Egy ötödik hely elegendő a harmadik bajnoki címhez: így kezdte meg a szezon utolsó futamát, a második hockenheimi versenyt René Rast, az Audi versenyzője. A németet és egyetlen kihívóját, Nico Müllert 16 pont választotta el egymástól a rajt előtt, köszönhetően annak, hogy Rast megszerezte a három pontot érő pole-pozíciót, míg márkatársának egyetlen egység sem járt a negyedik rajthelyért – pedig csupán 18 ezredre volt a másodiktől.
A rajt pillanatában aztán a két rivális egymás mögé került: Mike Rockenfeller a második rajtkockából átvette a vezetést, a második pozícióba szorítva Rastot, Müller azonban Jamie Greent átlépve feljött a harmadik helyre. Az első kör végén Rockenfeller, Rast, Müller, Green és Aberdein volt az első öt sorrendje, de az eredmény nem maradt sokáig változatlan: Rast a harmadik körben egy rámenős manőverrel a hajtűkanyart követő szakaszon megelőzte Rockenfellert, aki érthető módon audisként nem nagyon mert keménykedni a bajnokesélyessel.
Pár körrel később Müller is megelőzte a 2013-as bajnokot, a 10. kör után pedig már ott lihegett Rast nyomában. Előzési helyzet nem alakult ki, ezért Müller az elévágásra utazott, és már a 15. körben kijött friss abroncsért az Abt csapathoz, az elsők között a mezőnyből. A taktika működött: mikor Rast is cserélt három körrel később, még csak a bokszkijáraton tartott, mikor Müller elszáguldott mellette. A svájci öt másodperces előnnyel virtuálisan vezette a futamot – ténylegesen még a legkésőbb kereket cserélő Sheldon van der Linde haladt az élen –, Rast második helye azonban továbbra is bőségesen elegendő volt a bajnoki sikerhez.
Ráadásul Rast körről körre jelentősen faragott le hátrányából. Amint utolérte a 24. körben, lendületből elment Müller mellett, majd az élre állva gyorsan növelte előnyét. Ezekben a percekben egy büntetés lehetősége is lógott a levegőben: bokszkiállásánál Rast kipörgette kerekeit, miközben az emelőn volt, ami nem engedélyezett. Végül megúszta egy figyelmeztetéssel. Úgy tűnt ekkor, a futam el is dőlt az utolsó negyedóra előtt: Müller, akinek nem működött a futam során 12-szer használható előzésgombja, fokozatosan szakadt le Rasttól.
René Rast győzelemmel biztosította be a DTM bajnoki címét a Hockenheimringen, végig nyerő pozícióban haladva. A német lenyűgöző eredménylajstrommal igazol a Formula-E-be: csupán négy szezont töltött a túraautós sorozatban, ezalatt viszont 2017-ben, 2019-ben és 2020-ban is bajnok lett az Audival. Nico Müller második helye márkatársa mögött jelképes volt a futamon: hiába tűnt ő a fő favoritnak a szezon nagy részében, akárcsak 2019-ben, újra be kell érnie az összetett ezüstéremmel Rast mögött.
Nagy harc folyt viszont az utolsó dobogós helyért: Jamie Green az utolsó tíz percben zárkózott fel az ötödikről a harmadik pozícióba, Rockenfellert és Robin Frijnst megelőzve. Még egy helycsere volt az utolsó körökben, Loic Duval vette át a hatodik pozíciót Jonathan Aberdeintől: a legjobb BMW csupán hetedik lett, ami tükrözte a márka helyzetét a szezon egészét illetően.
A hockenheimi szezonzáróval lezárult egy korszak, a német gyártók küzdelmeként ismert DTM-é: az Audi kiszállása után a sorozat alapjaiban alakul át, a Class One szabályrendszert 2021-ben GT3-as autók váltják, míg a versenyhétvégék formátuma a szokásos marad.
A 2. futam eredménye, Hockenheim:
Versenyző | Márka | Hátrány | |
1 | René Rast | Audi | 37 kör |
2 | Nico Müller | Audi | 10.199 |
3 | Jamie Green | Audi | 13.409 |
4 | Mike Rockenfeller | Audi | 16.648 |
5 | Robin Frijns | Audi | 17.887 |
6 | Loic Duval | Audi | 26.068 |
7 | Jonathan Aberdein | BMW | 32.673 |
8 | Timo Glock | BMW | 40.451 |
9 | Sheldon Van der Linde | BMW | 40.974 |
10 | Philipp Eng | BMW | 43.244 |
11 | Marco Wittmann | BMW | 48.476 |
12 | Fabio Scherer | Audi | 53.027 |
13 | Harrison Newey | Audi | 56.513 |
14 | Ferdinand Habsburg | Audi | +1:05.095 |
15 | Robert Kubica | BMW | +1:15.953 |
16 | Lucas Auer | BMW | 1 kör |