A 2009-es Olasz Nagydíj előtt felbolydult a paddock, ugyanis két csapat is változtatott a felállásán, a tifosi nagy örömére: igaz, az amatőr hibákat vétő és lassú Luca Badoer kiesett pikszisből, de az a Giancarlo Fisichella foglalta el a helyét, aki történelmet írt spái pole-pozíciójával és második helyével, a mezőny addig szinte leggyengébb autóját, egy Force Indiát hajtva. A rómainak legnagyobb álma vált valóra, de honfitársa, Vitantonio Liuzzi is örülhetett, hiszen Fisico távozásával ő kapott lehetőséget a silverstone-iak autójában - Tonio a 2007-es Brazil Nagydíj után kapott vezethetett ismét F1-es versenyen.
Ami azt illeti, kettejük közül a kvázi gyengébb autóban versenyző Liuzzi fényévekkel jobb volt az olasznál, pedig őt tesztpilótai státuszból ragadták ki, majdnem két éves kihagyással, míg Fisichella egy, két héttel azelőtt még futamot is nyert gépben nem tudott kikerülni a vert mezőnyből - a kontrasztot jól mutatta az ex-toro rossós 7., míg Fisichella 14. rajthelye.
Az élen a Mercedes-motoros autók villogtak, és KERS ide vagy oda (amit ezen a hétvégén a McLaren mellett a Renault és a Ferrari használt), Adrian Sutil majdnem elhappolta a pole-pozíciót Lewis Hamilton elől. Mögéjük a két finn, Raikkönen és Kovalainen sorakozott fel a rajtrácsra, míg a bajnokságot vezető Brawn-autók az 5-6. helyen végeztek, Button-Barrichello sorrendben.
A címvédő remekül kapta el a startot, Raikkönen viszont lenyomta Sutilt, Buttonék pedig ollóba fogták Kovalainent, aki a második kört már hetedikként kezdte, hiszen Liuzzi is maga mögé tudta utasítani. Mindez egyrészt nem volt meglepő, mert a finn pilóta egy kiállást tervezett, de a Brawnok úgy szintén, ők viszont úgy hasítottak, mint kés a vajon.
Ekkora Mark Webber már nem volt versenyben, akit Kubica tessékelt ki a Roggia kavicságyába, de 15 körrel később a lengyel is feladta a versenyt olajfolyás miatt. A BMW pilótája volt egyébként az utolsó, akit fekete-narancs zászlóval intettek ki a bokszba szervizre, megsérült első szárnya miatt.
Az élmezőny sorrendje egyszer sem változott a futam során - mármint a pályán végrehajtott manőverek tekintetében. A két Brawn ugyanis olyan remekül használta ki az egy kiállásos stratégiát, hogy amíg az élen állók kétszer cseréltek, ők az élre vágtak, és vissza sem néztek. A követőbolyban sem történt változás, Hamiltont Raikkönen és Sutil követte, de a remek hatodik hely felé hajtó Vitantono Liuzzi alatt erőátviteli hiba miatt megállt a VJM02-es. Az olaszok csalódását azonban felülírta az utolsó kör drámája: a Button második helyére pályázó Lewis Hamilton szokatlan hibát vétett az egyes Lesmóban, és már nem tudta megakadályozni, hogy autója a belső korlátnak ütközzön.
A pole-pozíciós kiesésének köszönhetően így Kimi Raikkönen dobogóra állította a Ferrarit, Sutilnak pedig be kellett érnie a negyedik pozícióval, ami mindmáig F1-es karrierje csúcspontja maradt - bónuszként a leggyorsabb kört is megszerezte. Elméletben a biztonsági autó alatt ért célba a mezőny, de mivel Barrichellónak csak néhány métere volt hátra az utolsó körből, behúzta 11., egyben utolsó Forma-1-es diadalát.
Rubinho ezzel a kétezres évek monzai királyává avanzsált, ugyanis Michael Schumacherrel együtt már 3-3 diadalt szereztek a Királyi Park fái alatt. A futamot Isztambul óta nem nyerő Jenson Button előnye ezzel 14 pontra csökkent, négy versennyel a vége előtt így még maximálisan nyitott volt a világbajnokság - a brazil pilóta eltökélt szándéka volt, hogy miután fél karrierjét másodhegedűsként töltötte, most végre felülhessen a sportág trónjára.
