Háborús Hősök emléknapja
Az amerikai polgárháborúban, később pedig a két világháború során elhunytakra minden év májusának utolsó hétfőjén emlékeznek meg, az Indianapolisi 500-ast pedig már a legelső verseny, 1911 óta ennek az emléknapnak a környékén rendezik meg. 1974 óta a szervezők mindig az emléknap előtti vasárnap rendezik meg a megmérettetést.
Pace Car
Az európai szakzsargonban safety carnak nevezett felvezető/biztonsági autó szintén a kezdetek óta irányítja az Indy 500 mezőnyét a starthoz, valamint sárga zászlós szakaszok idején veszi át az irányítást verseny közben. Mivel a pace car hosszú körökön keresztül feltűnik nézők millióinak képernyőjén világszerte, a legnagyobb amerikai autógyártók versengenek azért, hogy ők adják az aktuális verseny típusát. Legtöbbször a General Motors (51 alkalommal) szállított autót az Indy 500-ra, 1997 óta kivétel nélkül. A 2015-ös versenyen a Chevrolet Corvette Z06-osa fogja vezetni a mezőnyt, a rajt előtt az év végén visszavonuló NASCAR-legendával, Jeff Gordonnal a volánnál, verseny közben pedig, 2006 óta immáron tradícióként Indy háromszoros bajnoka, Johnny Rutherford vezeti majd az autót (A ’71-es verseny elején Eldon Palmer a pitre visszatérve nekiment egy fotós állásnak, 29 ember sérülését okozva ezzel).
F1-es évtized
Az 1950-ben induló Forma-1-et csak azért nevezték világbajnokságnak a korai évek során, mert 11 éven keresztül az Indy 500 is a naptár részét képezte az európai futamok mellett. A szabályok és az autók eltérése miatt azonban senki sem tette át a lábát a tengerentúlra – a kivétel Alberto Ascari volt 1952-ben, aki a Ferrari egyetlen Indy-részvételén hamar kiállni kényszerült. Ebben az évben az a Troy Ruttmann nyert a Brickyardon, aki 22 évesen és 80 naposan a Forma-1 legfiatalabb győztese lett – ezt a rekordot Fernando Alonso döntötte meg a 2003-as Magyar Nagydíjon, 22 évesen és 26 naposan diadalmaskodva. Ruttman rekordját az Indy 500-ak történetére vetítve a mai napig nem döntötte meg senki.
45 év csak Amerika
Az Indy 500 eleinte nem volt szigorúan az amerikaiak terepe: 1913-tól négy éven keresztül nem az Államok pilótája diadalmaskodott, 1920-ban pedig a francia Gaston Chevrolet húzta be a diadalt (a neves autógyártó céget alapító Louis öccséről van szó). Ezt követően azonban 45 éven és 41 versenyen keresztül csak a csillagos-sávos lobogó alatt versenyzők tudtak nyerni a Indyben, a sort Jim Clark 1965-ös sikere törte meg. Egy évre rá Graham Hill is győzni tudott, az első nem amerikai vagy európai pilóta diadalára még 33 évet kellett várni: ekkor ismét egy F1-es bajnok, a brazil Emerson Fittipladi örülhetett a 200 kör végén.
A legszorosabb győzelem
Az IndyCar-versenyzés tradicionálisan a hajszálnyi különbségekről szól, Indianapolisban még sem látunk olyan sűrűn egymás mellett célba érő autókat. Tavaly Ryan Hunter-Reay éppen 6 századdal tudta csak Helio Castroneves előtt átszelni a célvonalat, amivel így sem tudták felülmúlni Al Unser Jr. és Scott Goodyear 1992-es parádéját. Az amerikai 43 ezreddel bizonyult jobbnak ellenfelénél, második alkalommal győzve az Brickyardon.
