Nem maradt kalamajka nélkül az évad első oválrajtja: a pole-ból induló Helio Castroneves megőrizte a vezetést, mögé Josef Newgarden ugrott fel, Will Powernek pedig meg kellett elégednie a harmadik pozícióval, mögöttük azonban kitört a káosz. Mihail Aljosin már az első kanyarban megpördült hideg gumikon, a mögötte érkező Sebastien Bourdais-Max Chilton-Graham Rahal-Marco Andretti négyesnek pedig nem volt hová mennie. Ryan Hunter-Reay még éppen elkerülte a zúzdát, igaz összeszedett egy defektet, amely a mezőny végére dobta vissza őt.
Castroneves hatvan körön keresztül vezette a mezőnyt, az első kiállások alkalmával azonban Powernek sikerült átugrania csapattársát. A következő fordulat a 138. körben jött el: az élen hajtók már megejtették második cseréjüket, amikor Takuma Sato falnak vágta Dallara-Hondáját a négyes kanyarban. A sárga zászlót kihasználva Simon Pagenaud kapott az alkalmon, és frissített, így amikor visszatért a pályára, az élen találta magát – közte és üldözői között több lekörözöttel.
Az Andretti autóira akárcsak Long Beachen, ezúttal is rájárt a rúd: Marco Andretti és Sato után Alexander Rossi is megtörte autóját, és kiesett. A barberi győztes Josef Newgardennek sem volt szerencséje, hiszen egy Hunter-Reay-jel történt koccanást követően kényszerkiállásra szorult, ez pedig szintén visszadobta őt a sorrendben. Mivel az élen Pagenaud tetemes előnyt tudott kiautózni magának, a verseny záró szakaszában a legnagyobb csata a második helyért zajlott Power és az előző versenyt kéztörés miatt kihagyó JR Hildebrand között.
A sorrend nem változott a vezető hármas között a leintésig, Pagenaud karrierje tizedik, idei első győzelmét szerezte Phoenixben, és az elsőt oválpályán. Power az első három futam hányattatásai után végre dobogóra került, Hildebrand pedig második IndyCar-dobogóját szerezte az emlékezetes, utolsó kanyaros ütközéssel és második pozícióval záruló 2011-es Indy 500 óta.
