2010 végén Paul Di Resta bajnoki címmel a háta mögött nyargalt át a DTM-ből a Forma-1-be - abban az évben négy győzelemmel lett a széria legjobbja, az utolsót épp Hockenheimben szerezte. Három és fél évvel később ugyanezen a pályán gyenge tesztidőszak után 19. helyen zárta az időmérőt, a futamon pedig 14.-ként végzett. "Nagyon nehéz verseny volt ez számomra. Ennél többet kell mutatnom, hogy visszarázódjak a kategóriába, és azonos szintre kerüljek a csapattársaimmal" - értékelte a versenyt Di Resta, aki természetesen bizakodva tekintett a soron következő futamokra.
Andrew van Leeuwen, az Autosport DTM-szakértője védelmébe vette a korábbi bajnokot: azt állítja, könnyű egy 14. pozíciót nem elegendőnek értékelni, és kijelenteni, egy egykori győztesnek gyorsabbnak kell lennie, mint a 19 esztendős Pascal Wehrlein, aki legelöl végzett a Mercedes hét versenyzőből álló különítményéből. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Forma-1-ből érkezők mindig nehezen vették fel a tempót a megszokottól teljesen eltérő autókkal. Van Leeuwen nem említ példát, de mi megjegyeznénk: Ralf Schumacher és David Coulthard évekig versenyeztek a sorozatban F1-es távozásuk után, mégsem tudtak maradandót alkotni. A tavaly csatlakozó Timo Glock bár már első szezonjában futamot nyert, ami Coulthardnak és Schumachernek sosem sikerült, mégis többet szerepelt a mezőny hátsó fertályában, mint az elején.
Az említett nevekkel ellentétben azonban Di Resta pont ebben a sorozatban nevelkedett - a szakértő azonban megjegyzi, ez még nem jelenti azt, hogy immúnis lenne azokra a problémákra, amelyekkel a többi ex-F1-es szembesült. A három, Force Indiánál töltött év segített kitörölni memóriájából a túraautókhoz szükséges vezetési stílust, amely teljesen átalakult az együléses konstrukciók igényeinek megfelelően. Most újra hozzá kell szoknia a jóval nagyobb és nehezebb, zárt karosszériás járművekhez. Múltbéli tapasztalata ezúttal segítségére lesz, nem kell mindent a nulláról kezdenie, ahogyan például Petrovnak - az orosz a hétvége folyamán nála is gyengébben teljesített.
Van Leeuwen kiemeli, Di Resta valójában nem is volt annyira lemaradva - ha az időeredményeket vizsgáljuk meg. A szabadedzésen 1,2 másodpercet tett ki hátránya a győztes időhöz képest, a kvalifikáción pedig épphogy nem jutott be a Q2-be, 0,063 másodperc döntött a 18. helyen továbbjutó Jamie Green javára. A brit teljesítménye azonban éles kontrasztban állt Antonio Felix da Costáéval, aki ugyancsak formaautókról váltott zárt karosszériásokra, és remekelt első hétvégéjén. A szakértő viszont az ő szereplését a BMW remek formájának tulajdonítja. A Mercedes küszködését figyelembe véve, csapattársaihoz képest di Resta nem is szerepelt rosszul: a harmadik erőt képviselte.
Mindebből le is vonható a következtetés: Di Restának semmi oka szégyenkezni, amit tudott, megtett - hétvégéje korántsem nevezhető olyan gyengének, mint amilyennek első pillantásra ítélnénk.
