A Chip Ganassi Racing 02-es rajtszámú Riley-Fordját intették le az első helyen a magyar idő szerint vasárnap kora este véget ért 53. daytonai 24 órás versenyen. A győztes egységet két IndyCar-bajnok, Scott Dixon és Tony Kanaan mellett a NASCAR Sprint Cup mezőnyében tavaly ez év újonca címet megnyerő Kyle Larson, valamint a szintén a NASCAR-ban szereplő, 2010-ben a Daytona 500-at megnyerő Jamie McMurray alkotta.
A győzelemért az egyaránt Chevrolet Corvette prototípussal induló címvédő Action Express (Bourdais, C. Fittipaldi, Barbosa), illetve a Wayne Taylor Racing (R. Taylor, J. Taylor, Angelelli) autóival kellett megküzdenie Dixonéknak – a három egység körön belül ért célba. Az új-zélandi versenyző az utolsóelőtti kiállásoknál került az élre a Riley-Forddal, ám Jordan Taylor szorosan a nyomában volt. Végül a párharc elmaradt, miután Dixon szokása szerint remekül bánt az üzemanyaggal, így egy körrel később tudott kiállni, mint riválisa, ami elég is volt ahhoz a minimális előnyhöz, ami kitartott a leintésig.
„Ez igazi csapatmunka volt” – dicsérte társait Dixon. „Az autót tisztán tartottuk, igyekeztünk annyira figyelni rá, amennyire csak lehetett, ezért nagy köszönet illeti a csapattársaimat is. Megvolt a sebességünk, a bokszban pedig meg tudtuk előzni a riválisokat. 2006 óta először tudtam itt nyerni. A futam utolsó része rettenetes volt, folyamatosan arra gondolsz ilyenkor, hogy valami majd elromlik... De végül fantasztikusan alakult!”
Az ifjú tehetségből, Kyle Larsonból kiszakadtak az érzelmek a győzelem után: „Gyűlöltem ezt a versenyt tavaly, borzasztóan szerepeltem! Egy dirtversenyekhez szokott srác vagyok, szóval idejönni, és itt győzni egészen nagyszerű. Nagyon érzelmes győzelem ez” – mondta Larson, míg kis híján kétszer olyan idős csapattársa, Kanaan így nyilatkozott: „Volt egy apróbb hibám, de megígértem a csapatnak, hogy visszahozom. Micsoda remek kezdése ez az évnek! Szeretem az órákat, és ma ingyen kaptam egyet” – utalt a brazil a nyereményre.
McMurray fantasztikus dolgot ért el tegnap, hiszen két élő legenda, AJ Foyt és Mario Andretti után harmadikként tudta azt a bravúrt megvalósítani, hogy a Daytona 500 mellett megnyeri a 24 órás versenyt is az autóversenyzés egyik szentélyében. „Ez igazán különleges dolog” – mondta McMurray, majd meghajolt Dixon előtt: „Tony, Kyle és én köszönjük Chipnek és Felixnek, hogy engedtek minket vezetni, de igazából minden Scott Dixonról szólt ma. Beszállt, és hihetetlen munkát végzett, a végén három és fél órát ment egyedül. Nagyon cool.”
A legnagyobb riválisoknak egyaránt balszerencséje adódott a 24 óra során. A két második helye után egy harmadikat szerző Taylor Racingnek a hajrában egy extra kiállásra volt szüksége, miután elszámolták a vezetési időt, azaz Jordan Taylor túl sokat töltött az autóban, míg az Action Express három kör hátrányból tért vissza egy üzemanyagcsatlakozó-hibát követően. Náluk is rosszabbul járt a 01-es Ganassi-autó, akik egy potenciális dobogót buktak el kuplunghiba miatt, Scott Pruett ezzel vesztette el esélyét, hogy egyedül álljon a daytonai győzelmi ranglista élére.
A GTLM kategóriában az összetett ötödik helyén végző Jan Magnussenék nyertek: a dán versenyző Antonio Garcia és Ryan Briscoe oldalán szoros versenyben előzte meg Corvette C7.R-jével a BMW Auberlen, Werner, Farfus és Spengler összeállítású négyesét. A PC-kategória győztese az összetettben 9. helyen záró Gausch, Novich, Palmer, Kimber-Smith szerezte meg a győzelmet a PR1/Mathiesen Motorsportsnak, míg a GTD-autók legjobbja a Riley Motorsports Dodge Vipere lett (Keating, Farnbacher, Wittmer, Lawrence, Carter).
A verseny első kiesői egyaránt a reflektorfényben lévő autók közé tartoztak: a DeltaWing mindössze negyvenkét kört tudott megtenni, ők nyitották a sort, majd következett hét percekkel később a festésével mindenki figyelmét magára irányító Tequila Patron ESM HPD-Honda. A korábban GT-kkal versenyző Krohn Racing versenye sem tartott sokáig, a Ligier-Judd mindössze 172 körig jutott.
