Steward
Bognár Viktor
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2017. november 24. péntek
Retro

Tét nélküli fantasztikus versenyek

Több olyan klasszikus, izgalmas versennyel is gazdagodtunk már az elmúlt 30 évben, amikor a világbajnoki cím már eldőlt, a pilóták azonban nagyon kitettek magukért és óriási versennyel jelentkeztek.

1989 – Ausztrál Nagydíj

Két héttel azután, hogy a két McLaren-Honda csatájából Alain Prost jött ki győztesen (Senna suzukai kizárása után), így az utolsó futamra már kvázi tét nélkül érkezhetett a mezőny. Óriási esőzés fogadta a pilótákat a verseny napján, minden idők egyik legvizesebb futamát indították útjára, amit egyszer meg is szakítottak néhány kör után, amikor JJ Lehto megperdült és elzárta a pályát. Az első kör végén Alain Prost, aki elrajtolni sem nagyon akart ekkora esőben, egyszerűen feladta a futamot, nem akarta kockáztatni az életét.

A körülmények valóban borzalmasak voltak, a versenyt vezető Ayrton Senna sem láthatta egy lekörözés közben, hogy a másik oldalon is lassan közlekedik egy pilóta, Martin Brundle, így teljes sebességgel beleszállt, mindketten kiestek természetesen. A végén 70 kör után intették le a lassú versenyt, mindössze nyolc autó fejezte be az Ausztrál Nagydíjat. Thierry Boutsen pályafutása egyik legszebb győzelmét aratta a Williamsszel Nannini és Patrese előtt.

2004 – Brazil Nagydíj

Már Belgiumban bebiztosította hetedik világbajnoki címét Michael Schumacher, így az utolsó futamokon a világbajnoki elsőségért már nem láthattunk izgalmakat. Annál inkább kicsit hátrébb. Brazíliában érdekes módon Schumacher esélytelenül körözött a pontszerző helyeken, az első helyért nem szállhatott csatába. Annál inkább Juan Pablo Montoya, aki végig üldözte Kimi Raikkönent, majd az F1 történetének egyik legérdekesebb bokszkiállás utáni előzésével elé is került és megnyerte a versenyt. Montoya mindig is magabiztosan bánt a hideg abroncsokkal, ez segítette a sorsdöntő előzéshez is.

2005 – Japán Nagydíj

Az utóbbi évtizedek egyik legcsodálatosabb felzárkózását mutatta be Kimi Raikkönen. Az akkori szabályok miatt az időmérő edzés, ha eső zavarta meg, nagyon meg tudta keverni az erőviszonyokat. Itt is ez történt, Fernando Alonso (már világbajnok volt ekkor) a 16., Kimi Raikkönen a 17. kockából indulhatott csak neki. Giancarlo Fisichella vezette a versenyt a hajrában is, de az esős beállításokkal kissé szenvedett, míg a jégember autója megfelelően volt beállítva szárazra és nagy tempóban csökkentette a különbséget.

Az utolsó körre fordulva még mindig az olasz vezetett, ám a célegyenesben rendkívül látványos előzéssel került elé Kimi Raikkönen, aki képes volt a tizenhetedik rajthelyről is megnyerni a futamot, a mai napig pályafutása egyik legkiválóbb győzelmének tartják ezt a sikert.

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?