A Modena nevet hallva a Formula–1 történetének három különböző „szereplőjére” asszociálhatunk – már ha bármelyik is eszünkbe jut, hiszen igencsak marginális mindhármuk jelentősége. Ha valaki mégis eszünkbe jut, az talán Stefano Modena, az 1987-es F3000-es bajnok lehet, aki 81 futamon állt rajthoz a királykategóriában, s két dobogót is szerzett – a Brabham számára az utolsót, a Tyrrellnek pedig az utolsó előttit. Ott van továbbá az összesen 9 bajnokságon kívüli futamot rendező modenai versenypálya, ahol a Ferrari ásza, Eugenio Castellotti életét vesztette 1957-ben egy teszten. Ma viszont nem róluk lesz szó, hanem egy mindössze egyetlen F1-es szezont megélt kiscsapatról, amely a Team Haashoz hasonlóan nem csupán egy néven ismert: következik a Modena, avagy a Lambo istálló története.
A Modena az 1991-es szezonban gazdagította az összesen 34 tagú mezőnyt két autóval, de a sztori kezdetéhez egészen 1987-ig kell visszanyúlnunk, amikor a Chrysler megvásárolt a Lamborghinit, s az új vezetés úgy döntött, hogy az olasz gyártónak a Formula–1-ben a helye! A projekthez megszerezték a Ferrari két korábbi sikerkovácsát, Daniele Audettót a Lamborghini Engineering csoport élére, Mauro Forghierit pedig a motorfejlesztési folyamatok vezetésére. A tizenkét hengeres erőforrás el is készült az 1989-es szezonra, s a Larrousse istálló kapta meg annak kizárólagos használati jogát.
Az 1989-es év elsősorban a tanulásról szólt, de a kemény munka végül kifizetődött: Philippe Alliot Jerezben az 5. helyről indulva pontot szerzett, ráadásul a verseny negyedik legjobb körét megfutva. 1990-re többen is bejelentkeztek a Lamborghini V12-eseiért, köztük a legendás Lotus istálló, akik meg is kapták az olaszok motorjait. Nem mondhatnánk, hogy túl fényesen alakult volna az évük, de ezért elsősorban a gyengécske karosszéria tehető felelőssé, azt ugyanis, hogy az erőforrás rendben volt, a Larrousse bajnoki hatodik helye (19 konstruktőr közül!), silverstone-i kettős pontszerzése és suzukai dobogója kellőképpen igazolta.
A szezont követően aztán a Lamborghini mindkét csapatával szakított: a Larrousse orra elől a Renault 1992-ben érkező V10-eseire váró Ligier happolta el az erőforrást, míg a gyártó másik csapata egy vadonatúj, GLAS névre hallgató alakulat lett – volna a tervek szerint… A mexikói üzletember, Fernando Gonzalez Luna által alapított, s a korábbi újságíró, Leopoldo Canettoli vezette istálló ráadásul arról is megállapodott a gyárral, hogy a karosszériát is ők tervezik a számukra. A prototípus 1990 közepén el is készült, Gonzalez Luna viszont addigra már kihátrált a projekt mögül…
A Lamborghini tehát ott állt egy kész autóval, melyet nem volt, aki versenyeztetett volna. Úgy döntöttek, hogy nincs más hátra, mint előre, kinevezték Carlo Patruccót csapatfőnöknek, felkérték az F1 közelében ekkor már öt éve nem járt későbbi Le Mans-győztes Mauro Baldit tesztelni, és Scuderia Modena SpA néven beneveztek az 1991-es világbajnokságra. A csapat tehát Modenaként hivatkozott magára (ebbe a városba helyezték ugyanis a székhelyét), miközben voltaképpen a Lamborghini gyári alakulataként működött – ők nem így, hanem egyszerűen beszállítóként tekintettek magukra –, Lamborghini-motorral, a karosszéria pedig a Lambo 291 nevet viselte. S hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a fentebb már említett Stefano Modena is a mezőny tagja volt ekkoriban – legnagyobb bánatunkra nem a Modena csapatnál…
A versenyzők ugyanis a korábban a Coloni és az Osella csapatoknál is megforduló Nicola Larini és az 1987-es német túraautó-bajnok Eric van de Poele lettek. A Modenát a szabályok értelmében előkvalifikációra kötelezték, hiszen a mezőny 34 autóból állt, miközben az időmérőn 30, a futamon pedig csak 26 pilóta vehetett részt. A Modena mellett a másik újonc, a Jordan, valamint az előző szezont túlélő istállók közül a leggyengébbek vett részt a péntek délelőtti selejtezőkön: a Dallara-karosszériával versenyző Scuderia Italia, az immár Fondmetalként szereplő ex-Osella és a Coloni – utóbbiak egyébként csak egy-egy autót neveztek a szezonba.
