, amikor érezted, meglesz, meg kell lennie, Tiétek lesz a bajnoki cím? Fel tudod idézni ezt?
- Persze! A csehországi Mostban történt, a szombati első verseny leintése után, amit megnyertem. Ott és akkor éreztem azt először, hogy a nyári fejlesztéseink annyira beváltak, és annyira jó az autó, hogy innentől kezdve a saját kezünkben van a sorsunk, és ezt meg kell csinálnunk. Tudtam, hogy onnantól kezdve végig erősek leszünk, tudtam, hogy a kedvenc pályáim vannak hátra, ezért nagyon erőssé vált bennem a hit, hogy ezt idén meg fogjuk tudni csinálni. Utána persze egyből jött a nagy pofon, mert másnap eltört a kormányrúd, így a bajnokság első helyéről hirtelen 15 pontos hátrányba kerültem, de nem estem kétségbe, mert tudtam, hogy erősek vagyunk, és éreztem, hogy a hátralevő fordulókon még a magunk javára tudjuk fordítani az állást. Ez az utolsó néhány verseny pedig tényleg fantasztikus volt, és ezeket örökre meg fogom őrizni az emlékezetemben. Annyira, de annyira tökéletes volt minden, és ez az, ami nagyon ritkán adatik meg egy versenyző életében. Amikor csak mész, élvezed, amit csinálsz, és érzed, hogy semmi extrát nem kell nyújtanod, te vagy a legjobb, a te csapatod a legjobb, csak fel kell tenni a pontot az i-re. Ez egy csodálatos érzés.
- Nem tudom, mennyire él ez a köztudatban, de nem árt kihangsúlyozni az Eb-címed kapcsán, hogy Te egész évben az MAN „A” motorját használtad, míg két fő vetélytársad, Antonio Albacete és Jochen Hahn az MAN „A+” motorját. Mi a különbség a két erőforrás között?
- Elsősorban a turbóreakcióban van jelentős különbség. A versenykamionok teljesen fordítva működnek, mint a többi versenyautó, a mi versenygépeink ugyanis alacsony fordulatszám-tartományban a legerősebbek. Ezért kulcskérdés, hogy a kanyarok kijáratánál, a kigyorsításoknál mikor jön meg a turbónyomás, és az MAN „A+”-os motorjai ebben sokkal jobbak, mint az általunk használt sima „A”-s motor. Főleg a kigyorsításoknál és a rajtoknál éreztem emiatt hátrányban magam, különösen azoknál a rajtoknál, amikor nem én voltam elöl, és nem én választottam meg a tempót. Ilyenkor Albacete és Hahn direkt visszalassították a tempót, mert tudták, hogy alacsony fordulatszámon az ő motorjuk a jobb turbóreakció miatt jobban dolgozik, és én így bajban leszek. Bizonyos pályákon, ahol sokszor kellett alacsony sebességről kigyorsítani, a köridőkben is egyértelműen megmutatkozott ez a hátrány, de szerencsére az év második felére ezt sikerült kompenzálnunk, sőt, még egy kis előnyre is szert tettünk a többiekkel szemben.
- Hogyan?
- A féktávokkal és a kanyarbejáratokkal! Beláttuk, hogy a kigyorsításokon így is, úgy is hátrányban leszünk az „A+”-os motorral futókkal szemben, ezért inkább a saját erősségeinkre kezdtünk el koncentrálni, és ráálltunk arra, hogy a féktávokon és a kanyarbejáratokon sokkal jobbak legyünk bárki másnál. Ennek érdekében rengeteget fejlesztettünk a futóművön, a kormányművön és a setupokon, és ez szerencsére meghozta a várt eredményt. Főleg Mostban és az utolsó helyszínen, Le Mans-ban éreztem azt, hogy komoly kis előnyt tudtunk így kiautózni a többiekkel szemben.
