Az 1984. július 22-én Brands Hatchben gyűlt össze a Formula-1-es világbajnokság mezőnye, ahol az az évi sorozat tizedik állomásaként rendezték meg a Brit Nagydíjat. A hétvége előtt a McLaren pilótája, Alain Prost magabiztos, 10,5 pontos előnnyel vezette a pontversenyt csapattársa, Niki Lauda előtt, és a Brands Hatch-i verseny is az ő szikrázó csatájukat ígérte a győzelemért.
Némileg meglepő módon azonban a pole-pozíciót Nelson Piquet elorozta előlük a Brabhammel, így Prost és Lauda csak a rajtrács 2-3. helyére sorakozhattak fel. A szombati időmérő edzés kapcsán ki kell még emelni Johnny Cecotto szörnyen nagy bukását, melynek következtében mindkét lábát eltörte, és többé nem is tért vissza F1-es pályára.
Vasárnap a 71 körös távnak tehát Piquet vágott neki az élről, és a rajtot követően is meg tudta őrizni vezető helyét. Lauda számára nem indult jól a verseny, hiszen Elio de Angelisszel szemben rögtön pozíciót veszített, ám hamar vissza tudta őt előzni. Az első körben egy súlyos tömegbaleset is borzolta a kedélyeket, a dominót Riccardo Patrese keresztbeálló Alfája indította el…
Nem sokkal később Prost egy fantasztikus bevetődős manőverrel maga mögé utasította Piquet-t, és átvette tőle a vezetést, míg a szemfüles Lauda a következő kanyarban nyomban lekövette csapattársát, és Piquet apró megingását kihasználva feljött a 2. helyre. Mindez a 11. körben történt, ám ugyanekkor Jonathan Palmer rommá törte versenygépét, amely lángra kapott, és a mentési munkálatok erejéig a futamot átmenetileg piros zászlóval megszakították.
Mire a piros zászlót belengették, Piquet már a bokszba hajtott új gumikért, viszont a szabályok értelmében az újraindítás rajtsorrendjét az utolsó még befejezett kör sorrendje alapján állapították meg. Így fordulhatott elő, hogy hiába előzte meg az imént mindkét McLaren Piquet-t, a Brabham brazil pilótája most mégis újra ott találta magát a pole-pozícióban, ráadásul, a többiekkel ellentétben friss abroncsokkal az autóján!
Ez az öröm nem tartott sokáig, az új rajtot ugyanis Prost sokkal jobban kapta el nála, így a bajnoki éllovas egyből az élre tört. Laudának már valamivel több időbe telt átrágnia magát Piquet-n, de végül ő is megoldotta a feladatot, és még üldözőbe tudta venni a győzelem felé igyekvő csapattársát.
A 37. körben drámai fordulat állt be a verseny alakulásában, amely mint később kiderült, a világbajnoki cím sorsa szempontjából is döntőnek bizonyult. Lauda könnyedén húzott el Prost visszalassult McLarenje mellett, és a francia szépen lassan félre is állt – a váltó adta meg magát versenygépében. Győzelem helyett így a kiesés sorsára jutott, és mivel Lauda innen már könnyedén behúzta az első helyet és az érte járó kilenc pontot, így Prost korábbi 10,5 pont előnye 1,5 pontra csökkent. Az év végén pedig fél pont döntött közöttük – Lauda javára!
Az osztrák számára nagy nap volt ez, hiszen nemcsak újabb győzelmének örülhetett, de annak is, hogy Jackie Stewart rekordját megdöntve az élre állt az F1 pontszerzési örökranglistáján. Úgy is mondhatnánk, hogy a leintés pillanatában joggal nevezhette volna magát az F1 addigi legeredményesebb versenyzőjének.
Ayrton Senna ekkor még egészen más stádiumában járt pályafutásának, ám az 1984-es Brit Nagydíj számára is emlékezetes maradt, hiszen itt szerezte meg második F1-es dobogóját – az ifjú brazil tehetség Lauda és Derreck Warwick mögött a 3. helyen hozta célba a Toleman nem éppen ilyen előkelő helyezésekhez szokott autóját.
A fordulatos verseny rövid, 5 perces összefoglalója:
