(A lent olvasható cikk 2014-ben íródott.)
Alex Zanardi az élő bizonyítéka annak, hogy minden csak hozzáállás kérdése, és bármilyen szörnyűségek is történjenek az életben az emberrel, csak rajta múlik, hogy milyen választ ad az élet megpróbáltatásaira.
Kevesen tudják róla, de volt egy nővére, Cristina, aki úszóként ígéretes sportolói pályafutás előtt állt, ám 1979-ben egy autóbalesetben életét vesztette. Az, hogy a kis Alex 13 évesen ezek után éppen autóversenyzőnek állt és gokartozni kezdett, önmagában üzenetértékű, ahogy egész eddigi élete példaértékű lehet mindenki számára.
A gokartot hamarosan formulaautóra cserélte, és 1991-ben már a Formula 3000-es bajnokságban végzett a 2. helyen, melynek jutalmaként, a következő évben már az F1-ben bizonyíthatott, a Jordan színeiben. Egy évre rá már a Minardit erősítette, majd 1993-ban és 1994-ben a Lotus színeiben indult a versenyeken. F1-es pályafutása során rengeteg technikai probléma hátráltatta, elég sokat bukott is, így végül egy nagydíjon tudott csak pontot szerezni.
Akaraterejével és küzdeni tudásával azonban már ekkor hatalmas tiszteletet váltott ki az emberekből. 1993-ban épp kerékpárjával közlekedett, amikor elütötte egy motoros és áthajtott a lábán, ami több helyen eltört. Sérülései ellenére a következő futam rajtjánál is ott volt, már akkor sem ismert lehetetlent.
Az 1995-ös szezonra nem kapott ülést az F1-ben, így az amerikai IndyCar sorozathoz csatlakozott, ahol a 3. helyen végzett az év végi összesítésben, és az év újoncának is megválasztották. 1996-ban az ekkor már CART néven futó sorozat az évi utolsó futamának legutolsó körében előzte meg egyik riválisát a legendás Laguna Seca-i „Dugóhúzó” kanyarban, ezzel a kockázatos manőverrel megkaparintva a győzelmet. Ezt máig sokan „Az Előzésként” emlegetik. Aki még nem látta, annak az alábbi videó kötelező tananyag (4:30-tól élénkülnek fel igazán az események):
Utána az ünneplésnek is megadta a módját az olasz, aki füstölő gumikkal pörgött-forgott autója saját tengelye körül, ezzel megteremtve a „donut” hagyományát! 1997-ben és 1998-ben Zanardi már bajnoki címeket ünnepelt a CART-ban, majd itteni remeklésének köszönhetően Sir Frank Williams is felfigyelt rá, és 1999-ben leigazolta Ralf Schumacher mellé az F1-es Williams istálló pilótájaként. Az F1-ben ez az év is balszerencsésen alakult, a legemlékezetesebb versenyét Monacóban futotta, ahol eltört alatta az ülés, ám ennek ellenére hősiesen célba hozta autóját a 8. helyen.
2000-ben visszatért Amerikába, és a CART sorozatban versenyzett tovább. 2001-ben a Lausitzringen épp élete versenyét futotta, a rajtrács végéről rajtolva átgázolva a teljes mezőnyön, és már az élen autózva, amikor a bokszból visszafelé jövet túl hirtelen adott gázt, átpördült a fő nyomvonalra, ahol egyik vetélytársa hatalmas sebességgel belécsapódott. Zanardi mindkét lábát azonnal amputálni kellett, de a gyors orvosi beavatkozásnak hála életét megmentették.
Igazi sportemberi nagyságát ezután az egész világ megismerhette. Összetörhetett volna, és csendben sajnálhatna magát valahol az otthonában, átkozva a sorsot, ami így elbánt vele. Ő azonban ehelyett saját műlábat tervezett és épített magának, és alig két évvel balesete után visszatért ugyanarra a pályára, a Lausitzringre, és teljesítette az utolsó 13 kört, amit 2001-ben már nem tudott végigcsinálni. Nem végiggurult a pályán, versenytempóban száguldott végig rajta, helyenként a 310 km/órás sebességet is elérve.
Továbblépett és ez megerősítette abban, hogy folytatni akarja a versenyzést. 2004-ben már egy speciálisan átalakított túraautóval teljes szezont futott az ETCC-ben, majd 2005-től 2009-ig a WTCC állandó résztvevője volt Roberto Ravaglia csapatának színeiben. Túraautós pályafutása során négy vb-futamgyőzelmet aratott, mielőtt 2009-ben szögre akasztotta a bukósisakot.
A versenyzést viszont soha egy pillanatra sem hagyta abba. Autós pályafutása befejeztével kézzel hajtott kerékpárral kezdett el versenyezni, és 2012-ben, Londonban két paraolimpiai aranyérmet szerzett. 2013-ban egy speciálisan átalakított DTM-autót tesztelt, ami ismét meghozta a kedvét, hogy visszatérjen az autósportba. Idén a Blancpain Sprint Series futamain indul Roberto Ravaglia csapatának egyik BMW Z4 GT3-asával, és jelenleg a 16. helyet foglalja el a bajnokságban.
Életútja, kitartása és sportemberi nagysága milliókat inspirál, és a rengeteg embernek vált méltó példaképévé az évek során. Az alábbi videó tökéletesen mutatja be személyiségét, úgyhogy ezzel zárjuk cikkünket:
A videó elején a bemutatkozás:
„Alex Zanardi vagyok, egy örök optimista. Egy ember, aki megtanulta, hogy az életben, amíg van miért küzdened, addig a legnagyobb veszteség is átváltoztatható győzelemmé.”
És a végén az elköszönés:
„Alex Zanardi vagyok, egy szerencsés ember, mert megéltem 47 csodálatos évet, és még mindig nincs vége.”
Isten éltesse sokáig sokunk példaképét, Alessandro Zanardit!
