A 250 feletti versenyzőpárosból csupán 166-an értek célba. Bognár Tamás és Peremicki István is önmaguk és a nézők szórakoztatását tűzték ki céljukként a jól bevált Lada 2101-es versenyautóval a H / 10-es kategóriában.
Bognár Tamás: „Vártam a Szilveszteri futamot, mivel 2011-ből kellemes emlékeim vannak erről a versenyről. Akkor Papp Tomi ült mellettem a J1-ben, az Ő navigálásával egészen a Historic kategória 2. helyéig jutottunk. Ez akkor nagy öröm volt számomra!
Most is hasonló lelkesedéssel vártam a rajtot, bár szinte az összes helyről ahová időre kellett volna érkeznem... elkéstem, de végre elérkezett a pillanat, amikor kiengedték a szellemet a palackból.
Elkezdtem magunknak, a Barátainknak és a Nézőknek autózni és jöttek a pozitív visszajelzések. Az autóban jó volt a hangulat, mindketten jól éreztük magunkat. A technika is bírta, meghálálta magát az előtte ráfordított idő. Bár olajnyomás problémánk többször volt, és mint kiderült az olaj is távozott a motorból a kipufogón keresztül, mégis jó szájízzel gurultunk át a célvonalon az utolsó körben is.
Köszönöm a Srácoknak a szervizelést, Papp Tominak, Ráti Gergőnek, Molnár Kálmánnak!”
Peremicki István: „Izgatottan vártam a Szilveszteri versenyt, hiszen első alkalommal tapasztalhattam meg ezen a rangos eseményen a navigálás élményét. Teljesen más világ bent ülni, mint amit kívülről látunk és csodálunk médiásként. Idén lesz 10. éve, hogy fotósként veszek részt autóversenyeken, amire nagyon büszke vagyok, így hát elég közel áll hozzám az autósport rally műfaja. Időszűkében az adminisztrációs dolgok után a pályabejárásra nem maradt elég időnk, de azt hiszem így is megoldottuk a feladatot. Küzdöttünk kisebb gondokkal így az esti szakaszt például lámpasor és átbeszélő nélkül teljesítettük, ebből adódott, hogy inkább a másnapi gyorsasági szakaszokra koncentráltunk. Másnap ismét szembesültünk vele, hogy hatalmas élmény Ladával versenyezni, semmi máshoz nem fogható, ahogy a szurkolók viselkednek, csápolnak nekünk a pálya széléről. Az aznapi gyorsokat nagyobb kalandok nélkül megúsztuk, sikeresen teljesítettük az összes szakaszt. Szeretnék, minél több tapasztalatot szerezni navigálás terén, összeszokni a „pilótámmal”. Jól esett, hogy sok médiás kolléga, barát, családtag odajött a szervizparkba és szurkoltak nekünk az egész verseny alatt. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített benne, hogy eltudtunk indulni ezen a versenyen.”
A párosnak még új a felállás, hiszen még csak két versenyen mentek együtt, de motiváltak és alig várják, hogy ismét autóba üljenek. Idén az Oroszlány Rallyen kezdték meg a közös munkát, ahonnan felemás szájízzel távoztak.
Bognár Tamás: „Előfutóként neveztünk az Oroszlányi futamra Pirikével, szerettünk volna egy jót autózni, és kiszolgálni a nézőket, ami sikerült is, a 3. körig! ....
Ugye volt az ominózus B44, amiből következett, hogy kihúzták a Zsiguli "lábai" alól a talajt és megérkeztünk pár piruett után a fák közé, előtte érintve fát, beton km követ, gyakorlatilag körbeverve a Zsigulit.
Ebből adódóan kicsit hosszabb lett a Szilveszter Rallyera való felkészülés, amire az időhiány is rásegített. Gyakorlatilag minden újra össze lett építve a Zsiguli eleje alatt, mivel sok alkatrész megsínylette az oroszlányi előfutást. Komoly helyreállítás történt a karosszériával kapcsolatban is... Hátul a keréktől hátrafelé számítva kellett megújuljon a jármű, elől trapézcserék történtek, kormánymű, irányítókarok, felfüggesztő tengelyek sínylették meg a fák közé érkezést... „
Nem mehetünk el amellett, hogy kicsit visszatekintenénk a múltba, hiszen Bognár Tamás pár év kihagyás után tért vissza a versenyzés világába. Öt szezonon keresztül a népes Rali Túra mezőnyét erősítette. Reméljük, most egy hosszabb visszatérésről van szó.
Bognár Tamás: "1999-től a környéken (Tolna megye) amatőr versenyeken kezdtem versenyezni egy utcai autóval, amiben azért volt kagylóülés, Bilstein gátlók és „megpiszkált„ motor. Ahol indultam az előkelő kategória 3. és 2. helyeket sikerült elérnem és a lényeg… Csak Zsigulival!
Innen keveredtem Rallye Túra bajnokságba, ahol 2002 és 2007 között versenyeztem a H1-es kategóriában, ami abban az időben népes kategóriának számított a maga 20 körüli résztvevőjével. Itt sok tapasztalatra tettünk szert és szereztünk új Barátságokat, amik minden számító szándék nélkül a mai napig kitartanak… Ami abból az időből számomra fontos momentum, hogy minden versenyen célba értünk és 5.-6.-helyen zártuk a versenyeket, amit köszönhetek az akkori Szerviz hátteremnek is! Soha nem estem be, sokszor rezgett a léc, de mindig valahogy zsigerből jött a "menekülés"...”
„2017-re szeretném jogilag rendbe tenni a járművet, de ahhoz komoly átalakítást kell eszközölni a biztonsági felszerelésekkel kapcsolatban és elsősorban ez az elsődleges cél. A többiről még nem tudok semmi érdemlegeset mondani, talán egy két előfutás lesz.”
