Odatettétek magatokat amennyire tudtátok a Historicban, de a technika ismét kibabrált veletek. Mi történt?
- Teljesen hibátlan lett volna minden a Miskolc Rallyn, ha nem járunk ismét olyan szerencsétlenül, mint az utóbbi időben már párszor. Kezdetben minden jónak tűnt, attól függetlenül, hogy kicsit azért óvatosabban haladtunk, mint szoktunk. Aztán a hetes gyorson a váltó bennmaradt kettesben, egy kis szerelés, hogy jól érezzük magunkat, és haladtunk is tovább. Akkor már ugye azonnal hat perc ott maradt. Itt még igazából nem adtuk fel, mert szóltunk a szervizes srácoknak, hogy váltócsere és megyünk is a következő, egyben utolsó körünkre. De végül nem így lett.
Mégsem tudtátok befejezni sajnos a versenyt. Miért nem?
- A srácok már a szervizben mindent előkészítettek, váltót, meg amire még szükség lehetett volna, de végül elmaradt a váltócsere is. Mikor oldalra borítottuk a Zsigulit láttuk, hogy ömlik belőle az olaj. Ekkor már nem volt kérdés, hogy a váltócsere karcsú vigasz lesz a befejezéshez, úgyhogy döntenünk kellett. Azonnal egyöntetűen úgy határoztunk, hogy befejeztük a miskolci futamot, mert nem szerettünk volna nagyobb kárt okozni a motorban, mert annyit nem ért az egész. Tehát az utolsó kört már nem tudtuk teljesíteni, leadtuk a menetlevelet, és kezdhettünk sajnos pakolni, és irány haza.
Míg csatában voltatok mennyire éreztétek magatokat jól az autóban és a pályákon?
- Nem mentünk gyorsan, mert most nem adta valamiért, de attól függetlenül kijelenthetem, hogy kellőképpen, ahhoz, hogy ne maradjon bennünk tüske, és ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Második helyen álltunk akkor, amikor bennragadt a váltónk, és esélyesek voltunk az első helyre is, de nem lettünk sem elsők, sem másodikak most, majd legközelebb.
ORB helyett a Historicot választottátok. Mennyire volt jobb így versenyezni, hogy tudtátok vannak ellenfelek?
- Egyértelműen jobb volt, mert csak azért megy az ember ralizni, hogy megmérettesse magát, és akárhogy is nézzük, ahhoz ellenfelek kellenek. Itt voltak szerencsére, és működött volna az egyet adunk-egyet kapunk, ha nincs technikai problémánk. A verseny kezdetétől valahogy úgy alakult, hogy egyikőnk sem hajtotta túl magát, sem Gabó az autót. Nem tudni miért, talán egy kis fáradtság is volt benne. Tapogatózva mentük, de ez csak egy állapot, néha előfordul, majd lesz ez még jobb is.
Kedvenc szakaszok, amiken azért tágra nyílt pupillával tempóztatok?
- Mindenevők vagyunk, de az első gyorsok jobban feküdtek. Szemere-Hernádvécse, az jó kis lendületes volt, és ott mentünk is jókat szerintünk. Akkor még elviselhetőek voltak a pályák, és haladtunk is, ahogy tudtunk. Sajnáljuk, hogy nem fejezhettük be.
Egy murvás verseny következik Szombathelyen. Ott találkozunk veletek?
- Először meg kell fejtenünk a Zsiguli hibáinak az okát, aztán pedig ezerrel hajtunk arra, hogy kész legyen a gép Szombathelyre. „Husi” biztos segít nekünk, miért ne tenné. A másik pedig amit tervezünk, hogy levetetjük a rontást magunkról, mert akármelyik irányból számoljuk, csak az ötödik verseny, hogy kínlódunk, és nem tudunk menni. Úgyhogy aki tud segíteni ebben a bajság levételben, jelentkezzen nyugodtan, mert nagyon célba akarunk ám érni a következő futamon, ami Szombathely.
