Ne írjuk le Norrist
Sokan hajlamosak voltak Oscar Piastri sikerszériája során szinte már el is felejteni Lando Norrist, aki a tempó tekintetében továbbra is minimum egálban van az ausztrállal, és ez az elrontott hétvégéi során sem volt másképp. Akkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy Norrist korai lenne elveszíteni, mert amint elkap egy jobb szériát, és tiszta lesz a feje, képes heteken keresztül az ausztrál fölé nőni. Nos, ez egyelőre nem történt meg, de Melbourne óta először jelentősen jobb eredményt ért el csapattársánál, megszerezte idei második futamgyőzelmét, és az utóbbi két héten 13 pontot faragott le a hátrányából.
A brit pont azt bizonyította, ami a legtöbbször felmerült vele kapcsolatban kérdésként: mentálisan erős és stabil tudott maradni egy olyan kiélezett élhelyzetben, mint a monacói Q3. Ha itt, a falak között képes volt ennyire pengeélen táncolva időmérőt nyerni, akkor nincs, vagy legalábbis most nem volt gond az önbizalommal és az autó kezelésével.
Ugyanakkor óva intenék attól is bárkit, hogy kijelentse: oké, Norris legyőzte a démonjait, és mostantól mindig ez lesz. Egy jó kör most futamgyőzelmet ért (bár igazából nem egy volt belőle, folyamatosan hozta őket szombaton), de nincs kőbe vésve, hogy Barcelonában, vagy később máshol ugyanilyen hibátlan tud lenni. Más konfiguráció, más kihívások, másképp viselkedő autó, más nap: apróságokon múlik az utolsó pár századmásodperc, és átlagban nagyjából ennyi dönt közöttük Piastrival.
Azt viszont megmutatta, hogy leírni borzasztó korai lenne.
Ne örüljünk a Ferrarinak, ne temessük a Red Bullt
Igen, még egy olyan tanulság, amiben azt emelem ki, hogy ne reagáljuk túl Monacót. Egy hete ilyenkor még arról szóltak a hírek, hogy a Red Bull szemmagasságba került a McLarennel, összerakta a gumikezelését, megvan a tempója, és Barcelonában ismét a győzelemért támadna. Közben a Ferrari a Q2-es kiesések után próbálta menteni a menthetőt a nagydíjon.
Most mi történt? A Ferrari legnagyobb erősségei kijöttek ezen a pályán, bármit is mondtak előtte a pilótái, vagy a csapat más tagjai: remekül megy át az autó a kerékvetőkön és úthibákon, a mechanikai alapcsomagja pedig jó leszorítóerőt generál. Az autó így nagyjából fenőtt a feladathoz, és bár a McLarenhez képest lassabb volt, de ezt nagyjából ellensúlyozta Charles Leclerc zsenialitása, amit sokadszor mutatott meg a saját városában. De ennyi és nem több: Barcelonában Leclerc sem extra, az autó problémái pedig ismét kidomborodhatnak majd.
Ahogy az a Red Bullnál is érvényes: előre jelezték, hogy a speciális pálya speciális kihívásai nem fekszenek az autónak, de ez nem jelenti azt, hogy Barcelonában ne térnének vissza az imolai formájukhoz, sőt amikor jósolgatunk, akkor csak abból szabad kiindulni, Monacóból egy pillanatig sem.
Ami a Hercegségben marad, az csak arra a hétvégére szól, ne vegyük alapul semmihez!
Antonellinél beütött az újoncérzés
Visszafogottan, George Russellhez képest jelentős és egyértelmű lemaradással, de kevés hibával kezdte F1-es karrierjét a csodagyereknek várt Andrea Kimi Antonelli, majd néhány futam után elkezdte megvetni a lábát, és Miamiban tempóból meg is fogta a szezon eddigi egyik legjobb versenyzőjét, saját csapattársát. A sprintpole után viszont jött a mélyrepülés: csúnyán elrontotta a miami sprintet, Imolában egészen botrányos hétvégét produkált, majd ugyanez a forma folytatódott Monacóban is a pocsék tempóval, az időmérős hibával, és végül az elkapkodott versennyel.
A fiatal olasz beismerte, hogy egy kicsit újra kell gombolnia a kabátot két ilyen pocsék hétvége után, mert most először kissé mélypontra került: mondhatjuk, hogy az utóbbi három hétvégéje így egyben egy tehetséges újonc benyomását keltik...
