Második versenyetekkel mennyire vagytok elégedettek, illetve voltak-e gondok a futam alatt?
- Egy vegyes érzésekkel teli versenyhétvégén vagyunk túl, ugyanis az autó tökéletesen fel volt készítve, a szerviz tökéletes volt, a saját teljesítményünk viszont elmaradt a vártaktól. Ami egy versenyen megtörténhet, az velünk meg is történt ezen a hétvégén. Pályabejárásra eddig ennyi időt nem tudtunk fordítani, mint most, viszont nem sikerült jól feldolgoznunk a szakaszokat. Ez betudható az ismeretlen autónak is. Aztán rögtön a reggeli szervizből reggel nem találtunk ki, így azonnal 10 mp hátrányba kerültünk. Még egy gyors km-t sem mentünk, máris utolsó helyen álltunk .
Akkor mondhatni, hogy már a legelején lelombozott benneteket a sok negatív történés?
- Igen, úgy is mondható. Mert az elmúlt 7 évben nem kaptam defektet, azt sem tudtam mi az a kerékkulcs. Pedig jó lett volna tudni, mi az, mert sikerült a második gyorsaságin egy lassító előtti féktávon defektet kapni, amivel kijönni nem tudtunk volna. Mivel a szakasz közepén volt, ezért rögtön megálltunk kicserélni. A verseny itt véget ért számunkra, annyit hagytunk bent ezzel. Innentől már csak az ismerkedés maradt, ami nagyon nehezen megy.
Mennyire kezelhető számotokra a kis méregzsák, és hogy érzitek magatokat benne?
- Az autóban nagyon jól érezzük magunkat, hiszen mégis csak az egyik álmunk vált valóra. A féktávok már alakulnak, viszont még mindig nem hiszem el az autónak, hogy szinte egy sebességi fokozattal magasabban is elfordul. Ami a nehézséget növelte az egri pályákon, hogy szinte minden kanyar előtt elakadásjelző háromszög volt kitéve, mert nagyon sok autó kiesett, és a pálya szélén várták, hogy lehozhassák őket. Ezért igencsak megfontoltan kellett autózni.
Maga a versennyel, a gyorsokkal elégedettek voltatok?
- Összességében nem nagyon tetszett a verseny. A csúszás is sok volt, illetve nekem kicsit gyorsak voltak ezek a pályák. Főleg úgy, hogy egy bérelt, ismeretlen autóval álltunk rajthoz. De nem vagyunk nagyon elkenődve, hiszen karcmentesen célba értünk. A terv az, hogy Miskolcon is megyünk, feltéve, ha a kocsi nem panaszkodott ránk, és Laci kezünkbe adja újra. Próbálunk még koncentráltabban, még jobban felkészülve, még jobb eredményt elérni! Ahhoz még nagyon sok kilométer kell szerintünk. De ami mindennél fontosabb, hogy a tragédia nagyon megviselt minket is. Mindannyian, akik versenyutóba ülünk, tudjuk, hogy sajnos ez megtörténhet, viszont úgy vagyunk vele mindig, hogy miért pont velünk, és miért pont most történne meg?! A rali, ha egyszer megfertőzi az embert, akkor nehéz feladni, csupán átértékelni lehet a történtek után. Ezt mi is megtettük...nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos ezután.
Ezúton szeretnénk sok erőt és kitartást kívánni Szabó Attila családjának és hozzátartozóinak! Őszinte Részvétünk és Nyugodj Békében Attila!!!
