Ez az esőmizéria így nem mehet tovább
Szerintem ez a hétvége legfőbb tanulsága: ez nem egy olyan probléma, amire legyinteni lehet, hogy „jó, majd kitalálunk valamit.” Nem először, nem másodszor fordul elő, hogy esőben nem engedik versenyezni a mezőnyt, és a probléma nem is feltétlenül ez, hanem az ezt kiváltó ok: a vállalhatatlan vízpermet. Ezt értsük meg: ha semmit nem látni az autóból, akkor oroszrulett a versenyzés, ezt pont Isack Hadjar silverstone-i balesete illusztrálta jól. Ha nem lehet látni, akkor nem szabad versenyezni – ne jöjjünk azzal, hogy régen minden jobb volt, mert elég megnézni régi belső felvételeket, ott látni legalább az elöl haladó lámpáját, és jóval biztonságosabban lehetett autózni.
Ma viszont nem lehet, és őszintén szólva hihetetlennek tartom, hogy a szívóhatásos érában erre évek alatt sem keresett megoldást senki. Lehet mondani, hogy de, kerestek, teszteltek mindenféle sárvédő-megoldást, de nem voltak elégedettek az eredményekkel. Na erre mondom azt, amivel kezdtem: ez nem az a kategória, hogy jó, akkor mára ennyi, igyunk valamit, majd ha lesz időnk, aztán akkor kitalálunk valamit, addig is nézzük inkább az F1-filmet, mert az a legfontosabb. Nem, ez a mai F1 egyik, ha nem a legfontosabb megoldandó problémája, mert nem létezhet az, hogy a 2020-as években, ilyen technológia mellett, ilyen körítéssel, ilyen árak között azt mondjuk, hogy ha esik az eső, akkor nincs verseny. És nem azért, mert túl alacsonyak az autók, erről is sok téves kommentet olvastam – a látási körülmények miatt nem lehet versenytempóban haladni ilyenkor, ezt kell megoldani.
Mert hogyan számolunk el afelé a néző felé, aki összespórolta a pénzét, szállást foglalt, útiköltséget fizetett, 100–300 ezer forintért megvette a belépőjét, esetleg még egyszer ennyiért elvitte a gyerekét, pénzt költött a szurkolói zónában, szeretné magába szívni ezt az egészet, majd rommá ázik a lelátón, vagy állójeggyel a sárban, és még autót se lát, mert azt mondjuk neki, hogy bocs, mi nem értünk rá foglalkozni a problémával, mert a pénzt így is kifizetitek, nekünk pedig eddig terjed az érdeklődési körünk?
Tudom, hogy végül láttak autót, csak várni kellett rá, de mi történik, ha nem áll el az eső? Ha tudjuk, hogy esni fog a tervezett időszakban, miért nem szervezzük át a napot már jó előre? Miért nem készülünk tervekkel, forgatókönyvekkel?
Meglepődünk, ha rengeteg, sokszor tényleg inkorrekt, tájékozatlan nézői vélemény lepi el az internetet ilyenkor? Őszintén szólva én nem. Sokszor nem értek egyet a háborgással, de ebben a témában abszolút megértem a miértjét: versenyt akarunk látni, az autóversenyzésért költjük el ezt a rengeteg pénzt, vagy azért ülünk le a televízió elé, nem azért, hogy… más témákat hallgassunk. Majdnem erősebbet írtam.
És a másik: most akkor lehet esőben vezetni, vagy sem? Silverstone-ban a pilóták kérték, hogy ne lehessen, mert nem látni, ott mégis elengedték őket, jött is a baleset – most a pilóták kérték, hogy hadd menjenek már, de nem engedték őket, és egészen addig vártak, amíg szinte felszáradt a pálya. Hogyan lehet így tervezni sportszakmailag, autóbeállításokkal, miegymással? Miért nem hallgatunk azokra a versenyzőkre, akik ténylegesen vezetik az autókat, ők tudják elmondani, hogy mikor látnak és mikor nem, mikor veszélyes a helyzet és mikor vállalható? Miért olyanok bírálják felül őket, akiknek a versenyzőket kellene kiszolgálni?
Sok dolgot nem értek a történetben, és azt is szeretném még egyszer nyomatékosítani, hogy a biztonság az első, illetve azt is, hogy ne a hőskorral példálózzunk, mert teljesen más volt minden, az autók, a látási körülmények, a tapasztalatok, stb – de teljesen egyetértek Max Verstappennel, aki azt mondja, hogy ez így érthetetlen.
Az én véleményem pedig az, hogy ezt a problémát megoldani, de legalábbis csökkenteni kellett volna az utóbbi években, mindegy, hogy mi az ára, mert így nem lehet versenyezni – és azt már sokszor láttuk, hogy ha az illetékesek valamit tényleg akarnak, akkor azt megoldják. Ezek szerint ezt nem érzik égetően fontosnak.
Már Spa sem jó pálya?
A tavalyi év után idén ismét megerősítést nyert: a mai F1-ben már a Kemmel egyenes sem nyújt elég jó lehetőséget az előzésekhez. Korábban abból a szempontból is az egyik legjobb pályának számított Spa-Francorchamps, hogy a gyorsabb autó könnyedén tudott előzni, ha máshogy nem, akkor maximum DRS-sel a hosszú egyenes végén, rengeteg olyan manővert láttunk, amikor inkább túl könnyű volt mindez, és már az egyenes közepén megtörtént a helycsere, inkább volt kikerülés, mint küzdelmes előzés.
Most viszont alig-alig láthattunk ilyet. DRS ide vagy oda, aki nem hibázik az egyes kanyarban és kellően alacsonyra van állítva a hátsó szárnya, azt nem lehet megelőzni, egy gyorsabb, de meredekebb szárnnyal támadó autó még a DRS segítségével sem nagyon tudott közeledni, és sokszor még ahhoz is kevés volt az ilyen pozíció, hogy védekezésre kényszerítse az elöl haladót – elég megnézni a sprintfutamot Verstappen és Piastri között.
Ez óriási probléma, és bár nyilván nem Monaco-szintű vonatozást látunk Spában, de egyre világosabbá válik, hogy az izgalmas versenyzésre gyakorlatilag alkalmatlanná vált a legendás helyszín. Örvendezünk egyébként annak, hogy mennyire közel vannak egymáshoz az autók, mennyire kicsik a különbségek, de ilyenkor azért látjuk azt is, hogy van ennek negatív oldala – de hogy ezzel mit lehetne kezdeni, azt őszintén szólva nem igazán tudom.
Mondjuk kisebb és könnyebb autókkal, kevesebb spórolással, nos igen…
Ez most Piastrié volt
Sokszor írtam/mondtam már, hogy engem kiemelten a vb-harc dinamikája érdekel ebben a szezonban, kevésbé az, hogy mi történik máshol a mezőnyben, hiába van tele érdekességekkel, nyalánkságokkal az idény. Érdemes is követni, hogy hogyan alakul ez a mérleghinta-párharc Oscar Piastri és Lando Norris között, ezen a hétvégén pedig ismét Piastri emelkedett feljebb.
Norris Monacóban villant meg először a korábbi gyengébb szériája után, aztán Barcelonában meglehetősen simán kikapott Piastritól, de azóta jött az igazi fordulat: Norrisnak adott egy új, neki kitalált futóművelt a McLaren, ezzel pedig kezelték a brit pilóta bizonytalankodását és újra magabiztossá tették. Ezt láthattuk már Kanadában is, ahol ő volt a gyorsabb, csak a végén elkövetett kapitális hibájával kiesett, majd láthattuk Spielbergben, ahol egész egyszerűen dominálni tudott. Silverstone már egy kicsit másképp működött, a vége megint Norris-győzelem lett, de ott már elindult lefelé a hinta, jött fel a túloldalon Piastri, akinek megvolt a tempója az időmérőn és a versenyen is ahhoz, hogy megnyerje a Brit Nagydíjat – ezúttal ő hibázott, amin rajtavesztett.
Spában viszont nem volt kérdés, a barcelonaihoz hasonló fölényt mutatott az ausztrál, pénteken megsemmisítette Norrist, bármit is mondott utólag ennek szépítéseként a brit – aztán szombaton a kicsit átszabott beállításokkal elment Piastri fölénye, illetve Norris láthatóan áttanulmányozta a belsőkamerás felvételeket és a telemetriát, mert nagyjából megcsinálta azt, amit csapattársa már pénteken is tudott. De vasárnap a legfontosabb pillanatokban megint Piastri volt a pontosabb, ami így egy hétpontos győzelmet ért számára, és összességében 16 egységre növelte az előnyét a tabellát.
Ez nem sok, sőt, viszont kulcsfontosságú volt számára az utóbbi hetek nehézségei után: egyrészt tempóból egyértelműen ő volt most előrébb, másrészt egy híján az összes pontot meg is szerezte a hétvégén, ami szintén nagyon kellett neki. A Magyar Nagydíjra így ő mehet nyugodtabban: előzetesen azt mondhattuk, hogy Spa neki, a Hungaroring pedig Norrisnak feküdhet jobban a vezetési stílust és az idei tapasztalatokat értékelve, ebből a maga részét megcsinálta, most pedig inkább Norrison lesz a nyomás a nyári szünet előtti utolsó hétvégén.
A Mercedes tényleg visszaesett – Antonelli elveszett
Szokatlanul kemény és negatív nyilatkozatot fogalmazott meg Belgiumban George Russell, aki szerint Barcelona óta visszafelé halad a Mercedes, az autót már közel sem lehet olyan könnyedén vezetni, nem olyan magabiztos benne ő sem, ráadásul a tempó sincs meg – és erre vezeti vissza a hibákat is, főleg Kimi Antonelli gondjait.
Azt azért ne felejtsük el, hogy Barcelona után, Kanadában Russell még nyerni tudott, Antonelli pedig harmadik lett, előbbinek az idei eddigi egyetlen győzelmét, utóbbinak az egyetlen dobogóját láthattuk – de tény, hogy azóta három hétvége alatt összesen 21 pontot szerzett Russell, miközben például a lesajnált Lewis Hamilton harmincat, Charles Leclerc 35-öt, míg mondjuk Norris 74-et.
Az autó a jelek szerint a korábbi második-harmadik erőből a negyedik erővé vált, és a problémás Ferrari, illetve a Red Bull is stabilabbnak tűnik, ami nem túl jó előjel a nyár végéhez közeledve, ami után túl sok fejlesztés már nem várható.
Antonelliről pedig külön is érdemes írni: Miami óta csak a kanadai 15 pont található a neve mellett, hét hétvégéből hatszor is nullázott, néha az autó adta meg magát, néha ő hibázott, néha egyszerűen nem volt képes megfelelő teljesítményt nyújtani, és most Spában is botrányosan gyengén szerepelt – a Q1-es kiesések után tegnap az esőben sem tudott felzárkózni, pedig ezt sokan meg tudták tenni az alsóházból.
Jelenleg kilenc ponttal előzi meg a tabellán Alex Albont, több egészen pocsék hétvégéje is volt, kevesebb, mint feleannyi pontot szerzett, mint Russell, Európában pontosan nullát – újoncév ide vagy oda, lassan beszélni kell arról, hogy mi okozza nála ezt a hullámvölgyet.
