Az autósport világa magyar idő szerint hétfő hajnal óta az IndyCar-fináléról beszél. Mint azt valószínűleg sokan már tudják, a dupla pontokat érő sonomai versenyen a bajnoki pontverseny harmadik helyéről előrelépő Scott Dixon szerezte meg karrierje negyedik bajnoki címét, miután a szezon során szó szerint az első pillanattól az utolsóig vezető Juan Pablo Montoya nem futott jó versenyt, többek közt összeütközött csapattársával, Will Powerrel is.
A kolumbiai azonban nem ismerte el, hogy saját hibájából veszítette el a győzelmet, helyette a dupla pontok és Dixon ellen intézett komoly kirohanást a verseny után. S míg előbbivel, a pontrendszer igazságtalanságával még talán egyet lehet érteni, az alábbi, a sajtótájékoztatón elhangzott mondattal már jóval kevésbé: „Dixonnak egész évben szar szezonja volt, és egyetlen jó versenye. Mégis mi fizettünk rá” – hangzott Montoya nagy vihart kavaró mondata.
A Formula1Blog.com szerzője Doug Patterson alaposan utánajárt a mondat hátterének, érdemes írását szó szerint idézni: Bár egyetértek azzal, hogy Montoya elítéli a duplapontos versenyeket, azzal már kevésbé, hogy Dixonnak gyenge szezonja lett volna, melyet egyedül vasárnapi győzelme mentett meg. Ha nem lettek volna duplapontos versenyek, Montoya hat ponttal megverte volna Dixont 476-470 arányban, beleszámolva minden bónuszpontot. Ráadásul az átlagos helyezése is magasabb Dixonénál, 6,9 a 7,7 ellenében.
Ami viszont nem került számításba ebben a hipotetikus rendszerben, azok az Indy 500 időmérő edzésére járó pontok, amelyeket az IndyCar szó szerint az utolsó órában törölt el, miután megváltoztatták az időmérőre vonatkozó szabályokat. Ezzel együtt viszont máris más az összkép: Dixon nyer 520-491-re.
Persze ez a játszadozás a pontokkal, a sok „mi lett volna ha” nem más, mint puszta spekuláció, de valamire mégis rámutat. Egy olyan versenyzőnek, aki aktív kvalifikáción egy pole-t sem szerez, csak kétszer győz, majd kiüti csapattársát a szezonzárón, nincs joga azt mondania egy három pole-t és három győzelmet, köztük a szezonzáróét szerző riválisára, aki négy versenyen át a legtöbb kört töltötte az élen, hogy „szar szezonja volt.”
Persze vitatkozhatunk a duplapontos versenyekről, és más, a bajnokságot izgalmasabbá tevő trükkökről, ám Dixon a bajnoki címet azon szabályok adta keretek közt szerezte meg, melyek a szezon kezdetén érvényben voltak, méghozzá kitűnő teljesítménnyel.
