A 2006-os Formula-1-es idény Fernando Alonso és Michael Schumacher csatájáról maradt emlékezetes, az utolsó, brazíliai versenyre mégis úgy érkeztünk meg, hogy gyakorlatilag eldőlt a világbajnoki elsőség sorsa. A két héttel korábbi Japán Nagydíjon ugyanis a német az élről esett ki motorhiba, a spanyol pedig megörökölte a győzelmet, így tízpontos előnybe került riválisával szemben, ami az akkori pontrendszer szerint csak akkor lett volna megfordítható, ha Schumacher győz Interlagosban, a Renault címvédője pedig nullázik, ekkor ugyanis több elsőségének köszönhetően a ferrarisé lett volna a cím.
Miután ez a forgatókönyv igencsak valószínűtlen, elsődlegesen nem is ez a párharc, hanem Schumacher F1-es búcsúja jelentette a fő beszédtémát a paddockban. A hétszeres világbajnok még Monzában jelentette be, hogy a szezon végén kiszáll, így a Brazil Nagydíj tűnt rendkívül sikeres pályafutása utolsó állomásának. A vasárnapi viadalt megelőzően egy ünnepségre is sor került a rajtrácson, ahol a legendás brazil focista, Pelé adott át egy serleget a németnek, tisztelegve elképesztő sporteredményei előtt. Schumacher ferraris utódja, Kimi Raikkönen azonban emlékezetes módon, „egyéb elfoglaltságai” miatt kihagyta az eseményt:
Schumacher ekkor már tudta, hogy nem karrierje legkönnyebb Formula-1-es futama vár rá, ugyanis hiába nyújtott rendkívül erős teljesítményt az edzéseken a maranellói alakulat, a német autójában az időmérő utolsó szakaszában felmondta a szolgálatot a váltó, így a pontverseny második helyezettje csak a tizedik kockából vághatott neki a 71 körös versenynek. Az élről a hazaiak legnagyobb örömére csapattársa, Felipe Massa várhatta a piros lámpák kialvását, míg Alonso a negyedik pozícióból kezdhette meg a versenyt.
Az első kör aztán csak a közvetlen élmezőnynek alakult problémamentesen: Massa simán elfordult elsőnek Kimi Raikkönen, Jarno Trulli és Alonso előtt, hátrébb azonban Schumacher pillanatok alatt átlépte a két BMW-t, az igazán nagy kalamajkát a Williamsek hozták össze. Mark Webber és Nico Rosberg ugyanis összeütközött, s míg az ausztrál legalább a bokszba vissza tudott vánszorogni, a német a letört szárnyának köszönhetően nem tudta bevenni a nyújtott utolsó kanyart, így nagy tempóval a falba csapódott. A pályára került törmelékek miatt a pályára hajtott a biztonsági autó, amely mögött már hatodikként haladt Schumacher.
Az újraindítást követően aztán a német azonnal támadást intézett az előtte haladó Giancarlo Fisichella ellen, s bár kívülről el is ment mellette a célegyenes végén, az S-kanyarban megbicsaklott alatta a Ferrari – bal hátsó defekt! Bár egy ideig azt gondolhatta mindenki, hogy a Renault olasz pilótájának első szárnya vágta ki a gumit, aminek köszönhetően Schumacher korai kiállásra kényszerült, a vörösök még a verseny közben kiadtak egy közleményt, miszerint vélhetően a Rosberg autójáról leszakadt egyik törmelék okozta a defektet. Az akkor 37 éves versenyző a mezőny végére, csaknem egy kör hátrányban tért vissza a pályára.
Ami ezután következett, olyanra csak a legnagyobbak képesek, és ők is csak nagyon ritkán. Schumacher egészen döbbenetes tempót diktálva, időnként egy-másfél másodpercet adva a komplett mezőnynek, rágta át magát ellenfelein: Robert Kubicát például egy igen merész manőverrel utasította maga mögé a bokszutca bejáratánál. A német bődületes teljesítményéről mindent elmond, hogy a második kiállása utáni első körében minden addiginál gyorsabb időt repesztett – ne felejtsük el: akkoriban még tankoltak is verseny közben, így a ferraris mindezt jóval nehezebb autóval érte el!
Schumacher ekkor már Rubens Barrichello mögött haladt, akire a Honda garázsából rá is szóltak, nehogy a régi emlékek okán elengedje a piros autót. A korábbi csapattárs természetesen így is könnyedén átlépte a brazilt, így következhetett ismét Fisichella, aki a célegyenes végi elfékezésével meg is könnyítette a német dolgát. Az utolsó körökre pedig Raikkönent is utolérte, s végül több sikertelen próbálkozás után a finnen is áthámozta magát: az első kanyar előtti féktávon szúrt be a McLaren-Mercedes versenyzőjének, kihasználva az általa hagyott legkisebb rést, ezzel pedig feljött a negyedik pozícióba.
Eközben Massa senkitől sem zavartatva húzta be a győzelmet: a karrierje második sikerét jegyző pilóta Ayrton Senna óta az első brazil pilóta volt, aki meg tudta nyerni hazai futamát. Alonso lett mögötte a második, aki ezzel bebiztosította pályafutása második, s egyben mostanáig utolsó világbajnoki címét. Eredményének köszönhetően a Renault is megvédte az elsőségét a konstruktőrök között: a francia gyártó ugyancsak máig utolsó vb-sikerének örülhetett azon a vasárnapon. A dobogó alsó fokára pedig Jenson Button állhatott fel: ha még van néhány kör, Schumacher vélhetően a britet is utoléri, ám a sors valamiért úgy akarta, hogy a német ne a pódiumról integetve búcsúzzon a sportágtól – mint később kiderült, csak ideiglenesen.
