2001, Sanremo
A Francia Ralibajnokságban és a J-WRC-ben kitűzött céljaim elérését követően Guy Fréquelintől lehetőséget kaptam, hogy első ízben egy Xsara WRC-t vezessek. Hogy őszinte legyek, bíztam a jó eredményben, hiszen a teszteken többé-kevésbé elértem Bug [Philippe Bugalski] köridőit. Az első szakasz után négy másodperccel maradtam le az elsőtől annak ellenére, hogy nem nyomtam igazán. Ez a magabiztosságom ellenére is nagy meglepetés volt! Fantasztikusan zárult a verseny, épphogy lemaradtam Panizzitől. A rali előtt faxokat küldtem a gyártóknak, hogy emlékeztessem őket, hogy elérhető vagyok. Sanremo után viszont mindenki felhívott, hogy megpróbáljon egy teljes idényre megszerezni. Noha csak egy fél szezont versenyezhettem 2002-ben a Citroënnél, náluk akartam maradni. Azt hiszem, helyes döntést hoztam!
2003, Monte Carlo
Ez talán az egész csapat legszebb emléke. Első teljes WRC-szezonunk nyitányán kisajátítottuk a dobogót a világ leghíresebb raliversenyén! Akkoriban Carlos Sainzhoz és Colin McRae-hez mérhettem magam. Két világbajnok csapattárs kissé ijesztő volt. Mindig jó volt a viszony köztünk, még akkor is, amikor elkezdtem felülmúlni őket eredmények tekintetében. Sokat jelentettek nekem és a Citroënnek is.
2004, Korzika
Mindig azért versenyeztem, hogy a legjobb legyek, hogy világbajnok legyek. De mielőtt sikerült volna, néha elgondolkodtam, képes vagyok-e rá. Azon a napon elértük a célunkat, már a második teljes szezonunkban! Az első cím nagyon különleges volt, mivel Franciaországban biztosítottuk be. Mindenki ott volt, a családom, a barátaim... örültem, hogy képes voltam győzni édesapámért. Nem mondott sokat, amikor együtt voltunk, de újságírók elmesélték nekem, hogy arról beszélt nekik, mit jelent ez a számára. Nagyon büszke voltam arra, amit elértem.
2007, Új-Zéland
Nem szeretek a vereségről beszélni, de itt másodikként végezni nagyon különleges volt. Ez a verseny hozta az egyik legjobb csatámat Marcus Grönholmmal. Fantasztikus volt ezeken a csodálatos murvás utakon vezetni, és a feszültség is hatalmas volt. Az utolsó körig vezettem, de az előnyöm sosem volt három másodpercnél több. A Whaanga Coaston, a rali utolsó előtti szakaszán Marcus megszerezte a vezetést hét tizeddel, így minden a szuperspeciálon dőlt el. Noha megnyertem a szakaszt, összességében veszítettem, mindössze három tizeddel...
2008, Argentína
Argentínában mindig jól szerepeltünk, de leginkább a hihetetlen atmoszféra, a lenyűgöző környezet és a híres barbecue miatt szeretjük, amit Daniel is nagyon kedvel! A helyi Citroën-részleg nagyon aktív, és minden évben változatos promóciós eseményeket szerveznek. Abban az évben Diego Maradona ült a navigátori székben. Amikor elindultunk, nagyon izgatott lett, mivel azt hitte, a hatalmas tömeg miatta gyűlt össze, ám az ülés elhelyezkedése és a tükröződő, sötétített ablak miatt senki nem látta őt. Mivel nem beszélek spanyolul, ő pedig alig tud angolul, nem tudtam ezt neki megmagyarázni... Ãm amikor visszatértünk, és kiszállt a C4-ből, kitört az őrület - ezúttal már miatta!
2008, Finnország
Finnország sokáig Marcus Grönholm területe volt. 2008-ban már visszavonult, de így sem lett egyszerűbb a dolgom, hiszen Mikko Hirvonennel találtam szembe magam, aki elszántan küzdött, hogy megnyerje hazai versenyét. Mindketten padlógázzal hajtottunk, egyikünk sem követett el hibát, és végül kevesebb, mint tíz másodperccel győzni tudtam. Utána azt mondtam, többet nem próbálom megnyerni, mivel túl nagy kockázatot jelent száznyolcvannal menni közvetlenül a fák mellett. Ãm végül elég magabiztos lettem, hogy még kétszer nyerjek ott... Ezek a sikerek a karrierem legfontosabb győzelmei közé tartoznak.
