A történet kezdetéhez Afrika legtávolabbi pontjáig kell elmennünk, hiszen a kontinens egyetlen bajnokaként Scheckter a Dél-afrikai Köztársaságban, zsidó családban született 1950-ben. Apja Renault-kereskedést üzemeltetett, így a vezetés élményével már nagyon fiatalon megismerkedhetett, ám csak egyetlen stílust ismert: ha padlóig nyomta a gázt. Ezen felfogása vezetett ahhoz, hogy idővel kisebb helyi versenyeken is kipróbálta magát. Intő jel lehetett volna számára, hogy már legelső futamáról fekete zászlóval kiintették veszélyes vezetés miatt, de ez sem vette el a kedvét. Tovább folytatta karrierje építését, és a bukások mellé hamarosan ugyanennyi győzelem is párosult.
Miután megnyerte hazája legrangosabb formaautós bajnokságát, ösztöndíjat kapott, aminek keretében felmérhette magát a jóval rangosabb európai színtéren is. Angliába ennek megfelelően már komoly célokkal érkezett, és noha sebessége nyilvánvaló volt, ütközési hajlamát továbbra sem tudta levetkőzni. Ám alig másfél év múlva kétes hírneve ellenére is lehetőséget kapott a Formula-1-ben. A McLaren volt olyan bátor, hogy 1972-ben egy futamra beültette autójába, s miután megfelelt az elvárásoknak, a csapat ígéretet tett neki arra, hogy a következő szezonban többször is rajthoz állhat majd egy harmadik autóban a két állandó pilóta, Peter Revson és a világbajnok Denny Hulme mellett.
Scheckter pedig élt is a lehetőséggel és azonnal megmutatta, hogy mire is képes - minden szempontból. A Dél-afrikai Nagydíjon még műszaki hiba miatt esett ki az előkelő 4. helyről, ám Franciaországban már ő okozott galibát. A második helyről rajtolva azonnal az élre állt, és sokáig úgy tűnt, akár már élete harmadik Formula-1-es versenyét megnyerheti. Ám amikor a rá felzárkózó Emerson Fittipaldi támadást indított ellene az egyik kanyarban, az utat adni nem akaró Scheckter ráhúzta az autót, és az ütközés mindkettőjük kiesését eredményezte. A bajnoki címvédésért hajtó, felbőszült Fittipaldi már ekkor közveszélyes őrültnek nevezte őt, akinek semmi keresnivalója nem lenne a versenypályákon. Pedig a java még csak ezután jött.
A következő futamon, Silverstone-ban Scheckter minden idők egyik legnagyobb versenybalesetének előidézőjeként vonult be az F1-es történelembe, amikor az első körben megcsúszva keresztülszánkázott a pályán, olyan láncreakciót elindítva, ami nyolc autó darabokra törésével végződött. A kor biztonsági szintje mellett csodának számított, hogy csak a balesetben résztvevők egyike szerzett lábtörést, míg a többiek sértetlenül megúszták.
A történteket azonban a riválisok és a sport irányítói sem nézhették tétlenül. Mivel egyértelműen Schecktert tették felelőssé, kilátásba helyezték az eltiltását is, ám a McLaren a procedúrát megelőzendő inkább belement, hogy egy időre „pihenőre” küldi pilótáját.
Így is lett, és a dél-afrikai csak a szezon utolsó két futamán kapott ismét lehetőséget. Kanadában rögtön egy újabb balesettel tért vissza - Francois Cevert Tyrrelljével ütközött, amivel közvetett módon újabb emlékezetes kavarodást idézett elő. A versenyirányítás a sport története során ekkor küldte először pályára a biztonsági autót a mezőny tempójának visszafogására - ám az tévedésből nem a versenyben vezető autó elé állt ki, így többek is jogtalan előnyben részesültek. A leintést követően órákon át nem tudták eldönteni, hogy ki is nyert, s végül váratlanul a másik McLarent vezető Revsont hozták ki győztesnek.
A történtek ellenére éppen a Tyrrell vezetője látott fantáziát Scheckterben, és szerződést ajánlott neki a következő évre, hogy a visszavonuló Jackie Stewart után ő legyen a francia Cevert csapattársa. Az események ekkor tragikus fordulatot vettek, de ironikus módon talán éppen ez segített a csiszolatlan dél-afrikainak abban, hogy változtasson hozzáállásán. A szezonzáró USA Nagydíj időmérőjén Cevert kicsúszott, autója a korlát alá szorult, a pilóta pedig halálos sérüléseket szenvedett. Scheckter az elsők között ért a helyszínre, testközelből látta a következményeket, és utólagosan így nyilatkozott arról a napról: „Onnantól kezdve csak arra törekedtem a Formula-1-ben, hogy mentsem az életemet.”
1974-ben a Tyrrell csapat színeiben már egy másik Jody Scheckter lépett pályára, aki érett, megfontolt versenyzést mutatott, ennek pedig meg is lett az eredménye, hiszen végre a dobogó tetejére is feljutott: két futamot nyert, a bajnokságot pedig a harmadik helyen zárta. További két szezont töltött az istállónál, ám az autó egyre kevésbé tudta felvenni a harcot a riválisokkal, ezért a pilóta a bajnoki címet szem előtt tartva jobbnak látta, ha új kihívást keres.
A sportba újoncként érkezett Wolf csapat első ránézésre nem tűnt a legjobb választásnak 1977-re, ám azonnal megcáfolták ezt a vélekedést, amikor sporttörténelmet írva már legelső nagydíjukat megnyerték Scheckterrel a volánnál. Ehhez ugyan kellett, hogy hatan is kiessenek a dél-afrikai elől, de a csapat hamar bizonyította, hogy tényleg fel tudják venni a harcot a legjobbakkal. A folyamatosan dobogón végző pilóta menetelésének csak a technikai hibák szabtak gátat, de így is második lett a bajnokságban Niki Lauda mögött. A második évre azonban alábbhagyott a csapat hihetetlen lendülete, így ideje volt ismét továbblépni.
1979-ben a Ferrari adta meg számára azt a lehetőséget, amire mindig is vágyott. Az istállónál bíztak benne, ám dolgát alaposan megnehezítette, hogy csapattársa az a Gilles Villeneuve lett, akit sokakhoz hasonlóan ő maga is minden idők egyik leggyorsabb versenyzőjének tartott. Kiélezett csatájuk során mindketten három futamot nyertek, s végül kiegyensúlyozottabb teljesítménye fordította Scheckter oldalára a mérleget a hevesebb és a szerencsével is hadilábon álló kanadaival szemben. Monzában aztán Enzo Ferrari vitatott csapatutasításhoz nyúlt, és nem engedte Villeneuve-nek istállótársa megelőzését, aki így a hazai rajongók előtt ünnepelhette első és egyetlen bajnoki címét.
1980-ban a Ferrari fennállása egyik leggyengébb szezonját teljesítette, és a célját elérő Scheckter is elvesztette már motivációját a folytatás iránt. Amint az év végén lejárt a szerződése, azonnal visszavonult, és hamarosan a szintén a versenyzéssel kacérkodó fiai pályafutását kezdte egyengetni, akik közül Thomas két futamgyőzelemig jutott az IndyCarban. Jelenleg sikeres farmot működtetve biogazdálkodással foglalkozik Angliában, múltján pedig állítása szerint semmit nem változtatna.
