A nyolcvanas években kezdett a biztonsági szint olyan fokú lenni, hogy a rajongók számára nem volt kész életveszély egy verseny. Korábban ugyanis akár centikkel a pálya mellett is tartózkodhattak, mindenféle kerítés nélkül. 1970-ben, Mexikóban hatalmas botrány kerekedett ebből, a futamot később tudták már elkezdeni is, a leintés után pedig senki nem fékezte meg a beáramló szurkolói sereget, többen a levezető körben inkább leállították versenyautójukat, mert lehetetlen volt átlavírozni magukat a tömegen. A büntetés nem maradt el, 1986-ig nem rendezett F1-es nagydíjat az ország.
Kevésbé ismert egy 1991-es, phoenix-i eset. A huszonhét éves Marlon Rauvelli egy pálya melletti épület ablakából ugrott ki, majd öngyilkossági szándékkal a pályára feküdt, miközben éppen zajlott a péntek reggeli előkvalifikáció. Elsőként Eric van de Poele ért oda Lamborghinijével, csak hajszállal tudta elkerülni a férfit. „Életem első Formula-1-es hétvégém első körében jártam, egy 90 fokos kanyarból gyorsítottam ki, amikor egyszer csak az út közepén ott feküdt egy ember! Alig hittem a szememnek” – mesélte később a belga pilóta. A férfit visszavitték a kórházba, Phoenix azonban a következő évtől már nem rendezett versenyt. (2000-ig az Egyesült Államok sem)
Nigel Mansell rendkívül népszerű volt a rajongók körében, 1992-ben pedig hazai környezetben győzött a Brit Nagydíjon. A leintés után azonnal beengedték a szurkolókat a pályára, miközben néhányan még az utolsó körükben jártak. Hasonló jelenet zajlott le Németországban Michael Schumacher győzelmekor, 1995-ben. Jean Alesi pályafutása egyetlen sikerét Montrealban aratta ugyanebben az évben, ott is ez történt, a célba érés után másodpercekkel már a Ferrari istállóért rajongók ezrei lepték el a pályát, Luca Badoernek és Mika Salonak például még a kockás zászlóig is csak bajosan sikerült eljutnia.
Híressé vált azonban a 2000-es Német Nagydíj, amikor egy korábban kirúgott Mercedes-alkalmazott, a 47 éves Robert Sehli kijátszotta a biztonsági rendszert és az első, hosszú egyenes közepén demonstrálni kezdett, szinte közvetlenül a 350-nel száguldó autók mellett sétálgatott, egyszer a pályán is keresztülfutott. A verseny felénél történt mindez, be is kellett küldeni a biztonsági autót.
A rajongók leginkább a 2003-as, silverstone-i esetre emlékeznek, amikor Cornelius Horan szintén átjutott valahogy a biztonsági réseken át és a pálya egyik leggyorsabb pontján az aszfaltcsík közepén futva a Bibliát igyekezett népszerűsíteni. Időnként szó szerint centiméterekre voltak tőle a száguldó autók. „Nekem mindegy volt, hogy az ürge miért protestált, de saját magát, engem és másokat is életveszélybe sodort” – mondta el később Mark Webber.
Horan úr egy évvel később, az athéni olimpián is akciózott, a maratoni futás hajrájában a versenyt vezető brazil futót támadta meg és sodorta be az oldalt álló tömegbe. Súlyos másodperceket veszített ezzel a futó, aki végül csak bronzérmes lett.
Az utóbbi évtizedben ritka már a hasonló incidens, de 2015-ben mégis kétszer is megesett hasonló. Kínában az egyik edzés alkalmával futott keresztül egy rajongó, aki Ferrarit akart vezetni. Szingapúrban pedig egy ittas szurkoló előzetesen felmérte, hogy hol mászhat be legkönnyebben, majd a nagydíj közepén egyszer csak a pályára ment és lassan sétálgatott annak szélén. Hat hétig élvezhette a hatóságok vendégszeretetét.
