1. Sebastian Vettel (BMW-Sauber) – 2007-es USA Nagydíj, Robert Kubica helyén
Robert Kubica 2007-es Kanadai Nagydíjon történt horrorisztikus bukását ugyan bokaficammal megúszta, de az orvosok nem engedték rajthoz állni az egy héttel később Indianapolisban megrendezett Amerikai Egyesült Államok Nagydíján. Ez teremtett lehetőséget bemutatkozásra az akkor még csak 19 éves Sebastian Vettel számára a BMW-Sauber színeiben.
Vettel a hetedik helyre kvalifikált, a versenyen ugyan az első kanyarban rontott, de stabilan tartva magát végül a pontszerző nyolcadik helyen zárt. Ezzel akkor ő lett a Formula-1 valaha volt legfiatalabb pontszerzője 19 évesen és 349 naposan. A Magyar Nagydíjtól az amerikai Scott Speedet váltotta a Toro Rosso volánja mögött és vált a királykategória állandó versenyzőjévé, illetve később világbajnokká.
2. Markus Winkelhock (Spyker) – 2007-es Európai Nagydíj, Christijan Albers helyén
A 2007-es Európai Nagydíj előtt a Spyker menesztette a holland Christijan Alberst, akinek a helyére ugrott be a német Winkelhock. A nagydíj napjára változékony időjárás érkezett, szurkolói szemmel a legjobb időben, épp a felvezető kör végén.
A szemerkélő esőben Winkelhock a felvezető kör végén a bokszba hajtott esőgumikért, a mezőny többi része viszont száraz pályára alkalmas abroncsokon rajtolt. Az egyre inkább szakadó eső megtépázta a mezőnyt, az első kanyarban gyakorlatilag egyszerre esett ki Button, Sutil, Rosberg, Speed és Liuzzi is, Hamilton folytatni tudta a versenyt. Winkelhock az első helyen kötött ki, azonban a versenyirányítás a harmadik körben piros zászlóval megszakította a versenyt.
A felszáradó pályán még esőgumit használó Winkelhock folyamatosan esett vissza, végül a 15. körben hidraulikai hiba miatt kiesett. Elmondható azonban, hogy mind maga a verseny, mint Winkelhock látványos bemutatkozása mára igazi klasszikussá érett.
3. Kamui Kobayashi (Toyota) – 2009-es Brazil Nagydíj, Timo Glock helyén
Ugyan Kobayashi már a Brazil Nagydíjat megelőzően Japánban beugrott Timo Glock helyére szabadedzésen, azonban az éles bevetésre csak Interlagosban került sor. A Japán Nagydíj időmérőjén az utolsó kanyarban Glock a gumifalba csapódott és csigolyasérülést szenvedett, kihagyva ezáltal a szezon hátralévő részét.
Interlagosban ennek köszönhetően mutatkozott be a japán pilóta, időmérőn a 11., versenyen a pontot akkoriban még nem érő 9. helyen végezve, azonban megvillantotta küzdeni tudását és tehetségét.
A következő, Abu-Dhabi Nagydíjon ugyan a megsüvegelendő hatodik helyen ért célba, de mivel ez volt a Toyota utolsó versenye a Forma-1-ben, így az autógyár által támogatott versenyző a következő szezont már a Sauber színeiben kezdte meg.
4. André Lotterer (Caterham) – 2014-es Belga Nagydíj, Kamui Kobayashi helyén
A német pilóta Kobayashi helyére ugrott be a 2014-es Belga Nagydíjon, mint Marcus Ericsson alkalmi csapattársa, a maga 32 életévével meglehetősen későn debütálva. Különösképp az időmérőn keltett feltűnést azzal, hogy egy másodperccel verte Ericssont, megszerezve előle a 21. rajthelyet.
A versenyen végül az első körben kiesett technikai hiba miatt, azonban a következő Olasz Nagydíjon már ismét Kobayashi vezetett, így a belga viadal lett Lotterer egyetlen éles bevetése a Formula-1-ben.
5. Stoffel Vandoorne (McLaren) – 2016-os Bahreini Nagydíj, Fernando Alonso helyén
A GP2 akkori regnáló bajnoka a McLaren-Honda tartalékversenyzőjeként azután kapta meg a lehetőséget debütálásra, miután Fernando Alonso Ausztráliában hatalmas balesetet szenvedett Esteban Gutierezzel ütközve, és az orvosok nem engedték rajthoz állni Bahreinben.
Vandoorne az időmérőn a 12. helyen zárt, megelőzve a 14. helyről induló csapattársát, Jenson Buttont, a futamon pedig stabilan haladva a 10. helyen zárt, pontot szerezve élete első Formula-1-es nagydíján.
