Bő másfél héttel ezelőtt Sanghajban láthattuk a száguldó cirkusz ezredik világbajnoki futamát, ami túlságosan nagy izgalmakat nem tartogatott. A rajt után megtörtént a döntő helycsere Valtteri Bottas és Lewis Hamilton között, a brit pedig már nem is adta ki kezéből a vezetést a leintésig.
A Honda idén hosszú idő után ismét győzelmi reményekkel vághatott neki az évadnak a Red Bull oldalán, ebben még inkább segítheti őket a második specifikációs erőforrás, amit éppen ezen a hétvégén vetnek be először élesben és amitől jelentős javulást várnak. De hogyan zajlott az eddigi ezer verseny a japán gyártó szempontjából?
A Honda az összes világbajnoki futam 42,5%-án vett részt valamilyen formában. Nyolcvannyolcon mint önálló konstruktőr, a többin pedig (némi átfedéssel) mint motorszállító. A Mugen-Hondát nem számolják bele a statisztikába, mivel elméletileg teljesen független vállalatként szerepelt 1992 és 2000 között a száguldó cirkuszban (egyébként Olivier Panis, Damon Hill és Heinz-Harald Frentzen révén összesen négy futamgyőzelmet sikerült aratni a Ligier és a Jordan csapatnak ezekkel a motorokkal).
A Honda először az 1964-es Német Nagydíjon tűnt fel, a hatodik fellépésén, Belgiumban pedig már a pontszerzés is összejött Richie Ginther révén. 1965-ben, a Mexikói Nagydíjon aratták a japánok első futamgyőzelmüket, szintén Gintherrel a volánnál. Két évvel később jött a következő, a korábbi világbajnok John Surtees az első kockából indulva másnap sem talált legyőzőre Monzában.
1968 után közel negyven évvel később, 2006-ban a BAR istálló felvásárlásával tértek vissza önálló csapatként a Formula-1-be (bár 2000-ben is tervben volt egy komoly projekt, ám egy sajnálatos haláleset miatt ez végül nem valósult meg) és Jenson Button Magyarországon fel is ért a csúcsra a kaotikus esőversenyen. Két sikertelen év után (2008 végén) a Honda csapot-papot otthagyva távozott a sorozatból és csak 2015-ben tért vissza motorszállítóként a McLaren oldalán, három sikertelen év után a Red Bull kötelékébe került, tavaly még csak a Toro Rosso oldalán, idén pedig már az anyacsapat is csatlakozott.
Az igazi sikereket motorszállítóként szerezték a japánok a nyolcvanas és a kilencvenes években. 336 nagydíjon vettek részt partnerként a Spirit, a Williams, a Lotus, a McLaren és a Tyrrell oldalán. 1986-ban és 1987-ben a Williamsszel, utána éveken át a McLarennel bizonyultak rendkívül versenyképesnek, összesen 69 nagydíjgyőzelmet zsebeltek be, ebből kiemelkedik az 1988-as év, amikor Ayrton Senna és Alain Prost a wokingi istállóval tizenhatból tizenöt versenyt megnyertek.
Összesen hatszor hódította el a konstruktőri bajnoki címet Honda-motoros versenyautó, előbb a Williamsszel kétszer, majd 1988 és 1991 között a McLarennel zsinórban négyszer. A Honda saját számításai alapján autóik 75 pole-pozíciót szereztek, ami az összes világbajnoki futam nagyjából 22%-a, az 1988-1989-es időszakban pedig harminckét alkalomból harmincszor.
Nem csak a győzelmek számítanak, ezeken kívül 97 alkalommal állhatott dobogóra, a japán motorral versenyző pilóta, hat különböző csapattal: Williams, McLaren, Lotus, Tyrrell, BAR, a hatodik pedig idén csatlakozott, az Aston Martin Red Bull Racing. Ötvenhatszor jegyezték a leggyorsabb kört, négy különböző motortípussal: V6-os turbó, V8, V10 és V12-es erőforrással is sikerült.
Önálló csapatként és motorszállítóként összeadva pedig a következő statisztika virít a Honda mellett:
Konstruktőri bajnoki címek: 6
Futamgyőzelmek: 72
Egyéb dobogós helyezések: 103
Pole-pozíciók: 77
Leggyorsabb körök: 58
A gyártó ígérete szerint pedig ez nem az út vége, egyértelmű célkitűzés az újabb világbajnoki cím megszerzése.
