Norbi behúzta az összetett negyedik helyet! Megvertük a gyári csapat mind a két versenyzőjét az éves összevetésben. Ez csak itt, Makaóban történhet meg, a szerencse városában! Azt azonban ne feledjük, hiába van szerencsénk, ha nem megyünk az elejében! Az első futamon egy második helyet hozott Norbi, a másodikban negyediket.
Egy óra alatt megfordult a zengős csapattal a világ! Tényleg mindent, de mindent megtettünk egész évben és ezúttal mellénk állt a szerencse is! Vegyük sorba az eseményeket. Szerencsére gépelnem kell, különben a könnyeimtől pont elmosódna a döcögő kézírásom!
Az első futamban Michelisz olyan rajtot mutatott be, hogy ebből tananyag lesz otthon! Loeb bealudt, beragadt, mindegy is, mire fordultak Norbi már a második volt! Muller is lemaradt, kisebb horpadások mutatták, hogy valakivel csatázhatott, de most ezen nem rágódnék. Négyről kettő, élete egyik legfontosabb rajtjánál.
Ja, és akkor a „fincsi” részlet! Norbi a felvezető kör előtt ott ragadt a rajtrácson! Igen, igen, aki nem látta, el sem hinné! A mezőny elindult, Norbi nem, külön öröm, hogy nem törték össze.
Azonnal szólt a rádión: nem fog a kuplungom! Hát, kedves sporttársak, olyan fehérek lettünk hirtelen, hogy egy hóember szaracén harcosnak tűnhetett volna mellettünk. Lehetetlen, hogy ezen elcsússzon! Azután csak elindult, és a többiek után eredt. Sajnos a probléma meg is maradt, folyamatosan nyomta az infót Norbi, a boxból az olaszok is segítettek, mérnökünk, Gergő pedig válaszolt Michelisznek, mit, hogy próbáljon nyomkodni, kapcsolgatni!
Egyszerűen túlmelegedett a szerkezet, erre gyanakodott mindenki, így egy kis hűtéssel visszatért belé az élet. De, hogy mennyire tért vissza, azt a rajt mutatta igazán. Nagyon is visszatért, ugyanis olyan rajtot mutatott be Norbi, amiért még az ismétlésre is érdemes lesz felkelni.
Tarquini is, Monteiro is megelőzte Loebot, ennek annyira most nem örültünk, de annak igen, hogy Norbi atomstabilan tartotta a második helyét. Muller aztán zárkózni kezdett, Ő még úgy, ahogy próbálkozott megszorongatni, vagy megelőzni a két Hondát, de nem futotta másra, minthogy megközelítse Monteirot, aki meg Tarquinit pöcögtette, hátha…
A mester egyébként az éjszakát a kórházban töltötte infúzióval a karjában, súlyos fertőzést söpörtek ki belőle. A dobogóra már támogatni kellett, teljesen elkészült az erejével. Ennek tükrében nagyon nagyot ment az „Öreg”! A második futamot viszont nem vállalta. Nem vállalhatta.
Valaki azonban még nála is nagyobbat ment! Michelisz Norbertnek hívják!
A világ egyik, ha nem a legdurvább pályáján, egy magyar fiú, egy haldokló kuplunggal olyan szépen teljesített, hogy lassan elgondolkozhatnánk, hogy örökbe fogadjuk ezt a pályát! Legyen ez is Hungarikum! A futam után átvettük a negyedik helyet Monteirotól, ünnepeltünk egy nagyot három percben. Élveztük, hogy átmenetileg a negyedikek vagyunk! Tudtuk, ha a gyári csapat nem hibázik, nem tudjuk megtartani ezt a pozíciót! Így fordultunk rá a következő összecsapásra!
Második futam. Jött a rajt, most meg Monteiro zúzott egy akkorát, hogy elsőként fordult, egészen elképesztő volt! Jó, csak ezzel el is ment a negyedik helyünk. Átmenetileg… Ok, de ezt akkor még nem tudtuk.
Dög unalmas körök jöttek Norbi számára, se előtte, se mögötte, egy feladat volt, kitartani a pontokért, hátha történik valami Monteiro autójával ott, elöl. Végül is, technikai sport, vagy mi.
És akkor most figyelj! Két körrel a vége előtt Safety car!!! Vááá! Ma Csing Hua a falba állt, muszáj volt fékezni a mezőnyt, maradt egyetlen kör. Na, akkor ebben a körben elment mellettünk Valente, Norbi jelezte, hogy az összes gumi kuka, alig talál be a kanyarokba! Így már érthető volt, hogy meg tudták előzni.
Ahogy ezen szomorkodtunk, Monteiro autója lelassult!!!Vááá és még egyszer VÁÁÁÁÁ!
Miiii vaaaan? Hahó, hahó, fiúk ez meglehet! Összekapaszkodtunk lélekben, létezik, hogy ekkora mázlink van a finisben? És tényleg lelassult, szervó hiba miatt Monteiro, aki így nem tudta visszavenni a negyedik helyét. Akkor már csak rá kellett figyelni, hogy mögöttünk maradjon, mindenki más mehetett, de nem ment. Ennél szebben akart elköszönni Michelisz, és sikerült is!
Bekönnyeztünk, amikor befutott negyediknek, és bár Monteiro ma gyorsabb volt, a végjátékban az „istenek visszaadták azt a sok szenvedést, munkát, küzdelmet, amit az elmúlt sok-sok évben beletettünk.” Ezek nem az én szavaim, az egyik Budapestről kapott üzenetet idéztem!
Igen, ez így kerek! Végtelenül hálásak vagyunk, hogy kitartottatok, hogy nem hittétek azt, hogy nem lehet csodát tenni. Tizenmillió-eurós költségvetésű csapatok ellen elhoztuk azt a helyet, aminél nincs előrébb jelenleg ezzel a technikával. Nem lehet nem látni, hogy mit művelünk itt, világszínvonalú csapatok között. Ti pedig végig velünk, mellettünk. Hol szemben a lelátón sok tízezren, hol pár százan, hol húszan, hol pedig ketten, de ott voltatok és ez nélkületek semmit nem érne!
És igen, itt most minket ünnepel mindenki. Nem Lopezt, nem a „Citromot”, minket. Még a hondások sem tudnak igazán szomorkodni. Rutin-rókák már, tudják, hogy a leintésnél van vége.
Ennek az évnek pedig itt van vége! Hogy, hogy lesz tovább a jövő, az már tisztul, de talán az a legfontosabb, hogy ebből a teljesítményből csak jövő lehet, és csak veletek, velünk!
Zengő Zoltán utolsó rádióüzenete:
