Néhány évvel ezelőtt Shaina Salvia számára egy álom vált valóra, amikor találkozhatott példaképével, Cal Crutchlow-val, valamint barátnőjével, Lucyval, akit azóta feleségül is vett a motoros. Az akkor hatéves kislány a pilóta kesztyűjét is megkapta ajándékba. Három esztendő elteltével, az idei Malajziai Nagydíjon ismét lehetőséget kapott a találkozásra a kislány, sőt ezúttal interjút is kért az LCR Honda versenyzőjétől!
A tervek szerint a beszélgetés – amely során Shaina hamar leküzdötte a kezdeti idegességet – az iskolai újságjában jelent volna meg, ám a lány anyukája felkereste a crash.net szakoldalt, hogy lenne-e mód arra, hogy az interjú náluk is megjelenjen, épp Shaina 10. születésnapján. A weboldal és Crutchlow is azonnal belement ebbe („Nagyon élveztem az interjút: az egyik legjobb volt az egész évben!” – mondta a motoros), így tegnap is le is hozták a beszélgetést, s miután néhány érdekes témát is érintett a kislány, úgy döntöttünk, mi is megosztjuk olvasóinkkal az interjút:
- Mielőtt megérkeztél a MotoGP-be, a Superbike világbajnokság mezőnyében versenyeztél. Más versenyzők épp a MotoGP-ből mennek át a Superbike-ba, mielőtt visszavonulnának. Tervezed, hogy visszatérj oda a jövőbe?
Crutchlow: - Nem tervezem, hogy a jövőben visszatérjek a Superbike vb-re, de ez csak azért van, mert most a MotoGP-ben megyek, és szerintem innen fogok visszavonulni. Ez nem azt jelenti, hogy nem is érdekel a Superbike, egyszerűen csak nem gondolom, hogy fogok ott még versenyezni. Úgy vélem, itt fogom befejezni a karrierem, de azt nem tudom, mikor. Talán egy, talán tíz év múlva. Amint nem imádom többé a motorokat, hazamegyek, így még jobban szerethetem majd Lucyt!
- Lassan egy éve ülsz Hondán. Elégedett vagy a motorozásoddal?
- Elégedett is vagyok meg nem is. Elégedett vagyok, mert a szezon első fele rendben volt, valamint az utolsó versenyeken is javult a helyzet. Volt azonban néhány rosszabb futamunk és némi balszerencsénk, így a bajnoki helyezésünk nem igazán jó, de továbbra is úgy érzem, hogy elég gyors vagyok. A Honda egy olyan motor, amit nagyon nehéz kiismerni. Szóval talán jövőre ismét gyorsabb lehetek vele.
- Silverstone-ban a csapattársaddal, Jack Millerrel ütköztetek össze. Hogyan tudsz továbbra is mosolyogva beszélni vele? Néha az iskolában nehéz jóban maradni a barátaimmal, ha csalódom bennük…
- (Nevet.) Jó embernek kell ehhez lennie, és Jack nem rossz ember. Nem szándékosan követte el azt a hibát. Nem akart bukni, és nem is állt szándékában engem is kiütni. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, én pedig mondtam, hogy rendben van, mert bár egy percig ideges voltam rá, de aztán lenyugodtam. Elfogadtam a bocsánatkérését, mivel korábban én is ütköztem másokkal. Képesnek kell lenned a megbocsájtásra. De ha újra megteszi ezt, akkor nagy baj lesz! Természetesen csak viccelek… (nevet)
- Miért a 35-öst választottad a rajtszámodnak?
- Mivel előtte 5-össel versenyeztem, pályafutásom első három évében azt használtam. Aztán már nem tudtam tovább 5-össel menni, ezért elé tettem a 3-ast. De jól van ez így, mert az én kedvenc számom az 5, Lucyé pedig a 3-as, szóval ez így tökéletes.
- Könnyű egy versenyző élete?
- Úgy vélem, néha igen, de az emberek szerint sokkal egyszerűbb annál, mint amilyen valójában. Keményen kell dolgoznunk. Úgy gondolom, itt mindannyiunknak olyan munkája van, amelyet imádunk, és ezért nagyon kivételezett helyzetben vagyunk. Roppant különleges munka versenyzőnek lenni, de egyúttal néha nehéz is, hiszen szinte soha nem vagy otthon, mindig utazol. És ha még utazgatunk is a világ körül, akkor sem látunk sok mindent. Nem látogatunk meg bizonyos helyeket, hiszen a pályára kell mennünk, majd a hotelbe vagy a repülőtérre. Nem látunk túl sokat a világból. Szóval, ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy kemény munka, ugyanakkor imádjuk, és soha nem szeretnénk ezen változtatni. Szerintem minden versenyző ugyanígy gondolja.
- Mi a célod minden versenyen?
- Az, hogy nyerjek! A cél mindig a győzelem, de tudjuk, hogy jelenleg nagyon nehéz lenne nyernem. Talán tizedik leszek, talán ötödik. De a célunk mindig az, hogy győzzünk.
