Teljesen átalakított célegyenessel, bokszutcával és garázsokkal várta Le Mans 1991-ben a 24 órás verseny mezőnyét, mely igencsak erős volt. Ott volt mindenekelőtt a Sauber Mercedes három Mercedese, többek közt Michael Schumacherrel, Jean-Louis Schlesserrel, Jochen Mass-szal és Karl Wendlingerrel, akik a C2-es kategóriában megnyerték a világbajnokság előző három versenyét Suzukában, Monzában és Silverstone-ban – mindannyiszor Schlesser és Mass egysége győzött.
A címvédő Tom Walkinshaw Racing három 7,4 literes motorral szerelt Jaguar XJR-12-essel állt rajthoz, szintén néhány jó nevű versenyzővel a volánnál, köztük a komoly F1-es tapasztalattal is rendelkező Teo Fabival és Derek Warwickkal. Szintén számolni kellett a Peugeot vadonatúj, 3,5 literes 905-öseivel, a volánnál többek közt Rosberggel és Jabouille-al, s az immár hatéves, de még mindig versenyképes Porsche 962-eseket sem lehetet leírni.
Ez a mezőny és maga a rajtrács egyébiránt roppant különösen alakult ki. A világbajnokságban ebben a szezonban vezették be az új 3,5 literes formulát, ám mivel a nevezők száma nem érte volna el a kívánt szintet, az FIA engedélyezte a régi C-csoportos autók indulását is – azzal a kitétellel, hogy az első tíz rajthelyet a 3,5 literes egységeknek tartják fent. Ráadásul azok a gyártók, melyek építettek ugyan új prototípusokat, ám rendelkeztek előző évi „C2-es” autókkal is, mindkettőt benevezhették.
A Jaguar és a Mercedes új prototípusai, az XJR-14 és a C291 egyszerűen nem bizonyultak elég gyorsnak, és nem is kvalifikálták magukat a futamra, így mindkét gyár a régebbi modelljével indult a futamon. A Peugeot viszont az előző évben még nem szerepelt a bajnokságban, azaz nekik csak a 3,5 literes „C1-es” állt rendelkezésükre, s a futamra ők maradtak az egyetlen gyártó, akik újgenerációs autóval indultak. Így aztán hiába voltak a régebbi prototípusok gyorsabbak, az első két rajthely az időmérőt a 3. és a 8. helyen záró 905-ösöké lett.
A rajtot követően a Peugeot vezette is a versenyt, de csak az első kiállásokig, amikor az egyik autó kigyulladt, a másik pedig perceken belül műszaki hiba miatt szerelésre kényszerült. Ekkor a Sauber-Mercedes három autója állt az élre, őket pedig az #55-ös rajtszámú Mazda 787B követte, melyben egy 2,6 literes bolygódugattyús motor dolgozott – a volánnál két aktív F1-es pilóta, Johnny Herbert és Bertrand Gachot, valamint a királykategóriás tapasztalattal szintén rendelkező Volker Weidler váltotta egymást.
Hajnalban, a verseny felénél a Mazda már harmadik volt, miután a 32-es rajtszámú Sauber nagy sebességnél törmelékkel ütközött, s padlólemezt kellett cserélni az autón. Negyvenöt perccel később Schumacherék győzelmi esélyei is elszálltak, nekik a sebességváltójukkal adódott probléma, ami jó háromnegyed órás veszteséget jelentett számukra.
A verseny utolsó negyedében járt, amikor déltájban következett az újabb fordulat. A stabil, négykörös előnnyel vezető #1-es rajtszámú Sauber Mercedes autója elkezdett füstöt eregetni... A bokszban lázas szerelésbe kezdtek, ám nem sikerült megcsinálni az autót, így a Mazda az élre állt, és többé vissza sem nézett. A célvonalat Johnny Herbert már nem tudta „átszakítani”, a közönség ugyanis a pályára rohant, és ott ünnepelte az első japán gyártót, mely meg tudta nyerni a legendás 24 órás versenyt - 1991-ben éppen ezen a napon.
