Az Országos bajnokság véget ért, de a jövő évi felkészülést nem lehet elég korán elkezdeni. A murvás tapasztalatszerzés miatt érkezett erre a versenyre Balogh Jani Holczer Dániellel az oldalán. Murván kevesebb kilométert tudhat maga mögött a pilóta, mint aszfaltos útburkolaton, de a versenykörülmények közötti tesztlehetőség mindig hasznos a jövőre nézve.
Balogh Jani:„Több céllal is érkeztünk. Az egyik, hogy az utolsó fellépésünkkor a Mecsek Ralin a feje tetején álló autóból kellett kiszállnunk, szerettük volna ezt a rossz élményt kitörölni az emlékezetünkből, valamint a Veszprém Rali óta nem ültünk murván az autóban, ami lássuk be elég régen volt. Úgy gondoltuk laza talajon talán előrébb járunk, mint aszfalton, de mint utólag kiderült sajnos nem."
A program, mint egy komoly rendezvényen shakedown-nal kezdődött majd szombat este Sveta Nedalja kisváros főterén felállított dobogón ünnepélyes rajtceremóniával folytatódott. Az egyre rosszabbra forduló időjárás ellenére szép számú nézőközönség követte nyomon a párosok bemutatkozását. Másnap az eső még jobban rákezdett, ami a nap elején még csak izgalmakat ígért, de délutánra a kisebb tavakba gyűlt vízmennyiség már komoly fejtörést okozott.
Balogh Jani: „Egy cirka két kilométeres pályán mentünk ötöt. Az elsődleges elképzeléseink alapján beállított autót próbáltuk ki, valamint a régi új navigátort, hiszen Dániel visszatért a fedélzetre. Az már az elején látszódott, hogy az együtt eltöltött idő nem múlt el nyomtalanul, rögtön összhangba kerültünk. Végül a második legjobb idővel a nevünk mögött választhattunk startpozíciót a rajtceremónián, ami rendkívül jó hangulatba hozott mindenkit és a nézőkkel tömött téren való átgurulás után pozitív élményekkel telin térhettünk nyugovóra.”
A versenyt egy bányát övező úthálózatban jelölték ki jó minőségű kavicsos, murvás burkolaton. A szakasz egy kör jellegű résszel kezdődött, majd onnan kifordulva következett a hagyományosnak mondható szekció. A nagy mennyiségű eső nem tett jót, a nap végére rendkívül elhasználódott a pálya.
Balogh Jani: „A szakasz vonalvezetése nem hagyott kívánnivalót maga után, volt benne gyors és lassú rész is. Az időjárásnak és a mezőny méretének függvényében egyre romlott a minősége, ami a nap végére igazán extrémmé vált. Az ötödik rajtpozíciót választottuk, amit előzetesen optimálisnak ítéltünk meg. Az első szakaszon a körgyors részt teljesítve kikanyarodtunk balra és utolértük az előttünk rajtoló olasz Fordos párost, akik hibáztak és onnantól a kavics és vízfelhőjükben teljesítettük a hátralévő négy kilométert. Ez egy kicsit elvette a kedvünket, de a harmadik pozíciót így is magabiztosan foglaltuk el. A második körnek már vérmesebben álltunk neki és ez megbosszulta önmagát. Az abroncsok tapadása nem úgy jött, ahogy azt vártuk és beforogtunk, az autó lefulladt majd mire újra haladásra bírtuk jó pár másodpercet ott hagytunk az árokparton. A harmadik körre változtattunk az autón, szerettük volna kiküszöbölni a hibáinkat és probléma nélkül átérni a célt jelentő fotocellán. Sajnos itt sem jött az az eredmény, amit vártunk és ez kellőképpen elgondolkodtatott minket. A negyedik szakaszon már csak be szerettünk volna érni a célba, mert annyira állt a víz a pályán, hogy több helyen irányíthatatlanná vált az autó, így nem volt értelme feszegetni és kockáztatni. Nem egyszerű megtalálni a Skodával az optimális beállítást, ami komolyan feladja nekünk a leckét. Három murvaverseny után sem dőlhetünk hátra, folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy versenyképesebbé tudjunk válni. Ez a futam alapvetően jó hangulatban telt, egy jól szervezett rendezvényen vehettünk részt ahol az extrém mennyiségű eső azért nyomot hagyott. Értékes tapasztalatokkal és egy negyedik hellyel távoztunk Horvátországból, de most már gőzerővel készülünk a Mikulás Ralira, hogy újra megpróbáljunk igazán gyorsak lenni!”
