Az 1972-es világbajnokság hatodik fordulójára, a clermont-ferrandi Charade Circuiten rendezett Francia Nagydíjra a Lotus ifjú titánja, Emerson Fittipaldi kényelmes előnnyel érkezett meg: az előző két futamot megnyerő brazil versenyző 28 ponttal vezette a bajnokságot a 19 pontos Hulme, a 16 pontos Ickx és a 12 pontos Stewart előtt. Utóbbi jelentős hátrányát többek közt az okozta, hogy a Belga Nagydíjat gyomorproblémái miatt ki kellett hagynia, Franciaországra viszont rendbejött, így ott lehetett a hétvégén, méghozzá a régi Tyrrell 003 volánja mögött. Uncle Ken egyébként már ekkor be akarta volna vetni a vadonatúj 005-ös modellt, ám végül letettek erről, miután Francois Cevert egy teszten balesetet szenvedett az autóval.
A sokak által a valaha volt legjobb futamgyőzelem nélküli versenyzőnek tartott Chris Amon a Matrával már a hétvége elején egyértelművé tette, hogy egy körön nincs ellenfele, s végül nyolc tizedes előnnyel szerezte meg a pole-t Hulme előtt a nyolc kilométeres pályán. Stewart már 1,6 másodpercet kapott, az ötödik helyezett Schenken a Surteesszel 3,8-at, míg Cevert és Fittipaldi a 7-8. helyen 4,7-et.
A rajtot követően Amon megőrizte vezetését Hulme, Stewart és Ickx előtt, míg az ötödik helyre az előző évi Le Mans-győztes Helmut Marko zárkózott fel a BRM-mel. Az osztrákot aztán nem sokkal később Fittipaldi megelőzte, ám szorosan a nyomában maradt. Nem sokkal később megtörtént a baj: a pálya állapota finoman szólva sem volt tökéletes, az aszfalt két szélét kisebb-nagyobb kövek szegélyezték.
Amikor a 9. körben az egymással csatázó Fittipaldi és Marko túlságosan szűken vettek egy kanyart, egy kődarabot a rajta áthajtó kerék a levegőbe repített, s hihetetlenül balszerencsés módon épp Marko sisakrostélyát találta telibe. Az éles kődarab áthatolt a sisakon, s eltalálta a fiatal osztrák pilóta bal szemét. Helmut Marko fél szemére megvakult a baleset következtében, s ígéretesen induló versenyző karrierje ezzel véget ért...
Amon, Hulme és Stewart eközben, mit sem tudva a mögöttük zajló drámáról, egymást gyötörték a futamgyőzelemért. A fordulatot végül a 20. kör hozta meg, amikor az új-zélandi, aki abban reménykedhetett, hogy végre valahára megszerzi karrierje első futamgyőzelmét, szintén ráhajtott egy útszéli kőre, s defektet kapott. Annyiban szerencséje volt, hogy mindez közvetlenül a boksz előtt történt, így azonnal szerelőihez hajthatott, a kerék viszont beragadt, így közel egy percig tartott kerékcseréje, s csak kilencedikként térhetett vissza.
Mivel Hulme időközben nem tudta tartani a lépést Stewarttal, és leszakadt tőle, a skót innentől kezdve már csak arra koncentrálhatott, hogy elkerülje a köveket. Végül sima győzelmet aratott a második helyre felérő Fittipaldi előtt, a harmadik hely sorsa viszont sokáig kérdéses volt. Ickx visszaesése után úgy tűnt, hogy Peterson és Cevert küzdhet meg ezért a pozícióért, ám csak addig, amíg meg nem érkezett a szédületes tempóban felzárkózó Amon, aki tíz kör alatt mintegy 35 másodpercet dolgozott le, s végül négy fordulóval a leintés előtt mindkettejüket megelőzte.
Az új-zélandi ekkor úgy döntött, megpróbálja a lehetetlent: hiába volt Fittipaldi 20 másodperccel előtte, Amon elindult, hogy négy kör alatt befogja a listavezetőt. Nem sikerült neki, de aligha mondhatjuk, hogy nem tett meg mindent az ezüstéremért, hiszen körönként jó négy másodpercet adott a brazilnak, s ha csak egyetlen fordulóval tovább tart a verseny, megszerezhette volna a második helyet. Az ihletett formában versenyző új-zélandinak így végül be kellett érnie a dobogó alsó fokával, de így sem volt oka a szégyenkezésre, hiszen roppant mélyről tudott visszajönni a verseny hajrájában.
