Márk az Open kategóriában indult Sherco 300-as SE Factory motorjával, amelyre a saját maga készített SuperEnduro-pályán (a gyáli krosszpálya mellett) készült fel intenzíven egy hónapon át. De vajon fel lehet erre készülni? S milyen egy ilyen verseny? Valóban egy állomást ki kell hagyniuk a versenyből? Minderről ő maga mesél nekünk.
„Bár tavaly indultam, sajnos motorhiba miatt nem tudtam szerepelni, így mondhatjuk azt, hogy ez volt életem első SuperEnduro-versenye. Az egész közeg új volt számomra, hihetetlen élmény volt világsztárok között lenni, testközelből látni, hogy ők is izgulnak, teszik a dolguk. A rengeteg néző, aki nekem is szurkol, annyira motiválónak és izgalmasnak hatott.”
„Ha tízes skálán pontoznom kellene a pályát, erős 9-est adnék rá, hiszen az akadályok annyira zsúfoltak voltak (főleg a fedett pálya okán a hely szűke miatt), hogy az a hat perc amit el kell rajta tölteni, annyira kimerítő, annyira intenzív, hogy arra szavak sincsenek. Egy perccel többet talán ki sem lehetne rajta bírni. Nem gyors, nagyon lassú, brutálisan fárasztó. Szerintem soha nem fáradtam el ennyire.”
„A verseny előtt egy hatperces szabadedzésen és egy hatperces időmérőn lehet megismerkedni a pályával. Minden hat perc. Hat perc kín, és szenvedés, amibe minden erőt belead az ember, minden agysejtje taktikázik, minden izma ezer százalékon dolgozik. Minden akadályon hatalmasat csapódnak a motorok, mellbe vágnak, de te csak mész, s próbálsz nem hibázni, próbálsz talpon maradni, s előrébb jutni. Egy hiba, és vége az egésznek.”
„És én hibáztam. Az időmérőn sajnos lecsaptam a kipufogóm, ami leszakadt, így ki kellett állnom, viszont a reményfutamban olyan jól teljesítettem, hogy visszalöktem magam az esti finálé két futamára. A versenyeken a 35 versenyzőt három csoportra osztják, s ebből 14 versenyző jut be az esti futamokra. Én az első futamban a hátsó sorból indulhattam, és bár sok apró hibát elkövettem, megszereztem a 9. helyet. Nagyon tapasztalatlannak éreztem magam. A második futamban az első sorból indulhattam, elsőnek hoztam el a rajtot, s jó pár körig vezettem, de a vége előtt 200 méterrel sajnos elestem egy farönkön, ahonnan alig tudtam kicibálni a motort, így a harmadik helyről ötödikként fejeztem be a versenyt. Az abszolút eredményem végül a hatodik hely lett.”
„Két oldalról tudom nézni a dolgot. Az egyikben magamat bántom, hogy miért nem tudtam jobban figyelni, agyalok, mit lehetett volna másképpen, a másik, hogy baszki, büszke lehetek erre az eredményre, hiszen kevés olyan magyar versenyző van, aki ilyen eredményt ért el elsőre ebben a kategóriában. A következő versenyre már felkészültebb leszek, ami pont Magyarországon lesz a Papp László Arénában 2022. február 5-én. A versenysorozatból Izraelt sajnos ki kell hagynom, mert ott nem indítják el a kategóriám, de remélem, életem első SuperEnduro-világbajnoki versenysorozatán dobogós helyet érek el.”