A nyiregyhazarally.hu interjúja:
Kilenc év után visszatér a magyar pályákra. Mi hozta vissza?
Hallottam, hogy Nyíregyháza Európa-bajnoki futam rendezésére készül, s ezt a ziccert nem lehetett kihagyni. Főleg, hogy új autónk van, amivel gyűjteni kell a kilométereket, mert azt mondják, ezzel a Skodával kétezer kilométert kell megtenni ahhoz, hogy gyors legyél vele. Nekünk ennyi a Mitsubishivel két év alatt jött össze, ezen próbálunk most gyorsítani. Persze, az sem utolsó szempont, hogy ha jövőre tényleg Európa-bajnoki futam lesz a nyíregyházi viadal, mi már ismerjük majd a pályákat, ami nagyon sokat számít.
Vannak emlékei a zempléni viadalokról?
Azt hiszem, pont az utolsón én is rajthoz álltam – azon a versenyen esett meg először, hogy egy gyorsasági szakaszon belül három falun mentünk keresztül. Hatalmas élmény volt, bár számomra maga a verseny rettenetesen küzdelmesen alakult...
Meséljen!
Száz kilométert mentünk kormányszervó nélkül... Amíg élek, nem felejtem el: az első nap harmadik szakaszán elment a szervó, a kormányműből ömlött az olaj. Nagy nehezen végigcsináltam az első napot, és bíztam benne, hogy reggelre ott lesz az új alkatrész. Nem volt ott. A csapat azt mondta, nem hibáztat, ha kiállok, de én akkor azt mondtam, most már „csakazértis” végigcsinálom. És büszke vagyok rá, hogy sikerült is. Sötétben, esőben is mentem szervó nélkül és hatalmas elégtételt jelentett, hogy harmadikként célba értem, és így az összetett pontversenyben is harmadik lettem. Az volt az utolsó hazai versenyem.
Néhány hete autót váltott, és most egy R5-ös Skodában ül. Milyen a kicsike?
Murván már mentünk vele, de arról fogalmam sincs, hogy aszfalton mi vár ránk. Nem tudom, hogy fog viselkedni, milyenek lesznek a fékutak, de a Nyíregyháza rali előtt kipróbáljuk egy sprintversenyen. Megpróbálok vele minél többet menni, hogy azért ne legyen ciki...
Vannak elvárásai saját magával szemben?
Nincsenek. De azért örülnék, ha a második versenynapon már produkálnánk értékelhető részidőket és tisztességesen helyt állnánk.
Meséljen egy kicsit az Európa-bajnokságról, ahol második bajnoki címüket szerezték az ERC2-es kategóriában. Megszerezni vagy megtartani volt nehezebb?
Megszerezni. Tavaly az utolsó versenyen dőlt el a küzdelem, pengeélen táncoltunk, és nagyon büszke voltam rá, hogy nyertünk. Az idén úgy álltunk oda a rajthoz, hogy bár mindenki minket akar legyőzni, próbáljuk megvédeni a címünket. Éreztük, hogy nem lesz könnyű év, voltak nagyon erős ellenfeleink, de végül olyan jól összeállt a csapat, annyira jó volt az autó és mi is olyan jól tudtunk együtt dolgozni Papp Gyurival, hogy viszonylag simán meglett a címvédés. Még úgy is, hogy hatalmas pofont kaptunk a szezon elején: az Azori-szigeteken technikai hiba miatt kiestünk. Az azt követő három versenyt viszont megnyertük, és ezzel a pontverseny élére ugrottunk.
Mire a legbüszkébb a szezonból?
Az Akropolisz ralin aratott győzelmünkre, mert ott az abszolút értékelésben is pontot szereztünk, ráadásul az én javaslataim alapján annyira jól sikerült beállítani az autót, hogy az ellenfelek a nyomunkba sem értek. Nagy büszkeség egy ilyen tradicionális futamot megnyerni. Erre büszkén emlékszik majd az ember öregkorában.
Mi a sikerük titka?
Hogy a saját tempónk is elég gyors, de van benne tartalék, úgyhogy ha kell, rá tudunk tenni még egy lapáttal...
