Elekék az abszolút 2. helyről álltak ki, s a szervo akadályozta meg azt, hogy dobóra állhassanak az ORB szezonzáró futamán.
Elek István: „Úgy néz ki, átok ül rajtam. Hosszú kihagyás után ültem vissza versenyautó volánja mögé, de a technika ördöge megakadályozta, hogy sikerrel végződjön ez a visszatérés. Nagyon csalódott vagyok, első ízben meg is fordult az a fejemben, hogy akkor itt tényleg befejezem a ralis pályafutásomat. Ugyanakkor tudom, hogy ilyenek a technikai sportok…”
„Addig, amíg mentünk, meg vagyok elégedve a teljesítményünkkel. Szerencsére nem volt semmi probléma azzal, hogy újra felvegyem a rali ritmusát, jó volt a tempónk és a Mitsubishi is megfelelően szolgált ki bennünket, jól éreztem magamat benne. Az első kör után éreztem, hogy nagyon sok maradt még az autóban, nem közelítettem meg azt a szintet, amit autózni szoktam. Amikor láttam, hogy még így is benne vagyunk a TOP3-ban, elkezdtem bizakodni, hogy akár még a győzelem is meglehet számunkra. A második kör rajtjában tudtuk meg, hogy Herczig kiállása után egy hellyel előrébb kerültünk, ezért Kazár Miki beérését tűztem ki magam elé célul. Ám amint elindultunk, megtörtént a baj. A rajt után már éreztem, hogy egyre keményebb a kormány, s a végén már alig bírtam tartani. Lehet, hogy az utána lévő rövid szakaszt le tudtuk volna még valahogy nyomni, de a 25 km-esnek már semmi értelme nem lett volna – csak a kocsit és magunkat veszélyeztettük volna.”
„A csapattal és Viktorral is nagyon jól tudtunk együttműködni. Újdonsült navigátoromnak kicsit fura volt az itiner diktálási módszerem, ugyanis amíg ő a kanyarok nehézségét jelöli a számokkal, én a sebességi fokozatokat szoktam megadni így. Tőle ennek visszaadása így fokozottabb koncentrációt igényelt, de véleményem szerint minden tőle telhetőt megtett azért, hogy eredményesek legyünk a hétvégén.”
„Az, hogy később lesz-e alkalom az együttműködésre, a jövő zenéje. Először azt kell majd eldöntenem, szeretnék-e tovább versenyezni. Bár az igaz, hogy jó lenne ezt az évet és a pályafutásomat is egy szép eredménnyel lezárni…”
Kiss Viktor: „A futam előtt tartottunk egy kisebb tesztet, ami elég is volt ahhoz, hogy Pistivel megtaláljuk a közös hangot, és ő is ráérezzen az R4-es technikájára. Csütörtökön már utaztunk ki Ausztriába, másnap pedig megkezdődött a versenyhétvége hivatalos programja az átvételekkel, pályabejárással. Szombaton nagyon korán kezdtünk, de mindenért kárpótolt a jó hangulatú és sikeres menetelés. Már éppen kezdtem volna belejönni az itiner diktálásába, amikor műszaki hiba miatt ki kellett állnunk…+
„Az első gyorsot, ami újdonsült pilótámnak a kedvence, úgy kezdtük, hogy a szakaszt etappá nyilvánították az egyik osztrák páros balesete miatt. A második gyorsaságit mi belemelegítésnek szántuk, nagyon nyugodtan mentünk végig rajta, semmi necces helyzet nem adódott. Ennek ellenére is sikerült egy abszolút 4. időt autóznunk. A folytatásban már jelentkeztek kisebb problémák: nekiütköztünk egy szalmabálának és sokszor le is csúsztunk egy kicsit az útról, de az abszolút 3. pozícióba még mindig a mi nevünket írták.”
„A második körre úgy mentünk ki, hogy a rajtban már tudtuk, hogy Herczigék feladták a küzdelmeket, s mi Kazár Mikiék mögé kerültünk a rangsorolásban. A negyedik gyors 5-6. kilométerénél azonban bekövetkezett az, ami teljesen rányomta bélyegét a Waldviertel Ralin való szereplésünkre. A kormányműnél eltörött egy cső, így teljesen elment a szervo a Mitsubishiből. Ennek következtében túlcsúsztunk a kanyarokon, egyszer az erdőben lévő fák között is szlalomoztunk, s rengeteget kellett tolatnunk. Ezek után már a túlélésre mentünk, Pisti alig bírta megmozdítani a kezét, miután leértünk a szakaszról. Ekkor támadt a dilemma: folytassuk-e a küzdelmeket és kockáztassunk, vagy szálljunk ki a versenyből, mielőtt komolyabb baj lesz. Mi az utóbbi alternatíva mellett döntöttünk. A szerviz előtt ugyanis lett volna még egy rövid és egy hosszú gyors, ami komoly áldozatokat kívánt volna meg tőlünk, s akkor sem lett volna biztos, hogy beérünk a szervizparkba. Utólag visszagondolva ez rossz döntés volt: a rövid szakaszt, ha nagyon lassan is, de teljesíteni tudtuk volna, az utána lévőt pedig Turán Friciék esése miatt szintén etapnak nyilvánították – de ezt ugye senki sem tudhatta előre.”
„Úgy érzem, hogy egy nagyon eredményes versenyt tudhattunk volna magunkénak, sajnálom, hogy ez lett a vége. Pisti elszántságát és profizmusát elnézve nagy esélyünk lehetett volna az abszolút győzelem elhódítására is. Bízom benne, hogy lesz még alkalmunk arra, hogy ezt az eredményt el is érjük.”
