A mindössze ötödik szezonja végére érő Red Bull már majdnem kinevelte első világbajnokát Sebastian Vettel személyében 2009 és 2010 fordulóján, a Ferrari azonban csak ekkor döntött úgy, hogy saját pilótaakadémiát alapít. Céljuk az volt, hogy a jövő nagy reménységeit minél több versenykilométerhez és bajnoki címhez juttassák az alsóbb kategóriákban, majd az F1-be jutva felkészítsék őket arra, hogy egyszer a maranellói istálló színeiben róják a köröket a száguldó cirkuszban.
Ennek fényében kicsit meglepő, hogy majdnem tíz évet kellett várni arra, hogy az akadémia első jelesre vizsgázott tanulója megkapja a hőn áhított ülést, melyhez tragédiákon, nagy reménységek lemorzsolódásán és újak feltűnésén vezetett az út. Az F3-as Európa-bajnokság címvédője, Mick Schumacher személyében olyan pilótát szerződtetett a Ferrari, akit már maga Sebastian Vettel is potenciális utódjának tekint – az a tény viszont, hogy ő a 18. igazolt fiatal versenyző Maranellóban, jól mutatja, milyen rögös út vezet az F1-es ülésig.
Az alábbiakban röviden felidézzük azon pilóták „ferraris” pályafutását, akiknek csak a remény jutott, de azokét is, akik az akadályokat leküzdve beverekedték magukat a legjobbak közé. (A pilóták neve után zárójelben akadémiai tagságuk ideje olvasható)
Jules Bianchi (2009-2014)
Az új generáció bemutatkozásaként harangozták be a fiatal pilóták 2009 december elején rendezett, jerezi tesztjét: a Red Bull Daniel Ricciardót, a Williams Nico Hülkenberget, a BMW Esteban Gutierrezt, a Toro Rosso Brendon Hartley-t, a Brawn GP Marcus Ericssont állította csatasorba, a Ferrari pedig azt a Jules Bianchit, akit európai F3-as bajnoki címe ellenére sem tartott kirobbanó tehetségnek a nemzetközi sajtó.
A Scuderiát azonban olyannyira lenyűgözte a francia teljesítménye, hogy leigazolták frissiben alapított akadémiájukra, egy évvel később pedig már mint teszt- és tartalékpilótát alkalmazták őt Maranellóban. A Ferrari 2012-re kölcsönadta őt a Force Indiának, melynek színeiben kilenc F1-es szabadedzésen szerezhetett egyre több tapasztalatot – teendői mellett két évet lehúzott a GP2-ben (egy futamgyőzelem, két év végi 3. hely), egyet pedig a Formula Renault 3.5-ben, ahol három diadallal ezüstérmesként zárt.
Mindössze két héttel a 2013-as szezonnyitó előtt derült ki, hogy a Ferrari-motoros Marussia autójában debütálhat, miután Luiz Raziát a szponzori pénzek elmaradása miatt parkolópályára tette az istálló. A szezon során jobbnak bizonyult csapattársánál, Charles Picnél, a Marussia pedig megtartotta a következő évre is.
Bianchi Monacóban remek versenyzéssel megszerezte saját maga és alakulata első F1-es pontjait, és egyre gyakrabban kezdték pedzegetni, hogy hamarosan a Ferrari pilótája lehet. Az utóbbi évek során kiderült, hogy ez minden bizonnyal így is lett volna, ám az élet kegyetlenül közbe szólt, amikor 2014. október 5-én, Suzukában szerzett súlyos sérülései miatt a következő év júliusában életét vesztette.
Mirko Bortolotti (2010)
Azt a bizonyos jerezi tesztet a pilóta még a Toro Rosso színeiben, Red Bull-támogatottként kezdte, ám a 2010-es GP3-szezonnak már a Ferrari akadémistájaként vágott neki. Ám a 2008-as olasz F3-as bajnok a Scuderia szerint várakozásokon alul teljesített, és meglepetésére ejtették őt. Bortolotti 2011-ben még tesztelte a Williamst, de soha nem jutott a tűz közelébe - azóta GT-autókkal versenyez.
Daniel Zampieri (2010)
Még mindig a jerezi teszt: az olasz F3-as bajnokság aktuális címvédője éppen Bianchitól vette át a stafétát, a Formula-Renault 3.5 2010-es szezonjában azonban Bortolottihoz hasonlóan nem alkotott maradandót – és akárcsak honfitársa, ő is a GT-versenyzés felé vette az irányt.
Sergio Perez (2010-2012)
Még biztos sem volt a mexikói második helye GP2-ben, 2010 októberében, a Sauber bejelentette, hogy a következő évben ő lesz Kamui Kobayashi társa az F1-es istállónál. Négy nappal később aztán a ferraris kapcsolatnak köszönhetően akadémista lett, mindezt úgy, hogy Perez még F1-es autót sem vezetett korábban! Debütáló szezonja ennek ellenére zseniálisan alakult, 2012 második versenyén pedig kishíján legyűrte Fernando Alonsót a győzelemért. Sokan már ekkor Felipe Massa helyén látták a pilótát lelki szemeik előtt, Perez azonban szeptemberben mégis a McLaren ajánlatát fogadta el – ez pedig egyet jelentett a Ferrari akadémiájáról történt távozással.
Brandon Maisano (2010-2012)
Az ifjú franciát már első formulaautós szezonjában leigazolta a Ferrari, melyet a pilóta annak rendje és módja szerin meg is nyert. Ezt két év követte az olasz F3-ban, egy-egy összetettbeli negyedik és harmadik pozícióval – mivel a remélt bajnoki cím elmaradt, ezért a vörösök támogatásának is búcsút inthetett. Noha Maisano 2014-ben megszerezte az olasz F4 első helyét, egy évre rá pedig másodikként zárt Lance Stroll mögött, a francia kikerült a nemzetközi vérkeringésből.
Lance Stroll (2010-2015)
Jules Bianchi halála után a kanadairól rebesgették, hogy révbe érhet a Ferrarinál, hiszen akadémistaként gyors egymásutánban szerezte meg az olasz F4-es bajnokság és a Toyota Racing Series bajnoki címeit. Noha a Scuderiánál első számú mentális és fizikai felkészítés folyt, Stroll nem érezte, hogy az évek során közelebb került volna az F1-hez, ezért otthagyta a csapatot, és átnyergelt a Williamshez. A pilóta már a támogatásukkal lett F3-as Európa-bajnok, döntése pedig nyerőnek bizonyult: 2017-ben bemutatkozhatott a grove-iak színeiben.
Raffaele Marciello (2010-2015)
Marciello az évtized elején születőben lévő olasz pilótageneráció tagjaként került a Scuderiához 2010-ben, és nem lehet azt mondani, hogy nem tett meg mindent azért, hogy lehetőséget kapjon az F1-es csapatnál. Marciello egymás után három harmadik helyet szerzett a Formula Abarth-ban, az olasz F3-as bajnokságban, illetve a Forma-3 Euroszériában, 2012-ben második lett az F3-as Európa-bajnokságban, egy évre rá pedig a bajnoki címet is elhódította.
Az olasz F1-es Ferrarit először csak 2014 végén tesztelhetett Abu Dhabiban, melyet követően a Sauber tesztpilótájaként próbálta megszilárdítani a helyét a sportágban. Sajnos kevés sikerrel, ezért 2016 elején hátat is fordított neki: „10-15 millió euróra lenne szükségem az induláshoz, de mivel nincs pénzem, így Forma-1-es hely sincs számomra. Ha ennyi pénzem lenne, inkább megtartanám magamnak, és egész életemben nyaralni mennék.” – ecsetelte akkor helyzetét Marciello.