Az Indy 500 legjobbjai
Az Indy 500 történetében három pilóta tudott négy alkalommal is legjobbnak bizonyulni: A.J. Foyt egészen elképesztő módon, 35-ször indult 1958 és 1992 között, diadalait ’61-ben, ’64-ben, ’67-ben és ’77-ben aratta – egyben ő tartja a két győzelem között legtöbb eltelt idő rekordját is 10 évvel. Al Unser ’70-ben, ’71-ben, ’78-ban és ’87-ben győzött, Rick Mears pedig ’79-ben, ’84-ben, ’88-ban és ’89-ben húzta be a legnagyobb versenyt – ő tartja a legtöbb Indy-pole rekordját is, hat edzéselsőséggel. Hármukhoz csatlakozhat idén az ötödik helyről startoló Helio Castroneves, aki 2001-ben, 2002-ben és 2009-ben mászhatta meg Pókemberént Indianapolis kerítéseit.
A Borg Warner-trófea
Mivel az Indy 500 presztízse óriási az IndyCar-szérián belül, ezért a győztesnek természetesen komoly trófea dukál: 1936 óta a BorgWarner autóalkatrészeket gyártó cég támogatásával adják oda a trófeát minden egyes verseny után. Ezen tradicionálisan megjelennek a győzteseK arcképei, nevük, csapatuk és átlagsebességük értéke – az eredeti trófeát 1986-ban módosították azon egyszerű oknál fogva, hogy betelt az eredetileg 70 négyzetnek való hely rajta. Ekkor újabb három sort adtak még hozzá, 18 újabb arcnak való hellyel, utolsó alkalommal Helio Castroneves került fel rá 2002-ben. 2003-ra vadonatúj trófeát készítettek, 163,83 centiméteres magasságához 68 kilogrammos súly társul és a 2033-as versenyig elég hely van rajta.
A tej
A természetes fehér ital az Indy 500 egyik legfurcsább tradíciói közé tartozik: az 1936-os verseny győztese, Louis Meyer (aki először került fel a Borg Warner-trófeára) egy üveg tejet kért a célba érés után, mivel édesanyja szerint ez a legjobb frissítő egy forró napon. Hagyomány csak 1956-tól vált belőle, és azóta minden győztes ezzel teszi „hivatalossá” elsőségét. Emerson Fittipaldi második diadala után, 1993-ban tej helyett narancslével oltotta szomját, családja citrusfarmját promótálva ezzel. Később persze tejbe is belekortyolt, de kifütyülték, ahogyan később is az év CART-versenyein is.
Nők az Indy 500-on
A hetvenes évekig szigorúan csak kirakatbabákként használták a nőket az Indy 500-on, sem a média képviselői, sem a szerelők között nem voltak hölgyek, a versenyzőkről nem is beszélve. A jeget Janet Guthrie törte meg 1976-ban, de először egy évvel később tudott kvalifikálni a nagy versenyre. Őt Lynn St. James követte 1992-ben (2000-ben indult utoljára), a 21. században pedig egész szép számú hölgy mérette meg magát a Brickyardon. A legtöbb indulás Sarah Fisher nevéhez köthető (9), a legjobb eredményt pedig Danica Patrick érte el, aki újoncként negyedik hellyel kezdett, 2009-ben pedig dobogóra is állhatott. A 2015-ös Indy 500-on két hölgy fog indulni: a 18. helyről startoló Simona de Silvestro és a 25. helyre kvalifikáló Pippa Mann.
Balesetek és halál
Az Indy 500 szomorú velejárói azok a hajmeresztő balesetek, melyek évről évre bekövetkeznek a 2,5 mérföldes pályán. Szerencsére a többségüket egy karcolással megússzák a pilóták, de James Hinchcliffe edzésbalesete jól példázta, hogy a mai napig sem lehet kivédeni a sérülés veszélyét. Sajnos a legrosszabb is benne van ilyenkor a pakliban, a halál szele pedig Indianapolist is elérte története során. A Brickyard első áldozata már az 1909-es nyitást követően megszületett, de az 500-ast sem kerülték el a tragédiák. A verseny során 15-en, az edzéseken és teszteken 33-an veszítették életüket, de számtalan pályamunkás és néző is már fentről figyeli az eseményeket – a versenyhétvégék utolsó áldozata, az 1996-os verseny pole-ját megszerző Scott Brayton edzés közben veszítette el uralmát a autója fölött a kettes kanyarban, és olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy nem tudták megmenteni az életét.
