Michelisz a túraautó-világbajnoki szezonra készül (rajt április 12-13-án Marokkóban), éppen azt meséli, milyen hatalmas élmény neki hazai pályán (Hungaroring, május 3-4.) autózni, s bár szerencsére többször megadatott, hogy kilépjen a pódiumra a magyar közönség elé, minden egyes alkalommal földöntúli örömet érzett, amikor megtehette.
Szalay a sivatagról áradozik, a végeláthatatlan homokdűnékről, és arról, hogy amikor a hegynyi magas dombok között száguld, mennyire kicsinek és jelentéktelennek érzi magát. Elmondja még, milyen pokoli hideg van éjszakánként Afrikában ("Mínusz öt fok, tényleg?!" - húzza össze magát Michelisz), s hogy az a legjobb az egészben, amikor állni lehet a gázon.
Naná, hogy az! Mindketten ezért versenyeznek. A sebesség mámoráért"
Szalay a Selyemút-ralira készül (július 4-12., Oroszország), arról beszél, milyen nagy érzés volt tavalyelőtt a dobogó második fokán ünnepelni a rangos, nemzetközi sivatagi versenyen. S persze, hogy szeretné felülmúlni azt az eredményt.
A kávé elfogyott, fizetnének. És itt elkezdődik a vetélkedés kettejük között. A pincérnő végül Szalay pénzét veszi el, de akkor már villannak a szemek, látszik, hogy ebből verseny lesz. Lefutnak a lépcsőn, autóba ülnek (Szalay egy utcai Opel Mokkába, Michelisz egy utcai Honda Civicbe - csak hogy hűek maradjanak a versenygépeikhez"), s mennek egy kört a Ringen. Esőben. Mert az időjárás, ugye, kiszámíthatatlan.
A vége persze nevetésbe fullad, egyszerre érnek át a célvonalon" Hiszen az egész csupán egy filmforgatás kedvéért történt. Hogy közben jól is szórakoztak? Autóversenyzők közt már csak így megy ez"