A tesztek egészen ígéretesen alakultak, a versenyzők is bizonyítottak már korábban, s az erőforrással kapcsolatban is bizakodóak lehettek a Larrousse elmúlt évi szereplése okán, így nem okozott különösebb meglepetést, hogy Larini simán bekerült a legjobb négy közé a phoenixi selejtezőn – többek között a rutinos Andrea de Cesaris Jordanjét is kiütve. Van de Poele simán kizúgott az utolsó helyen, a csapat mégsem bánkódhatott, hiszen Larini többek közt egy Lotust, egy Brabhamet és mindkét Ligier-t is megelőzve a 17. helyen zárta az időmérő edzést, a versenyen pedig három kör hátránnyal hetedikként futott be – igaz, csak kilencen látták meg a kockás zászlót.
Erős időmérős szereplés után közel volt a pontszerzés, ami további bizakodásra adott okot, annál nagyobb volt a csalódás, amikor Brazíliában csak a két teljesen reménytelen autót, Chaves Coloniját és Grouillard Fondmetalját tudták megelőzni. Imolában aztán következtek van de Poele percei: miközben Larini kiesett a selejtezőn, a belga a 21. helyre kvalifikálta magát, a versenyen pedig már az ötödik pozícióban haladt nagyot csatázva az újonc Hakkinen Lotusával, amikor az utolsó körben az üzemanyagrendszer megadta magát… Ez a két pont a szezon végén négy helyet jelentett volna a konstruktőri bajnokságban a Modena számára!
A szezon felét jelentő Brit Nagydíjig mindössze e két alkalommal élte túl a csapat a selejtezőt: bár sokszor olyan időt futottak, mely az időmérőkön elég lett volna a 30-ból a legjobb 26-ba, azaz a rajtrácsra kerüléshez, a Jordan és a Scuderia Italia Dallarája utolérhetetlennek bizonyult – sőt, sokszor még Grouillard Fondmetalja is eléjük keveredett. Ráadásul az istállón belül is komoly feszültségek bontakoztak ki, a csapatmenedzseri posztot betöltő Jaime Manca Graziadei például arról panaszkodott, hogy Forghieri diktatórikus módszerei senki másnak nem engednek beleszólást a döntéshozatalba.
A Német Nagydíjtól kezdve aztán a szabályok értelmében újraosztották az előkvalifikációs helyeket az elmúlt egy év eredményei alapján: az 1990 és 1991 közepe között leggyengébben teljesítő öt csapat kényszerült selejtezőre ezt követően. A Jordan és a Dallara ekkor már pontokkal (sőt, utóbbi dobogóval is) rendelkezett, a Brabham egy nyolcadik, az AGS és a Footwork Arrows pedig csak egy, illetve több kilencedik helyet tudott felmutatni – azaz Larini phoenixi hetedik pozíciója azt jelentette a Modena számára, hogy ezt követően automatikusan ott lehettek az időmérőn.
Ekkorra már egyre komolyabb gondok voltak a háttérben, a csapat kezdett eladósodni, a Lamborghini ugyanis nem kívánt további komoly összegeket az istállóra áldozni, a szponzorok pedig nem jöttek a várakozások szerint. Van de Poele képtelen volt megismételni imolai remeklését, s egyszer sem kvalifikálta magát a futamra, míg Larininek négy sikertelen időmérő mellett két tizenhatodik hely és két baleset miatti kiesés jutott.
A szezon vége felé már látszott, hogy a projekt haldoklik, Forghieri elhagyta a csapatot, s a tengerentúli versenyen erősen hiányos személyzettel jelent meg a Modena csapata. Ősszel elkezdődtek ugyan az 1992-es autó fejlesztési munkálatai, de mivel az istálló egyre inkább eltávolodott a gyártól, időközben az is felmerült, hogy esetleg egyesülnek a Larrousse-csapattal vagy a Reynard tervezett F1-es projektjével, de végül egyik üzlet sem valósult meg – ahogy az az elképzelés sem, hogy a Lamborghinitől teljesen függetlenül, Judd-motorral indulnak a következő szezonban.
A Modena istálló 1991 végén, egyetlen szezont követően becsukta kapuit, a Lamborghini viszont motorszállítóként még két évig az F1-ben maradt, sőt, 1993-ban még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy Chryslerre átkeresztelve őket a McLaren partnerei lesznek – Ron Dennis azonban végül a Peugeot-t választotta. Az olasz gyár F1-es története 1993 novemberében ért véget, amikor a Chrysler az egész márkát tokkal-vonóval eladta egy indonéz csoportnak, akik nem kívánták tovább folytatni a projektet…
1 szezon
16 futam
32 benevezett autó
6 futamindulás
3 célba érés
14 sikertelen előkvalifikáció
12 sikertelen kvalifikáció
7. hely az 1991-es USA Nagydíjon (Larini)
17. rajthely az 1991-es USA Nagydíjon (Larini)
14. hely az 1991-es konstruktőri bajnokságban
28. hely az 1991-es egyéni bajnokságban
Akár a Lamborghini gyári csapatának is nevezhetnénk…
