A 2007-es F1-es szezon harmadik futamának Bahrein adott otthont, az erőviszonyok pedig már két verseny alapján kezdtek kirajzolódni. A Ferrari és a McLaren a mezőny előtt járt, s míg előbbinél Kimi Raikkönen gyorsan lépéselőnybe került Felipe Massával szemben, addig utóbbinál egyáltalán nem alakult olyan simán az ifjú Lewis Hamilton és az előző két szezont megnyerő Fernando Alonso párharca, mint azt sokan gondolták volna a szezon előtt. Harmadik erőként a BMW Sauber tűnt fel, míg a címvédő Renault jócskán visszaesett.
Bahreinben az időmérő edzés ezt a mintát mutatta, legalábbis ami a csapatokat illeti, az első két helyre viszont az a két élversenyző került, aki még nem nyert futamot a szezonban. Felipe Massát nem lehetett legyőzni, a másdik helyre pedig Lewis Hamilton ért oda, Raikkönent két, Alonsót két és fél tizeddel verve. A BMW-ké lett a harmadik sor, míg a legkellemesebb meglepetést Anthony Davidson szolgáltatta, aki 13. lett a Super Agurival, mindössze két tizeddel lecsúszva a Q3-ról.
A rajtot Massa jól kapta el, és megőrizte az első helyet Hamiltonnal szemben, míg Alonso Raikkönent átugorva feljött csapattársa mögé. A Button és Speed kiesését okozó baleset miatta safety car-periódust követően az élmezőny sorrendje változatlan maradt, sőt Massa csak a kiállások idejére kényszerült átadni első helyét Raikkönennek, illetve Hamiltonnak, s magabiztosan szerezte meg szezonbéli első győzelmét.
Hamilton árnyékként követte a brazilt, s végül 2,3 másodperc hátránnyal lett második, Malajzia után sorozatban másodszor. Az ifjú brit ezzel az F1 történetében először első három futamát egyaránt a dobogón zárta – korábban a kettőre is csak egy valaki volt képes a végül az F1-ben csak igen rövid karriert befutó Peter Arundell személyében, aki 1964-ben Monacóban és Zandvoortban is harmadik lett a Lotus színeiben.
Massa és Hamilton mellett Raikkönen állhatott még fel a dobogóra, míg Fernando Alonsót még a BMW-s Nick Heidfeld is megelőzte, így a spanyol csak az ötödik helyen ért célba. Ennek következtében a később a bajnoki címért az utolsó pillanatig élet-halál harcot vívó három versenyző, Alonso, Raikkönen és Hamilton egyaránt 22 ponttal állt a bajnokságban három futamot követően, amivel beállítottak egy ősrégi rekordot.
Korábban ugyanis csak egyszer, az 1950-es Indy 500 után fordult elő, hogy három pilóta azonos pontszámmal álljon a bajnokság élén: akkor az addigi három futam győztese, Farina, Fangio és az Indyt megnyerő Parsons vezetett 9-9 ponttal: a 8 pontot érő győzelem mellé mind bezsebeltek egy leggyorsabb kört is, a másik két futamon viszont nem szereztek pontot – Farina Monacóban, Fangio Silverstone-ban esett ki, az Indy 500-on pedig nem indultak, míg Parsons a kor szokásainak megfelelően az európai versenyeken nem vett részt.
