A Formula-1-ben rövid idő alatt teljesen feje tetejére állhatnak a dolgok. A Toleman csapat, amellyel 1984-ben Ayrton Senna 7. lett a világbajnokságban több erőn felüli dobogós helyezést szállítva, a következő szezonban részt sem vett az első versenyeken egy szokatlan ok miatt, a csapatnak ugyanis nem volt gumiszállítója. Monaco előtt – ahol Senna újoncként második lett Alain Prost mögött a szakadó esőben – sikerült végre megegyezniük a Pirellivel, hogy átvegyék a Spirit istálló abroncsait. Ennek következtében a Spirit eltűnt a rajtrácsról, visszatért azonban a Toleman.
Az előző évi dobogós, későbbi hatszoros monacói győztes Ayrton Senna ekkor már a Lotusnál versenyzett, amellyel a szezon negyedik versenyén harmadik pole-pozícióját szerezte meg az 1985. május 19-i monte-carlói futamra. Az első hat rajtkockát hat különböző csapat versenyzői sajátították ki, Sennát 86 ezredmásodperccel Nigel Mansell (Williams) követte, majd jött Alboreto (Ferrari), Cheever (Alfa Romeo), Prost (McLaren) és Boutsen (Arrows). A szűk és rövid pálya miatt 26-ból csak 20 autó kvalifikálhatott a nagydíjra, a Toleman épp 20. lett az időmérőn.
Senna megtartotta a vezetést a vasárnapi startnál, mögötte azonban rajtbaleset történt, az Arrowsszal versenyző Bergert Tambay Renault-ja és Johansson Ferrarija is eltalálta, mindhármuk versenye véget ért. Mansell nem sokáig tudta tartani a második pozíciót, rövidesen visszaesett a hetedik helyig.
A sorrend a 14. körig változatlan maradt, amikor is Sennára lecsapott a versenyzők legádázabb ellensége, a technikai meghibásodás. Három évvel később magát okolhatta kieséséért, ezúttal viszont tehetetlen volt a motorhibával szemben. Alboreto örökölte meg a vezetést, a futam végeredményében azonban fontos szerepet játszott a célegyenesben ütköző alfás Patrese és brabhames Piquet. A nagy baleset következtében olaj került a pályára, melyen Alboreto megcsúszott. Prost vette át a vezetést, miközben a balszerencsés olasz defektet is kapott.
A futam hátralevő része – a zöme, ugyanis az ütközés a 78 körös futam 17. fordulójában történt – eseménytelenül telt a francia számára, aki előző szezonhoz hasonlóan most is nyert Monacóban. Két honfitársát visszaelőzve Alboreto a második helyen jött be. Mögötte Senna csapattársa, Elio de Angelis ért célba, aki ezen a ponton még a bajnokságot is vezette. A további pontszerző helyeken Andrea de Cesaris (Ligier), Derek Warwick (Renault) és Jacques Laffite (Ligier) következett, már lekörözve, amit de Angelis épp csak megúszott. A jó helyről induló Mansell pontot sem szerzett 7.-ként, míg a Toleman a futam korai szakaszában búcsúzott turbóhiba miatt.