- Le Mans-ban, a vasárnapi első futamon éppen esős körülmények között kellett bebiztosítanod az Eb-címet. Tudjuk, hogy a Truck Race-ben csak slick gumikat használtok, így esőben is száraz pályára alkalmas abroncsokkal kell versenyeznetek. Ilyenkor még lassabban telnek a körök, még jobban oda kell figyelni mindenre. Gondolom, egy örökkévalóságnak tűnt minden. Hogyan élted ezt meg belülről?
- Ez egy érdekes kérdés, mert valahogy gyorsan elröpült az idő, még talán gyorsabban is, mint máskor. Az igaz ugyan, hogy a köridők visszalassulnak esőben, de ilyenkor tényleg annyira figyelnünk kell mindenre, és ez annyira leköti a teljes koncentrációnkat, hogy szinte csak arra lettem figyelmes, hogy már le is intették a versenyt, addig végig csak a következő féktávra, kanyarbejáratra és kigyorsításra koncentráltam. Főleg a kigyorsítások válnak nagyon trükkössé esőben – elmegyünk jó 100 métert a kanyar kijáratától, és még mindig nem tudunk padlógázt nyomni, annyira nincs tapadás és annyira nagy az erő alattunk. Ilyenkor épp ezért el is tűnik az „A” és az A+” motorok közötti különbség, úgyhogy emiatt én mindig örültem az esőnek, most is.
- Az eddigi tapasztalat az volt, hogy a Truck Race-ben a versenybírák nagyon védték az Európa-bajnokokat, és a kétes versenyszituációk megítélésekor szinte mindig az ő javukra döntöttek. Most már Te is Európa-bajnok vagy. Mit gondolsz, változni fog ez által a megítélésetek?
- (Nevet.) Úgy gondolom, hogy már itt, a szezon végén is rengeteget változott a megítélésünk, és valahogy elkezdtek más szemmel ránk nézni. Valószínűleg az eredményeink folytán belátták, hogy nagyon megdolgoztunk az Eb-címért, hogy idén tényleg mi vagyunk a legjobbak, és a végén már nem hátráltattak minket semmiben. Pedig volt egy-két olyan szituáció még ezen az utolsó versenyhétvégén is (gondolok itt elsősorban az Albacetével történt ütközésemre, amikor a spanyolnak defektje volt, de megpróbálta eladni, hogy a velem való ütközés miatt forgott ki), ahol hogyha nagyon akartak volna, akkor el tudtak volna kapálni minket. De nem tették, és ez is hatalmas boldogság volt nekünk. Úgy néz ki, van igazság mégiscsak. Eljutottunk arra a pontra, ahol már van igazság, és ez jó dolog.
- Az, hogy Európa-bajnok lettél, talán a hungaroringi Eb-futam ügyét is jótékonyan befolyásolhatja?
- Igen, mindenképp. Bár már ez előtt is nagyon jó irányba haladtak a tárgyalások, de nyilván ez az Eb-cím is kicsit lendíthet a dolgok állásán. Az előzetes jövő évi versenynaptárban szerepel a Hungaroring. Hamarosan a végleges naptárat is nyilvánosságra hozzák, úgyhogy reméljük, nem érnek minket a tavalyihoz hasonló kellemetlen meglepetések, és végre sor kerülhet az első hazai Eb-futamunkra.
- Meglett az a bajnoki cím, amiért évek óta küzdöttél csapatoddal együtt. Felmerül a kérdés: hova tovább? Hallani sok pletykát, hogy esetleg Michelisz Norbi utódja leszel a Zengő Motorsportban stb. Van valóságalapjuk ezeknek a találgatásoknak, vagy számodra nem kérdés, hogy maradsz jelenlegi csapatodnál, a Truck Race-ben?
- Reálisan a kamionverseny a legjobb opcióm, és nagyon nagy valószínűséggel ez lesz az, amit jövőre is csinálni fogok. Főleg, ha lesz magyar Eb-futam jövőre, mert annak természetesen mindenképp szeretnék én is a részese lenni. Emellett szeretném megvédeni a bajnoki címemet, ami biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű. Jól érzem magam a csapatban, szeretem ezt csinálni, ezért jövőre is itt szeretnék versenyezni.
