Ha szoros befutókat emlegetünk, a legtöbbeknek alighanem a 2002-es F1-es USA Nagydíj jut eszébe, ahol Michael Schumacher, aki már nem is tudta, milyen rekordot döntsön még meg, megpróbálta előállítani a lehető legkisebb különbségű győzelmet – a célvonal előtt magára engedte Rubens Barrichellót, és végül a brazil lett az első 11 ezredmásodperces előnnyel. A másik sokat emlegetett példa az 1971-es, szélárnyékos Olasz Nagydíjhoz kötődik, ahol Peter Gethin ért el valami hasonlót – még csak századokig mértek, de a brit 0,01 másodperccel győzte le Ronnie Petersont.
Nos, ezek valóban kiélezett befutók voltak, de létezik még egy ennél is magasabb szint, ahol egy századmásodpercnél is kisebb, csupán ezredekben mérhető különbség döntött az első és a második helyezett között. A Formula-1-ben még nem volt ilyenre példa, de olyan más versenysorozatokban igen, ahol jobban kedveznek a körülmények az ilyesmi kialakulásához.
MotoGP: 2006, Portugál Nagydíj, Estoril
Különbség: 0,002
Az autóknál méretben kisebb, ennek nyomán egymás mellé bebújni és egymást legyorsulni jóval könnyebben tudó motoroknál gyakoriak a tizedeken, századokon eldőlő befutók, Tony Elias és Valentino Rossi pedig a királykategóriában produkálta a nemzetközileg jegyzett motorversenyzés történetének egyik, ha nem a legszorosabb finisét. Az utolsó kanyarba még Rossi érkezett meg elsőként, a célvonalig azonban a Honda elkapta a Yamahát. Ez a két ezred pedig mindkettőjük számára rengeteget jelentett: Elias így szerezte meg egyetlen győzelmét a MotoGP-ben, Rossinak pedig egy futammal később, a valenciai szezonzárón pontosan az így elveszített 5 pont kellett volna ahhoz, hogy őt avassák világbajnokká Nicky Hayden helyett.
IndyLights: 2013, Indianapolis
Különbség: 0,0026
Az Indy 500 felvezetőjeként hagyományosan az IndyCar nevelősorozata, az IndyLighs futja le versenyét a legendás oválon. 2013-ban pedig a fiatalok a pálya egyik legőrültebb befutóját produkálták: bár a mezőny mindössze 11 autót számlált, a leintéskor pedig már csak 9-en maradtak állva, a versenyben lévők közel fele, négy pilóta is szinte egyszerre esett be a 100 mérföldes száguldás végén a kockás zászló alá. Gabby Chaves, Sage Karam és Carlos Munoz az utolsó két kanyart egymás mellett befordulva abszolválták, az igazán hátborzongató drámát viszont még csak nem is ez a látvány szolgáltatta, hanem Peter Dempsey, aki a trió mögötti szélárnyékból a célegyenesben kibújva végül mindannyiukat legyőzte, és 0,0026 tízezredmásodperces előnnyel végzett Chaves előtt!
IndyLights: 2016, Indianapolis
Különbség: 0,0022
Csupán három év telt el a fenti történések után, és az IndyLights Indianapolisban máris überelte önmagát. A pár évvel korábban a rákot legyőző brit Dean Stoneman az USA-ban próbálta megvetni a lábát, noha ez végül az alábbi nagyszerű győzelem ellenére sem sikerült neki ezen a szezonon túl. Stoneman a külső íven érkezett meg Ed Jones mellé az utolsó két kanyarra, és végül itt tudta őt megelőzni a célvonalig, egész pontosan 0,0022 másodperccel. Szerencsére errefelé tízezredeket is mérnek, így vált bizonyossá, hogy ez a befutó még a 2013-asnál is szorosabb volt.
NASCAR: 2003, Darlington
Különbség: 0,002
A NASCAR királykategóriájának hosszú fennállása, szezononkénti rengeteg versenye és oválpályás preferenciája nyomán már számos olyan befutó született, ahol egy tizeden belüli volt a különbség az élen. Akad közöttük egy maroknyi olyan is, ahol az ezredeket kellett számolgatnia az időmérő rendszernek, ebből a legszorosabbnak a 2003-as darlingtoni futam számít, ahol Ricky Craven úgy győzte le 2 ezreddel Kurt Buscht, hogy a két autó egymással érintkezve gördült el a célvonalig. Nyolc évvel később Talladegában ismétlődött meg a rekord, ott Jimmie Johnson győzte le Clint Bowyert ugyanennyivel.
W Series: 2019, Assen, fordított rajtrácsos verseny
Különbség: 0,003
A női F3-as sorozat kimondottan kísérleti jelleggel rendezett egy extra versenyt e hétvége vasárnapján Assenben, amelyen a bajnoki tabellát teljesen a feje tetejére fordítva állították fel a rajtrácsot. A futam végén trófea ugyan járt a dobogósoknak, de a bajnokságba nem számított bele az eredmény, így valamelyest felszabadultabban csatázhattak a hölgyek. A kísérlet arra is jó volt, hogy a pilóták gyakorolhassák az előzést és a forgalomban való autózást, a szervezők pedig elégedettek lehettek az eredménnyel. A végjáték ugyanis rendkívül tarkán alakult, ekkorra érték utol a hátulról a legügyesebben előretörők az élmezőnyből rajtolókat. Végül a bajnokság utolsó helyezettje, a pole-ból induló Megan Gilkes meg tudta őrizni a vezetést, de mindössze 0,003 másodperces előnnyel, hiszen az elrontott utolsó kanyarvétele után mellé bújt és kis híján legyorsulta őt a 17. helyről startoló Alice Powell.
A három ezredes különbséggel nem ez volt ugyan a motorsportok legszorosabb befutója, abból a szempontból viszont nagyon is figyelemfelkeltő ez az eredmény, hogy nem motoron, és nem is oválpályán abszolválták, hanem versenyautóval egy épített pályán, ilyen körülmények között pedig sokkal nehezebb, valószínűtlenebb ilyen szoros befutót produkálni. Még ha „mesterséges”, bajnokságba nem számító futam is volt ez az asseni, a célvonalon történtek miatt jó időre bevéste magát a rekordkönyvekbe és az emberi emlékezetbe.
