Alaposan felkavarta a kedélyeket, amikor bejelentették, hogy Fernando Alonso lett az év újonca az indianapolisi 500 mérföldes futamon annak ellenére, hogy nem fejezte be a futamot műszaki hiba miatt, miközben Ed Jones a harmadik helyen zárta első Indy 500-át – az emirátusokbeli versenyző csapatfőnöke, Dale Coyne különösen felháborodott a döntésen.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az év végén kiosztott „IndyCar év újonca” címmel ellentétben, melyet az a versenyző kap meg, aki a legtöbb pontot szerezte a szezon során, itt nem csupán az eredmények alapján rangsorolnak. Így önmagában nem tekinthető rendkívülinek az, hogy a spanyolt választották meg, nem tekinthetjük ezt egyszerű marketingdöntésnek vagy épp vigaszdíjnak.
A döntés sokkal inkább arra vezethető vissza, hogy Ed Jones érdemei elismerése mellett az az összkép meggyőzőbb volt a spanyol esetében: ő kvalifikált a legjobban az újoncok közül, s amíg a sárga zászlós szakaszok sora meg nem kavarta a taktikákat a verseny második felében, folyamatosan ott volt a legjobbak között, s reális esélye volt a győzelemre, míg Jonesnak a kavarodás nélkül erre nem lett volna sansza, sőt, a dobogóra sem feltétlenül – s talán azt is kiemelhetjük, hogy az első hét helyezett közül ő volt az egyetlen, aki egyetlen körön át sem vezette a futamot.
Mindemellett Alonso értékelését az is befolyásolhatta, hogy ő „újoncabb” volt a többi újoncnál, hiszen nem csupán az Indy 500-on, hanem egyáltalán IndyCar-, sőt oválpályás futamon sem indult eddig. Jones és Harvey ezzel szemben túl van már két Indy Lights-szezonon, Veach pedig Amerikában nevelkedett, így hosszú évei voltak megszokni az ilyen jellegű versenyzést.
A történelemben egyébként nem először fordul elő, hogy az 1952 óta átadott Év Újonca díj nem ahhoz a pilótához kerül, aki a legjobb helyen zárt az elsőévesek között. Ennek legszélsőségesebb példáját az 1966-os futam jelentette, ahol az első Indy 500-át megnyerő Graham Hill nem kapta meg az elismerést, hiszen azt követően hullott ölébe a győzelem, hogy az addig vezető, szintén újonc Jackie Stewart autója kilenc körrel a leintés előtt egykörös előnyben megadta magát.
Néhány további példa a teljesség igénye nélkül: 1983-ban Al Unser Jr az első tízben végzett, mégis az a Teo Fabi kapta a díjat, aki a pole-ból rajtolt újoncként, s az első 23 körön át vezette is a futamot. 1996-ban Richie Hearn harmadik lett, de a szintúgy pole-ból induló és 44 körön át vezető Tony Stewart lett az év újonca. Legutóbb 2010-ben történt hasonló, akkor Simona de Silvestro kapta az elismerést annak ellenére, hogy Mario Romancini szerepelt a legjobban.
A díjat legutóbb 2002-ben osztották meg: akkor a 85 körön át vezető, de végül balesetet szenvedő Tomas Scheckter, és a végül negyedikként záró Alex Barron együtt kapta meg az elismerést.
És most ti jöttök: szerintetek jó döntés volt?