2008, Japán
Miután már két bajnoki címet is nyertünk Japánban, tudtuk, hogy Szapporó nem a legjobb hely a verseny utáni ünneplésre. Ezért vasárnap este Tokióba repültünk. A két reptér közti transzfer közben arra kértük a busz vezetőjét, hogy álljon meg a városközpontban. Szegény sofőrnek három órán át kellett állnia Roppongiban, Tokió azon körzetében, ahol a legélénkebb az éjszakai élet. Sokat ittunk aznap éjjel, páran rosszul is lettek, persze ez biztosan azért történt, mert a mojitóban nem volt friss a menta! Néhány újságíró ezt meg is erősíthetné, feltéve, ha nem lettek volna a "legfáradtabbak és legérzelgősebbek" közt... Elég annyit mondani, hogy a hazaút Párizsba igen csendes volt!
2009, Norvégia
Noha 2004-ben a Svéd Ralit már megnyertem, ezt a téli győzelmet nagyobb eredménynek érzem. Tökéletes körülmények voltak, tömör hó fedte a jégréteget, a hótorlaszok pedig elég szilárdak voltak ahhoz, hogy rájuk futhassunk a kanyarokban. Mikkóval ismét remek csatát vívtunk a rajttól a célig. Egyikünk sem követett el hibát, s végül tíz másodpercnél is kevesebb volt köztünk.
2009, Görögország
Kétségtelenül ez volt a legnagyobb bukásunk! Ahogy az lenni szokott, egy pillanatnyi kihagyás elég volt, s az autó jónéhányszor megpördült. A baleset után a telefonomat kerestem, mely benne maradt az ajtón lévő kis tartóban, ahová mindig tenni szoktam. A trükkös része a dolognak az volt, hogy ezt a bizonyos ajtót megtaláljam, mely kint hevert a mezőnyt. Az esetnek komoly következményei lettek, hiszen ezt jópár gyengébb eredmény követte. Végül egyetlen ponttal szereztük meg a címet Walesben.
2010, Elzász
Bizonyos, hogy a 2004-es korzikai verseny után ez volt a legintenzívebb élményem. Nagy feszültség övezte az első elzászi francia versenyt, hiszen megvolt az esélyünk, hogy mindkét címet megszerezzük. Nagy volt a nyomás rajtam, de mindent megtettem, hogy ezt ne mutassam ki, visszahúzódó voltam és mindent kizártam. Megkönnyebbültem, amikor elértük a célt. Az, hogy otthon, Haguenauban lettem bajnok, olyasmi volt, amit sosem tudtam volna elképzelni. Amikor találkoztam Séverine-nel és a barátaimmal a Strasbourgba visszavezető szakaszon, nem tudtam megállni, hogy el ne morzsoljak pár könnycseppet. Elmondhatom, ez nem minden nap történik meg!
2012, Németország
A kilencedik németországi sikerem különösen emlékezetes, hiszen megdöntöttem saját rekordomat az egy adott helyszínen aratott győzelmek tekintetében. Persze emellett nyolcszor nyertem Argentínában és Spanyolországban, Monte Carlóban pedig hétszer, szóval volt pár impresszív sorozatom. Mindig szerettem ezt a ralit, mivel úgy éreztem, a közönség támogat engem. És így tiszteleghettem a legszebben Bug [Philippe Bugalski] emléke előtt, aki nem sokkal korábban hunyt el. 2001-ben ő nyerte ezt a ralit.
2012, Elzász
És mi más lehetne az utolsó választásom, mint ez a különleges pillanat?! Ez volt az utolsó világbajnoki címem - legalábbis a raliban! Tele voltam érzelmekkel, de mindenekelőtt büszke voltam, hogy ezt a nagyszerű utat végigjártuk Daniellel és a Citroënnel. A rajongóink, a családjaink, a csapatunk, minden fontos ember ott volt, és nyernünk kellett értük. Sosem voltam szomorú, és nem bántam meg semmit, mivel tudtam, hogy ennek az útnak a vége egy új kaland kezdetét jelenti...
